Emile Berliner

A Emile Berliner témája kétségtelenül az egyik legrelevánsabb ma. Ez egy olyan téma, amely nagy hatással volt a társadalomra, és széles körű vitát váltott ki különböző területeken. A Emile Berliner felkeltette szakértők, akadémikusok, politikusok és egyszerű állampolgárok érdeklődését, akik igyekeznek megérteni és alaposan elemezni a következményeit. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Emile Berliner-ről alkotott különböző nézőpontokat és véleményeket, valamint a különféle ágazatokra gyakorolt ​​hatását. A keletkezésétől a jövőbeli kivetítéséig a Emile Berliner olyan nagy jelentőségű témát képvisel, amely megérdemli, hogy részletesen és kritikusan foglalkozzunk vele.

Emile Berliner
Született1851. május 20.[1][2][3][4][5]
Hannover[6]
Elhunyt1929. augusztus 3. (78 évesen)[1][2][3][5][7]
Washington
Állampolgársága
Gyermekeihét gyermek:
  • Henry Berliner
  • Herbert Samuel Berliner
Foglalkozása
IskoláiCooper Union
Kitüntetései
  • John Scott Award (1897)[8]
  • Elliott Cresson-emlékérem (1913)[9]
  • Franklin-érem (1929)
  • Grammy Trustees Award (1987)
  • National Inventors Hall of Fame (1994)[10]
Halál okaszívinfarktus
SírhelyeRock Creek Temető
A Wikimédia Commons tartalmaz Emile Berliner témájú médiaállományokat.

Emile Berliner (Hannover, 1851. május 20. – Washington, 1929. augusztus 3.) Németországban született amerikai feltaláló. Az első gramofon és a barázdás hanglemez megalkotója.

Élete

Tizenkilenc éves korában vándorolt ki Amerikába, ahol fizikusként dolgozott. Huszonöt éves volt, amikor eladta a mikrofon szabadalmát a Bell Telephone Companynek. Az általa alkotott gramofon elvét pedig a Victor Talking Machine Company vette meg. A gramofon a hengereket használó hangrögzítő eszköz, a fonográf korszerűbb versenytársa volt. Megalapította a Deutsche Grammophon vállalatot és a brit Gramophone Co. Ltd-t, és így a készülékét Európában is terjeszteni kezdte. A híres His master's voice kutyás embléma is a nevéhez fűződik, aminek az ötletét egy 1900-ban történt angliai utazása során Francis Barraud festményéről vette, melyen egy kutya egy régi fonográfról a gazdája hangját hallgatta.

Berliner először cinklemezbe vágta a hangfelvételt. Később az eredeti cinklemezről acél nyomóformát hozott létre, és ezzel keménygumiba préselte a barázdákat. Kereste a legmegfelelőbb hanglemez-alapanyagot, és végül a sellak – ami egy trópusi vidékeken élő levéltetű elgyantásodott váladéka – vált a legmegfelelőbb anyagnak. A sellak olcsó volt és eléggé puha a préseléshez, ezáltal a tömegtermelésben használható jó minőségű hanglemezeket lehetett gyártani. A sellak egy természetes polimer, nagyon hasonlít a mai hőre lágyuló műanyagokra, műgyantákra. A műanyagok feltalálásáig a sellakot használták a hanglemezgyártásban.

Jegyzetek

  1. ↑ a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). Encyclopædia Britannica Online . (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. ↑ a b Find a Grave (angol nyelven). Find a Grave . (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ Norm Cohen (2017. november 29.). „Berliner, Emile (20 May 1851–03 August 1929), inventor”. American National Biography Online. DOI:10.1093/ANB/9780198606697.ARTICLE.1300130. (Hozzáférés: Hiba: Érvénytelen idő.) 
  5. ↑ a b Discogs (angol nyelven). Discogs . (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. ↑ Národní autority České republiky. (Hozzáférés: 2024. május 29.)
  7. ↑ Brockhaus (német nyelven). Brockhaus . (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  8. ↑ https://thejohnscottaward.github.io/jsc/1822-1900.html
  9. ↑ https://www.fi.edu/en/laureates/emile-berliner
  10. ↑ National Inventors Hall of Fame

Források

Degrell László: Lemezjátszók és hanglemezek Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1978.

További információk

  • USA USA-portál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap