Arthur Conan Doyle

Ehhez a szócikkhez további forrásmegjelölések, lábjegyzetek szükségesek az ellenőrizhetőség érdekében.
Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts a szócikk fejlesztésében további megbízható források hozzáadásával.
Arthur Conan Doyle
Élete
Született1859. május 22.
Skócia Edinburgh
Elhunyt1930. július 7. (71 évesen)
Anglia Crowborough
Sírhely
  • Church of All Saints cemetery
  • Windlesham Manor
SzüleiMary Foley
Charles Altamont Doyle
Házastársa
  • Louisa Hawkins (1885. augusztus 6. – 1906. július 4., 1, házastárs halála)
  • Jean Elizabeth Leckie (1907. szeptember 18. – 1930. július 7., 2, házastárs halála)
Gyermekei
  • Mary Louise Conan Doyle
  • Alleyne Kingsley Conan Doyle
  • Denis Conan Doyle
  • Adrian Conan Doyle
  • Jean Conan Doyle
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok)regény, novella
Irodalmi irányzatdetektívregény, történelmi regény, sci-fi, fantasy, ismeretterjesztő irodalom
Fontosabb műveiSherlock Holmes-történetek, Az elveszett világ
Kitüntetései
  • Knight of Grace of the Order of Saint John (1903)
  • Queen's South Africa Medal (1901)
  • Order of the Medjidie (1907)
  • Knight of the Order of the Crown of Italy‎ (1895)
  • Knight Bachelor (1902)
Hatottak ráEdgar Allan Poe, Jules Verne, Robert Louis Stevenson
HatásaAgatha Christie, Edgar Rice Burroughs
Arthur Conan Doyle aláírása
Arthur Conan Doyle aláírása
Arthur Conan Doyle weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Arthur Conan Doyle témájú médiaállományokat.

Sir Arthur Ignatius Conan Doyle (Edinburgh, 1859. május 22. – Crowborough, 1930. július 7.) skót író, aki leginkább Sherlock Holmesról szóló detektívregényei (amelyek jelentős újításnak számítottak a krimi történelmében), valamint Challenger professzor kalandjai miatt ismert. Termékeny író volt, akinek egyéb művei közt találhatunk sci-fi történeteket, úgymint a számtalan filmfeldolgozást megért Az elveszett világ, történelmi regényeket, drámákat, regényes történeteket, lírát és prózát.

A Conan név eredetileg harmadik keresztneve volt, de idős korában már vezetékneve részeként használta.

Élete

Arthur Conan Doyle 1859. május 22-én Edinburgh-ban született, ír szülők gyermekeként. Apja Charles Altamont Doyle, anyja Mary Doyle. Kilencévesen beíratták a stonyhursti jezsuita előkészítő iskolába, de mire 1875-ben elhagyta azt, elvetette kereszténységét, szabadgondolkodóvá vált.

1876-tól 1881-ig orvostant tanult az Edinburgh-i Egyetemen, miközben az Aston kisvárosban (ma Birmingham egyik kerülete) dolgozott. Egyetemi tanulmányait folytatva hajóorvosként szolgált a nyugat-afrikai partokra tartó úton, s végül 1882-ben, Plymouthban kezdte meg praxisát. 1885-ben, a Tabes Dorsalisból doktorált. Orvosi praxisa nem volt igazán sikeres, így mialatt a betegeket várta, történetek írására is maradt ideje. Az irodalom már fiatalon is vonzotta: még húszéves sem volt, amikor első irodalmi alkotása a Chambers's Edinburgh Journal újságban megjelent.

