1981-es Formula–1 monacói nagydíj
Ebben a cikkben a 1981-es Formula–1 monacói nagydíj lenyűgöző történetét és a mai társadalomra gyakorolt hatását tárjuk fel. Szerény kezdeteitől napjaink relevanciájáig a 1981-es Formula–1 monacói nagydíj döntő szerepet játszott a mindennapi élet különböző területein. Az idők során a 1981-es Formula–1 monacói nagydíj heves vita tárgya volt, és számtalan kutatást inspirált, bemutatva jelentőségét olyan változatos területeken, mint a tudomány, a kultúra, a politika és sok más. Részletes elemzésen keresztül megvizsgáljuk, hogyan fejlődött a 1981-es Formula–1 monacói nagydíj az évek során, és hogyan alakítja tovább a minket körülvevő világot.
 1981-es monacói nagydíj | |
| Az évad 6. versenye a 15-ből az 1981-es Formula–1 világbajnokságon. | |
 | |
| Versenyadatok | |
| Dátum | 1981. május 31. |
| Hivatalos elnevezés | XXXIX. Grand Prix Automobile de Monaco |
| Helyszín | Circuit de Monaco, Monaco |
| Versenypálya | 3,312 km |
| Táv | 251,712 km |
| Körök | 76 |
| Időjárás | napos |
| Pole-pozíció | |
| Versenyző |  Nelson Piquet(Brabham-Ford) |
| Idő | 1:25,710 |
| Leggyorsabb kör | |
| Versenyző |  Alan Jones(Williams-Ford) |
| Idő | 1:27,470 (48. a(z) 76-ból) |
| Dobogó | |
| Első |  Gilles Villeneuve(Ferrari) |
| Második | Alan Jones (Williams-Ford) |
| Harmadik |  Jacques Laffite(Ligier-Matra) |
A monacói nagydíj volt az 1981-es Formula–1 világbajnokság hatodik futama.
Futam
Az első rajtkocka Piquet-é lett, Villeneuve második, a Lotusszal versenyző Nigel Mansell harmadik lett. A rajt után Andrea de Cesaris és Mario Andretti összeütközött, az élmezőnyben nem történt változás. Mansell a 16. körben a hátsó felfüggesztés miatt, majd Reutemann váltóhiba miatt esett ki. Alan Jones ezután felzárkózott az élen haladó Piquet és Villeneuve mögé. Az 53. körben a brazil a korlátnak ment, így számára véget ért a verseny. Jones ekkor az élre állt. A 67. körben az ausztrál versenyző a boxba hajtott technikai probléma miatt, és bár Villeneuve elé tudott visszajönni, a kanadai három körrel a futam leintése előtt megelőzte, és megnyerte a versenyt. Jones második, Laffite harmadik lett.
A világbajnokság élmezőnyének állása a verseny után
| H | Versenyzők | Pont | H | Konstruktőrök | Pont |
|---|---|---|---|---|---|
| 1. |  Carlos Reutemann
|
34 | 1. | .svg){kind=small} Williams-Ford
|
58 |
| 2. | Alan Jones
|
24 | 2. | Brabham-Ford
|
25 |
| 3. | Nelson Piquet
|
22 | 3. |  Ferrari
|
17 |
| 4. | Gilles Villeneuve
|
12 | 4. | Ligier-Matra
|
11 |
| 5. | Jacques Laffite
|
11 | 5. | Arrows-Ford
|
10 |
| 6. | Riccardo Patrese
|
10 | 6. | Lotus-Ford
|
8 |
Statisztikák
Vezető helyen:
- Nelson Piquet: 53 (1-53)
- Alan Jones: 19 (54-72)
- Gilles Villeneuve: 4 (73-76)
Gilles Villeneuve 5. győzelme, Nelson Piquet 5. pole-pozíciója, Alan Jones 9. leggyorsabb köre.
- Ferrari 80. győzelme.
Források
- A Formula–1 hivatalos oldala
- 1981-es monacói nagydíj (grandprix.com)
| Előző nagydíj: 1981-es Formula–1 belga nagydíj |
FIA 1981-es Formula–1 világbajnokság | Következő nagydíj: 1981-es Formula–1 spanyol nagydíj |
| Előző nagydíj: 1980-as Formula–1 monacói nagydíj |
Formula–1 monacói nagydíj | Következő nagydíj: 1982-es Formula–1 monacói nagydíj |
