Manapság a Fittipaldi Automotive a mai társadalomban nagy jelentőséggel bíró téma. Hatása különböző területekre terjed ki, a politikától és a gazdaságtól kezdve a kultúráig és az emberek mindennapi életéig. A Fittipaldi Automotive nemcsak a terület szakértői, hanem a nagyközönség érdeklődését és figyelmét is felkeltette. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Fittipaldi Automotive néhány alapvető aspektusát, elemezve annak eredetét, fejlődését és a jelenkori társadalomra gyakorolt hatásait. Ezenkívül megvizsgáljuk, hogy a Fittipaldi Automotive milyen hatással volt a modern élet különböző aspektusaira, és hogyan alakította ki gondolkodásunkat és cselekvésünket a mai világban.
Fittipaldi | |
Teljes név | Fittipaldi Automotive |
Székhely | Reading, Berkshire, Egyesült Királyság |
Alapító(k) | ![]() ![]() |
Jelentős versenyzők | ![]() ![]() |
Motorok | Ford |
Gumik | Dunlop |
Formula–1-es szereplése | |
Első verseny | ![]() |
Utolsó verseny | ![]() |
Versenyek száma | 119 |
Konstruktőri világbajnoki címek | 0 (Legjobb eredmény: 7. (1978, 1979) |
Versenyzői világbajnoki címek | 0 (Legjobb eredmény: 10. (Emerson Fittipaldi, 1978) |
Győzelmek | 0 (Legjobb eredmény: második hely) |
Első rajtkockák | 0 (Legjobb eredmény: ötödik hely) |
Leggyorsabb körök | 0 |
A Fittipaldi Automotive egy már megszűnt Formula–1-es istálló, melyet a világbajnok Emerson Fittipaldi és testvére, Wilson Fittipaldi alapított 1974-ben. Emerson a csapathoz karrierje csúcsán, 1976-ban került, miután elhagyta a McLaren csapatát. Rajta kívül egy sikeresebb versenyző, a finn Keke Rosberg volt a csapat tagja. Ő itt szerezte meg első dobogós helyezését. A csapat székhelye egy ideig a brazíliai São Paulóban volt, ám később a jobban kifizetődő angliai Readingbe költöztek.
A csapat összesen 119 versenyen vett részt, ezeken egyszer sem arattak győzelmet, legjobb eredményük egy második hely volt Keke Rosberg által. Ezen kívül még 2 dobogós helyet és összesen 44 világbajnoki pontot szereztek.
Wilson Fittipaldi, Emerson testvére egy fizetős versenyző volt a Brabhamnél 1972-ben és '73-ban. Mivel nem kapott volna túl sok helyen szerződést, Emersonnal úgy döntött, hogy saját csapatot alapít.[1] Ekkoriban egyébként nem volt ritka, hogy egy versenyző saját csapatot alapítson, esetleg abban még versenyezzen is, ilyen csapatok voltak a Surtees és az Embassy Hill.
Az 1974-es szezon a csapatépítéssel telt. Wilsonnak sikerült megszereznie szponzornak a Copersucar nevű brazil cukoripari céget. Az ekkoriban a McLarennél versenyző Emerson lett a csapat tanácsadója. Az autót Richard Divila tervezte, aki már korábban, a Formula–Vee és a Formula–2 sorozatokban is dolgozott a csapattal.[2][3] Csapatvezetőnek a mexikói Jo Ramirezt szerződtették.[4]
A csapat székhelye eredetileg Brazíliában volt, több ezer kilométerre Európától, a legtöbb verseny helyszínétől, ez nehézséget jelentett. Az első autó, a hosszú és alacsony Copersucar FD01 végül ezüst festést kapott, néhol szivárványszínű kiegészítéssel. Az autót 1974 novemberében mutatták be.
A csapat első szezonjában, 1975-ben még nem ért el nagyobb sikereket. A szezonnyitón, az argentin nagydíjon Wilson Fittipaldi a 13. körben kiesett, míg testvére a McLarennel győzni tudott.[5] A későbbiekben az FD02 és az FD03 konstrukciókat használta, amelynek kialakítása ugyanaz volt, de a légterelő elemek nagy része lekerült róla.[6] Az egyedüli versenyző Fittipaldi később is csak ötször tudott célba érni, legjobb eredménye egy tizedik, egyben utolsó hely volt, az amerikai nagydíjon. Ezeken kívül háromszor nem sikerült kvalifikálnia magát a versenyre. Egy futamon beugróként szerepelt Arturio Merzario, miután Fittipaldi eltörte a kezét az osztrák nagydíjon.