Csak miután praxisát átköltöztette Southsea-be, kezdett el mélyebben foglalkozni az irodalommal. Első jelentős alkotása A bíborvörös dolgozószoba volt, amely az 1887-es Beeton's Christmas Annualben jelent meg, s egyben Sherlock Holmes – akit Doyle egyetemi tanáráról, Joseph Bellről mintázott – is ebben a műben tűnt fel először. Érdekesség, hogy Rudyard Kipling gratulációja közben ezt kérdezte: „Ez nem dr. Joe, az én öreg barátom?” Miközben Southsea-ben élt, segített megalapítani a Portsmouth AFC-t, a város első labdarúgó klubját. Néhány legenda szerint Doyle volt a csapat első kapusa. Valójában ő a csapat amatőr elődjében, négy évvel a profi megalakulása előtt játszott. (Ez utóbbi első kapusa Matt Reilly volt.)

1885-ben elvette Louisa (vagy Louise) Hawkinst, aki tuberkulózisban szenvedett, és 1906-ban meghalt. 1907-ben feleségül vette Jean Leckie-t, akibe még 1897-ben szeretett bele, és azóta plátói kapcsolatot tartottak fenn. Doyle-nak öt gyereke született, kettő az első feleségétől (Mary és Kingsley), három a másodiktól (Jean, Denis és Adrian).

Doyle-t rendkívül érdekelte a spiritizmus, s talán ezzel összefüggésben jelentkezett a szabadkőművesekhez. A Phoenix nevű páholyba vették fel 1887 januárjában, februárban legényfokba emelték, és már márciusban mester lehetett. A páholyban ismerkedett meg és barátkozott össze dr. James Watsonnal, akinek a nevét aztán halhatatlanná tette műveiben.

1890-ben Doyle szemészeti tanulmányokat folytatott Bécsben, majd egy évvel később Londonba költözött, s mint szemész kezdett praktizálni. Önéletrajzában írta, hogy egy darab páciens nem lépett be ajtón. Ettől még több ideje maradt az írásra, és 1891 novemberében ezt írta anyjának: „Erősen gondolkozom Holmes meggyilkolásán… azt hiszem sorsára hagyom. Nem hagy fontosabb dolgokon elmélkedni.” 1893 decemberében így is tett – hogy a „fontosabb” dolgokra (történelmi regényeire) koncentrálhasson –, és legfőbb ellenségével, Moriarty professzorral együtt elveszejtette. Legalábbis nyilván halálukat lelték a vízesésbe ugrásban, ahogy azt Az utolsó eset-ben olvashatjuk. A tiltakozó levelek áradatának köszönhetően azonban Doyle egy frappáns megoldással visszahozta hősét A lakatlan ház című novellában: valójában csak Moriarty zuhant le, de mivel csapata óhatatlanul megbosszulta volna ezt Holmeson, úgy döntött, inkább hagyja, hogy halottnak higgyék. Sherlock Holmes összesen 56 novellában és négy regényben szerepel (valamint természetesen számtalan, más írók tollából származó történetben is).

A századfordulón, a dél-afrikai búr háborút követően, aminek következtében a világ elutasítóan viszonyult az Egyesült Királyság magatartásához, Doyle írt egy röpiratot The War in South Africa: Its Cause and Conduct (a dél-afrikai háború: oka és lefolyása) címmel, amivel igazolta Nagy-Britannia szerepét a búr háborúban, és több nyelvre is lefordítottak.

1901-ben a Eugen Sandow által rendezett első nagyszabású testépítőverseny zsűritagja volt a Royal Albert Hallban. Sandow edzette Conan Doyle-t, jó barátságot ápoltak.

Doyle úgy hitte, ennek a röpiratnak köszönhető, hogy 1902-ben lovaggá ütötték, majd Surrey főhadnagy-helyettesévé nevezték ki. A témáról 1900-ban hosszabb könyvet is írt, The Great Boer War (a nagy búr háború) címmel. A huszadik század első éveiben Sir Arthur kétszer is jelöltette magát a parlamentbe mint „Liberal Unionist”, először Edinburgh-ban, majd Border Burghsben. Bár számos szavazatot kapott, nem választották meg.

