Dobranje (Cista Provo)

Ebben a cikkben a Dobranje (Cista Provo) lenyűgöző világát fogjuk felfedezni, amely téma minden korú és hátterű ember figyelmét felkeltette. Az eredetétől a modern társadalomra gyakorolt ​​hatásáig elmélyülünk a Dobranje (Cista Provo) legrelevánsabb aspektusaiban, elemezve annak időbeli alakulását és mai relevanciáját. Különböző nézőpontokon és releváns adatokon keresztül igyekszünk jobban megérteni a Dobranje (Cista Provo) jelentőségét napjainkban és mindennapi életünk különböző területeire gyakorolt ​​hatását. Készüljön fel, hogy felfedezze a Dobranje (Cista Provo) minden oldalát ebben az érdekes cikkben!

Ez a szócikk a Cista Provo községbeli Dobranje településről szól. Hasonló címmel lásd még: Dobranje (egyértelműsítő lap).
Dobranje
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeSplit-Dalmácia
KözségCista Provo
Jogállásfalu
Irányítószám21244
Körzethívószám(+385) 21
Népesség
Teljes népesség87 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság597 m
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 43° 33′ 33″, k. h. 16° 54′ 29″43.559214°N 16.908026°EKoordináták: é. sz. 43° 33′ 33″, k. h. 16° 54′ 29″43.559214°N 16.908026°E
Dobranje weboldala
Térkép

Dobranje falu Horvátországban Split-Dalmácia megyében. Közigazgatásilag Cista Provóhoz tartozik.

Fekvése

Splittől légvonalban 38, közúton 55 km-re keletre, községközpontjától légvonalban 5, közúton 12 km-re északnyugatra, a dalmáciai Zagora szívében, Imotska krajina nyugati határán, egy délre nyíló völgykatlanban fekvő kis karsztmezőn, Cista Velika és Tijarica között fekszik.

Története

A térség már az ókorban lakott volt. Több történelem előtti halomsír is volt itt, melyeknek egy része mára már megsemmisült. A horvátok a 7. században települtek be erre a vidékre. Területe a középkorban a radobiljai plébánia része volt, melyhez a 19. század első feléig tartozott. A középkorban lakossága nem volt jelentős és főként állattartással foglalkozott. Dobranje első írásos említése 1585-ből származik. A török a 16. század elején foglalta el területét. A török uralomnak az 1718-ban megkötött pozsareváci béke vetett véget, ezután a térség visszakerült a Velencei Köztársaság uralma alá. Területére Hercegovinából érkeztek új lakosok, akik a mai lakosság elődei. A velencei uralomnak 1797-ben vége szakadt és osztrák csapatok vonultak be Dalmáciába. 1806-ban az osztrákokat legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon lipcsei veresége után 1813-ban újra az osztrákoké lett. 1849-ben a radobiljai plébániától érseki rendelettel az aržanoi plébániához csatolták. 1857-ben 393, 1910-ben 624 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A második világháború idején a Független Horvát Állam, majd a háború után a szocialista Jugoszlávia része lett. Ebben az időszakban sok dobranjei vándorolt ki a településről és költözött külföldre, vagy az ország más részeire. 1977 óta aszfaltozott utak kötik össze a szomszédos Cista Velika, Tijarica és Svib településekkel. 1991 óta a független Horvátországhoz tartozik. 2011-ben a településnek 161 lakosa volt.

Lakosság

Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
393 442 466 546 641 624 649 654 832 864 888 803 616 473 378 161

Nevezetességei

  • Keresztelő Szent János tiszteletére szentelt új plébániatemploma 1965 és 1972 között épült a régi templom mellé vasbetonból Ante Barač tervei szerint. 1972-ben épített harangtornya egy emeletes, piramis záródású, toronyóra és három harang található benne. Az oltár mögötti falon két szobor látható, Ante Kukoč spliti szobrászművész alkotásai. Az egyik Szent Jánost, a másik a Szeplőtelen Szűzanyát ábrázolja. A kő talapzaton álló szentségtartó Josip Bosmić alkotása 2004-ből.
  • A régi plébániatemplom[4] az új templom mellett áll, 1740-ben építették. 1789-ben Čipik érsek rendeletére egy méterrel megemelték, a hajó minden oldalán egy-egy ablakot nyitottak, a régi apszist bővítették és új, boltozott apszist építettek. Ezek a hozzáépítések a templom falain ma is jól láthatók. A templom homlokzatán rozetta, felette három harang számára kiképzett harangtorony található rajta az építés (1782. május 2.) dátumával. A főoltár Keresztelő Szent János, a mellékoltár a Kármelhegyi boldogasszony tiszteletére van szentelve. Mindkét oltár kővel falazott, felépítménye fából készült, mely az imotski Raka mester munkája. A Szűz Mária oltáron Mária mennybevételét ábrázoló, vászonra festett olajkép látható az apostolok és az evangélisták alakjaival. A hajó közepén egy felirat nélküli sír található. A templom előtti kőoltár a szabadtéri misék számára készült.
  • Vutelići településrészen található a Nepomuki Szent János-kápolna.[5] A hagyomány szerint a helyi születésű Šimun Vuletić atya „saját kezével és saját költségén” építette 1790-ben. Az építéshez az atya az egyházi vizitáció feljegyzése szerint pápai engedélyt kapott. A kápolna apszis nélküli boltozott, kőlapokkal fedett épület, hosszúsága 3,90 szélessége 2,30 méter. A bevésett felirat szerint a teljes épületegyüttes befejezése 1797. július 4-én történt. Mivel a kápolnához ház és udvar is csatlakozik kis méretű kolostor benyomását kelti. Az oldalfal mellé épített harangtornya egy harang számára készült. A fából faragott oltár Raka mester alkotása, a barokk Szent János képet Prágában készítették, felette a Boldogasszony képe látható.
  • A plébániánál levő Szent József-kápolna 1940-ben épült a plébános házi kápolnájának.

Jegyzetek

  1. ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. 2021 Croatian census: population data by age, sex, settlement . Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
  2. ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857-2001
  3. ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
  4. ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-4628.
  5. ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-3850.

Források

A split-makarskai érsekség honlapja (horvátul)

További információk