1975-re csatlakozott Wilson testvére, Emerson is csatlakozott a csapathoz, míg az idősebbik Fittipaldi testvér visszavonult, ezután csak a háttérben tevékenykedett.[7] A szezon nagy részét egyedül versenyezte végig, Ingo Hoffmann csak négy versenyre csatlakozott hozzá.
Bár az addigi évek nem voltak túl sikeresek, a korábbi világbajnok Emerson Fittipaldi már rögtön a második, brazil versenyen jó eredményt tudott elérni. Bár az első hely megszerzésére nem volt esélye Clay Regazzoni miatt, a másodikat azonban a Gilles Villeneuve-vel és Mario Andrettivel vívott nagy csata után megszerezte. Előbbi végül kiesett, Andretti harmadik lett.[8] A csapat, vagyis maga Fittipaldi végül 17 ponttal zárt, egy ponttal megelőzve korábbi csapatát, a McLarent. Ez a hetedik hely megszerzésére volt elegendő.[9]
Az 1979-es szezon az előzőhöz képest egy csalódást keltő idény volt. Hiába épített a csapat új autót, az annyira rossz volt, hogy szezon közben visszatértek az előző évi modellhez.[10] A szezon végére leszerződtették a szintén brazil Alex Ribeirót is, aki először a vb-pontversenybe be nem számító olasz versenyen, az imolai pálya első futamán, majd a két észak-amerikai versenyen vett részt.[11] Utóbbi kettőn nem tudta kvalifikálni magát a versenyre.
1979-ben a Copersucar megszüntette szponzori szerződését a csapattal.[12] Az istálló megvásárolta a Walter Wolf Racing maradékait, így első ízben indíthatott tartósan két autót. A csapat hivatalos neve Skol Team Fittipaldi Racing lett, a főszponzor Skol Brasil után. A versenyzők Fittipaldi és a Wolftól szerződtetett finn Keke Rosberg voltak. A szezon elején az előző évi Wolf-kasztnit használták, az új autó tervezését pedig Harvey Postlethwaite vezette. A tervezők között ekkor tűnt fel a jelenleg a Red Bull Racingnél dolgozó Adrian Newey.[13][14] Később más csapatoknál mind Postlethwaite, mind Newey világbajnok autót tervezett.
Emerson Fittipaldi az 1980-as szezon befejezésével befejezte F1-es karrierjét.[15][16] Fittipaldi helyére a gyakorlatilag újonc, szintén brazil Chico Serrát szerződtették, míg ő a csapatvezetésben kapott munkát.[16]
Miután megszűnt a Skollal való együttműködés, így az istálló ismét szponzori név nélkül, Fittipaldi Automotive-ként indult a világbajnokságon. Időközben Postlethwaite a Ferrarihoz távozott, és a csapat ismét korábbi autókkal indult. Több gumiszállítóval is kapcsolatban álltak, ez a Michelin, az Avon és a Pirelli voltak. Előfordult az is, hogy a két versenyző kétféle gyártó gumiját használta.[17]
Keke Rosberg a nem vb-versenynek számító Dél-afrikai versenyen a negyedik helyen ért célba, igaz, egy kör hátrányban.[18] Ezen kívül semmilyen eredményt nem tudott egyik versenyző sem felmutatni, egyetlen pontot sem szereztek.
A finn 1982-ben a Williamshez igazolt, ahol rögtön meg is szerezte a vb-címet. Az egyetlen versenyző, Serra egyetlen pontot szerzett, a belga nagydíjon, azt is csak azután, hogy Niki Laudát kizárták a versenyből.[19]
Az istálló végül 1983 elején szűnt meg.[20]
A Fittipaldi egyik autója, az F5A, a brit Formula–1-es bajnokságban (akkor Aurora F1) tűnt fel 1979-ben. Az autót a RAM Racing indította. A csapat két versenyzője, Guy Edwards és Bernard de Dryver jó eredményeket ért el, több dobogós helyezést is sikerült szerezniük.[21]
Valentino Musetti révén 1980-ban is látható volt egy Fittipaldi-autó, az F5B a sorozatban, ám neki már nem sikerült kiemelkedő eredményt elérnie.[22]
(Táblázat értelmezése)
(Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott)
Év | Esemény | Helyszín | Versenyzők | Eredmények |
---|---|---|---|---|
1975 | BRDC International Trophy | Silverstone | Wilson Fittipaldi | Ret |
1978 | BRDC International Trophy | Silverstone | Emerson Fittipaldi | 2 |
1979 | Gran Premio Dino Ferrari | Imola | Alex Ribeiro | Ret |
1980 | spanyol nagydíj | Jarama | Emerson Fittipaldi | 5 |
Keke Rosberg | Ret | |||
1981 | dél-afrikai nagydíj | Kyalami | Keke Rosberg | 4 |
Chico Serra | 9 |