A crowborough-i Arthur Conan Doyle-szobor

Conan Doyle érdekelt volt az E. D. Morel újságíró és Roger Casement diplomata vezette kampányban is, ami a Kongói Szabad Állam átalakítására törekedett. 1909-ben megírta a The Crime of the Congo című hosszú röpiratát, amiben leleplezte a kongóbeli borzalmakat. Közben megismerkedett Morellel és Casementtel, akikről Az elveszett világ című regénye főszereplői közül kettőt mintázott. Később mindkettejükkel megszakította a kapcsolatot: az inkább baloldali beállítottságú Morellel akkor, amikor az az első világháború során a pacifista mozgalom egyik vezetőjévé vált, Casementtel pedig, amikor a diplomata ír nézetei miatt elárulta az Egyesült Királyságot. Doyle megpróbálta – sikertelenül – megmenteni őt a halálbüntetéstől, azzal érvelve, hogy Casement megőrült, így nem felelős cselekedeteiért.

Doyle az igazság buzgó szószólója volt: személyesen nyomozott két lezárt ügyben, ennek köszönhető, hogy két bebörtönzött ember kiszabadult. Az első esetben (1906-ban) George Edalji, egy félénk, félig brit, félig indiai ügyvéd volt érintett, aki állítólag fenyegető leveleket írt, és állatokat csonkított meg. Edaljit 3 év kényszermunkára ítélték. A csonkítások folytatódtak, de Edaljit még ekkor sem bocsátották szabadon. Részben ennek az ügynek köszönhető, hogy 1907-ben megalapult a Court of Criminal Appeal, tehát Doyle nemcsak George Edaljinek segített, de munkája esélyt adott egyéb bírói tévedések jóvátételére is. Conan Doyle és Edalji történetéről szól Julian Barnes 2005-ös Arthur & George című regénye.

A másik, 1908-as eset Oscar Slaterhez, egy játékbarlangot kezelő német zsidóhoz fűződik, akit azért ítéltek el, mert állítólag Glasgow-ban megvert egy 82 éves nőt. Az ügy ellentmondásossága – és belső megérzése, miszerint Slater ártatlan – felkeltette Doyle érdeklődését. Később ez a férfi is kiszabadult, jórészt az ő erőfeszítéseinek köszönhetően.

Feleségének 1906-os, valamint fia (Kingsley), testvére, két sógora és két unokaöccse első világháborús halála miatt Doyle depresszióba esett. Vigaszt a spiritualizmusban, s a túlvilág létezésének állítólagos tudományos bizonyításában talált. Olyannyira érdekelni kezdte a téma, hogy The Land of Mist (A köd földje) címmel írt regényt Challenger professzorról. Életének ezen szakaszából alighanem a The Coming of the Fairies (1921, a tündérek érkezése) rendelkezik a legfurcsább szemlélettel: Tökéletesen meg volt győződve arról, hogy a cottingley-i tündéreket mutató fényképek – amiket könyvében felidéz – valódiak, és a természetről, valamint tündérekről és szellemekről szóló elméletekkel állt elő. Ezen irányú munkája volt az egyik indok arra, hogy a Szovjetunióban a Sherlock Holmes kalandjai című novelláskötetét okkultizmus miatt először nem engedték megjelenni.

Doyle az amerikai mágussal, Harry Houdinivel is barátkozott, aki kitűnő ellenfél volt a spiritualista mozgalomban. Bár Houdini azt bizonygatta, hogy a spiritualisták trükköket alkalmaznak (és következetesen csalónak állította őket), Doyle azt hitte, barátja maga is természetfeletti erővel rendelkezik, amely nézetét a The Edge of the Unknownban (Az ismeretlen pereme) ki is fejtette. Houdini képtelen volt meggyőzni Doyle-t arról, hogy az ő mutatványai valójában egyszerű trükkök, ami barátságuk keserű, nyilvános megszakadásához vezetett.

