Ebben a cikkben elmélyülünk a Ferenczy Noémi-ben, feltárva a téma összes releváns vonatkozását. A Ferenczy Noémi nagy jelentőségű téma a mai társadalomban, és hatása mindennapi életünk több területére is kiterjed. Ebben a cikkben megvizsgáljuk annak eredetét, fejlődését, következményeit és lehetséges megoldásait, különböző nézőpontokat és megközelítéseket elemezve, hogy alaposan megértsük a Ferenczy Noémi-hez kapcsolódó összes szempontot. Ezenkívül megvizsgáljuk a Ferenczy Noémi lehetséges jövőbeli következményeit, és azt, hogy ez hogyan befolyásolhatja a témának a jövőbeni megközelítését. Az átfogó kép érdekében olyan releváns adatok, tanulmányok és kutatások kerülnek bemutatásra, amelyek segítenek az olvasóknak teljes mértékben megérteni a Ferenczy Noémi jelentőségét és hatását társadalmunkra.
Ferenczy Noémi | |
![]() | |
Született | 1890. június 18.[1][2][3] Szentendre |
Elhunyt | 1957. december 20. (67 évesen)[1] Budapest[4] |
Állampolgársága | magyar |
Házastársa | Kőrösi-Krizsán Sándor |
Szülei | Fialka Olga Ferenczy Károly |
Foglalkozása |
|
Kitüntetései | Kossuth-díj |
Sírhelye | Fiumei úti sírkert (34/2-2-8) |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Ferenczy Noémi témájú médiaállományokat. | |
Ferenczy Noémi (Szentendre, 1890. június 18. – Budapest, 1957. december 20.) gobelinművész, festőművész, a legkiemelkedőbb magyar gobelinművészek egyike. Kőrösi-Krizsán Sándor felesége.
Apja Ferenczy Károly festőművész, anyja Fialka Olga festőművésznő. A művészettel – mint mindegyik testvére – apja műtermében kezdett ismerkedni. A nagybányai művésztelepen sokszor megfordult. 1911-ben Párizsba ment, ahol kitanulta a falikárpitszövést, a Manufacture des Gobelins-ben. 1926-tól a KUT tagja volt. 1932-ig élete nagy részét Nagyváradon és Brassóban töltötte. 1932-től élt Budapesten. 1945-től a Magyar Iparművészeti Főiskola tanára volt, egészen haláláig.
A kárpitművészet megújítója volt. Az általános gyakorlattal ellentétben Ferenczy Noémi nemcsak tervezte alkotásait, hanem saját maga készítette is őket. Kartonra tervezett festményeit maga szőtte, növényi festékkel saját maga által színezett gyapjúfonalakból. Kárpitjai igen erősen dekoratív hatásúak, síkszerűek, újító volt ilyen téren is. A kárpitművészetben addig alkalmazott stílusok inkább idillikus tájkép festészetre hasonlítottak. Az ő képein egyformán fontos volt a figura és a természet. Gobelinjeinek lírai színvilága is egyedi. Színei a kezdeti erős színekből, egyre inkább átmentek a pasztell felé. Képes volt a gobelinművészetet a monumentális művészet rangjára emelni.