Walter Brattain | |
Walter Brattain | |
Született | Walter Houser Brattain 1902. február 10. Amoy, |
Elhunyt | 1987. október 13. (85 évesen) Seattle, Washington USA |
Állampolgársága | amerikai |
Nemzetisége | amerikai |
Házastársa |
|
Szülei | Ross Brattain |
Foglalkozása | feltaláló, fizikus |
Iskolái |
|
Kitüntetései | Fizikai Nobel-díj (1956) |
Halál oka | Alzheimer-kór |
A Wikimédia Commons tartalmaz Walter Brattain témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Walter Houser Brattain (Kína, Amoy, 1902. február 10. – Seattle, Washington, 1987. október 13.) Nobel-díjas amerikai feltaláló, fizikus.
A washingtoni Whitman Főiskolán, majd az oregoni és minnesotai egyetemeken tanult. 1928-1929 között a Szabványügyi Hivatal rádióosztálya, majd a Bell Telephone Laboratories kutató fizikusa volt. A második világháború alatt a Columbia Egyetemen a tengeralattjárók mágneses lokalizálásának kutatásaiban vett részt. 1952-1953 között a Harvard Egyetem vendégprofesszora volt. 1967-1972 között a Whitman Főiskola adjunktusa volt Walla Wallában. A szilárd testek felületi tulajdonságait, az anyagfelület atomos szerkezetét vizsgálta, amely rendszerint eltér az anyag belsejének szerkezetétől. Több szabadalma volt, számos cikket írt a szilárd testek fizikájáról. Alapvető kísérletében a szilícium félvezető és a ráhelyezett fémelektród között a feszültség a megvilágítás hatására változik, mivel betöltetlen elektronállapotok jönnek létre, s így változik a félvezető felületi töltése. Kísérlete bebizonyította Shockley elméletének helyességét a félvezető belsejébe behatoló külső elektromos térről. J. Bardeennel együtt felfedezte a tranzisztorhatást, s elkészítette az első tranzisztort. A technikában és a mindennapi életben is beláthatatlan távlatokat nyitó felfedezést 1948. június 17-én szabadalmaztatták. A fizikai Nobel-díjat 1956-ban kapta John Bardeennel és William B. Shockleyval együtt a tranzisztorok kifejlesztéséért és azok anyagául szolgáló félvezetők tulajdonságainak kutatásáért. A tranzisztorok azóta fényes karriert futottak be, méretük egyre csökkent, s az 1950-es évek végére szinte teljesen kiszorították az elektroncsöveket.
Fizikai Nobel-díjasok (1951–1975) | |
---|---|
1951: Cockcroft, Walton · 1952: Bloch, Purcell · 1953: Zernike · 1954: Born, Bothe · 1955: Lamb, Kusch · 1956: Shockley, Bardeen, Brattain · 1957: Jang, Li · 1958: Cserenkov, Frank, Tamm · 1959: Segrè, Chamberlain · 1960: Glaser · 1961: Hofstadter, Mössbauer · 1962: Landau · 1963: Wigner, Goeppert‑Mayer, Jensen · 1964: Townes, Baszov, Prohorov · 1965: Tomonaga, Schwinger, Feynman · 1966: Kastler · 1967: Bethe · 1968: Alvarez · 1969: Gell‑Mann · 1970: Alfvén, Néel · 1971: Gábor · 1972: Bardeen, Cooper, Schrieffer · 1973: Esaki, Giaever, Josephson · 1974: Ryle, Hewish · 1975: A.Bohr, Mottelson, Rainwater | |
A teljes lista · (1901–1925) · (1926–1950) · (1976–2000) · (2001–2025) |
Nemzetközi katalógusok |
---|