Richard Milner amerikai tudománytörténész szerint elképzelhető, hogy Doyle műve volt a piltdowni ember néven hírhedtté vált 1912-es átverés, egy hamisított ősemberlelet, ami negyven évig járatta a bolondját a tudományos világgal. Milner azt állítja, Doyle-nak volt erre motivációja, mégpedig bosszút állni a tudományon, amiért leszólta egyik kedvenc médiumát. Ezen kívül Az elveszett világ is tartalmaz néhány rejtett utalást, miszerint érdekelt volt a hoaxban. Samuel Rosenberg 1974-es könyve, a Naked is the Best Disguise (A meztelenség a legjobb álruha) megpróbálja megmagyarázni, hogyan hagyott Doyle apró utalásokat írásaiban, amikből gondolkodásmódjának rejtett, elfojtott tulajdonságaira jöhetünk rá.

Doyle krikettjátékosként is ismert volt. Először a több híres író részvételével alkotott amatőr csapat, az Allahakbarries, később egy professzionális klub, az MCC játékosa volt. 1900 és 1907 között tíz első osztályú krikettmérkőzésen is pályára lépett, ahol 85 érvényes dobása volt, ütőként pedig 231 pontot szerzett. Egy elképzelés szerint Sherlock Holmes és testvére, Mycroft neve is a krikett világából származik: előbbihez az ihletet a Nottinghamshire játékosa, Frank Shacklock adta, utóbbihoz a Derbyshire játékosa, William Mycroft.

Sir Arthur Conan Doyle 1930-ban, életének 72. évében halt meg szívrohamban. A New Forestben található minsteadi temetőben temették el, az angliai Hampshire-ben. Szobrot állítottak neki Crowborough-ban – ahol 23 évig élt –, valamint Edinburgh-ban is, közel a szülőházához.


Művei

Sherlock Holmes történetek

Regények Eredeti novelláskötetek

(A novelláknak sok magyar kiadás miatt számos alternatív címük létezik, ezek nincsenek külön feltüntetve.)

Sherlock Holmes kalandjai (The Adventures of Sherlock Holmes – 1892)

A kötetben szereplő novellák:

Sherlock Holmes emlékiratai (The Memoirs of Sherlock Holmes – 1893)

A kötetben szereplő novellák:

Sherlock Holmes visszatér (The Return of Sherlock Holmes – 1905)

A kötetben szereplő novellák:

Az utolsó meghajlás (His Last Bow – 1917)

A kötetben szereplő novellák:

Sherlock Holmes esetnaplója (The Case-Book of Sherlock Holmes – 1927)

A kötetben szereplő novellák:

Challenger professzor történetek

Regények Novellák

Történelmi regények

További regények

Novelláskötetek

Színpadi munkák

Költemények

Non-fiction munkák

Spiritiszta és paranormális művek

Magyarul

1919-ig

Napóleon. Egy francia nemes följegyzései (Singer-Wolfner Kiadó, Budapest, 1911, Egyetemes regénytár-sorozat)

1920–1944

1945–1990

1991–

Jegyzetek

  1. ↑ Megtalálható Edinburgh kutatási archívumában
  2. ↑ Sue Leeman: Sherlock Holmes fans hope to save Conan Doyle's house from developers (Associated Press, 2006. július 28.)
  3. ↑ Rhodes, Jesse: Bodybuilders Through the Ages (angol nyelven). Smithsonian Magazine, 2009. július 19. . (Hozzáférés: 2020. február 24.)
  4. ↑ „Eugen Sandow”, Encyclopædia Britannica (Hozzáférés: 2009. február 19.) 
  5. ↑ Louise Maher. „The Mighty Sandow: How the world's strongest man wowed Australian audiences in 1902”, ABC Radio, 2015. április 29. 
  6. ↑ Roger Highfield: The mysterious case of Conan Doyle and Piltdown Man
  7. ↑ Stacy Conradt: J.M. Barrie’s Literary All-Star Cricket Team (angol nyelven). MentalFloss, 2017. május 9. (Hozzáférés: 2019. április 16.)
  8. ↑ Sir Arthur Conan Doyle (angol nyelven). ESPN CricInfo. (Hozzáférés: 2019. április 16.)

Fordítás

További információk

Magyarul

Angol nyelven

Nemzetközi katalógusok