Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. A felmerült kifogásokat a szócikk vitalapja részletezi (vagy extrém esetben a szócikk szövegében elhelyezett, kikommentelt szövegrészek). Ha nincs indoklás a vitalapon (vagy szerkesztési módban a szövegközben), bátran távolítsd el a sablont! Csak akkor tedd a lap tetejére ezt a sablont, ha az egész cikk megszövegezése hibás. Ha nem, az adott szakaszba tedd, így segítve a lektorok munkáját! |
Tudor-ház | |
House of Tudor Királyi uralkodóház | |
Ország | Angol Királyság |
Nemzetiség | walesiek |
Alapítva | 1485. augusztus 22. |
Alapító | VII. Henrik király |
Kihalt | 1603. március 24. |
Utolsó tag | I. Erzsébet királynő |
Rang | Anglia királya Írország királya Franciaország királya (követelés) |
A Wikimédia Commons tartalmaz Tudor-ház témájú médiaállományokat. |
A Tudor-ház (angolul: House of Tudor), egy walesi származású uralkodóház, amely az Angol Királyság és birtokai, valamint a megszállt Ír Uradalom (1542-től Ír Királyság), továbbá Wales királyait adta 1485-től 1603-ig hat uralkodó, VII. Henrik, VIII. Henrik, VI. Eduárd, Lady Jane Grey, I. Mária és I. Erzsébet személyében. A Tudorok a Plantagenêt-házat követték és a velük leányágon rokon Stuart-ház követte őket az angol trónon. Az első Tudor-házi uralkodó, VII. Henrik király a Lancaster-ház (ami a Plantagenêt-ház egyik oldalága) törvényes leszármazottja volt. Henrik trónra lépése vetett véget az 1455-óta tartó rózsák háborújának. A Tudorok fennállásuk alatt végig fenntartották igényüket a Francia Királyság trónjára is. E dinasztiát viszonylag rövid története ellenére sokan Anglia legfontosabb királyi családjának tekintik, VIII. Henriket és leányát, I. Erzsébetet pedig egyaránt a brit történelem legnagyobb hatású alakjai között tartják számon, akik megalapozták országuk évszázadokig tartó nagyhatalmi státuszát.
Tudor-házA Tudorok John Beaufort leszármazottai, aki Katherine Swynford törvénytelen fia volt a XIV. századi angol hercegtől, John of Gaunttól, (III. Eduárd harmadik életben maradt fiától). Az uralkodóház törvénytelen leszármazottainak általában nincs joguk a trónra, ez esetben a helyzet azonban nem volt ilyen egyszerű, mivel Gaunt 1396-ban végül feleségül vette Swynfordot, 25 évvel John Beaufort születése után. A házasságra való tekintettel az egyház még ugyanebben az évben egy pápai bulla útján, visszamenőlegesen kinyilvánította, hogy a Beaufortok törvényes leszármazottak (ezt 1397-es parlamenti törvényben rögzítették is). Egy későbbi kiáltványában John of Gaunt törvényes fia, IV. Henrik elismerte a Beaufortok jogát, de kijelentette, hogy soha nem örökölhetik a trónt. Ennek ellenére a Beaufortok továbbra is közeli szövetségesei maradtak a szintén Gaunttól származó Lancaster-háznak.
Lady Margaret Beaufort John Beaufort unokája volt. Margaret jelentős örökösnő volt, hozzáment Tudor Edmundhoz, Richmond első grófjához. Tudor a walesi Owain Tewdr (angolosítva "Owen Tudor") és Katherine de Valois fia volt, utóbbi a Lancaster-házi V. Henrik özvegye volt. Tudor Edmund és testvérei törvénytelenek voltak, esetleg titkos házasságból való utódok, szerencséjüket féltestvérük, VI. Henrik jóindulatának köszönhették. Mikor a Lancaster-ház elvesztette hatalmát, a Tudorok következtek.
Edmund fia, Tudor Henrik Bretagne-ban nőtt fel, száműzetésben, míg anyja, Lady Margaret Angliában maradt, újraházasodott, és próbálta előrébb vinni fia ügyét a királyságban, ahol ekkor a rivális York-ház uralkodott.
A rózsák háborúja a modern korban elterjedt megnevezése a többéves szünetekkel tarkított összecsapás-sorozatnak. Általában Walter Scottnak tulajdonítják a szó megalkotását, amely 1829-es regényében, az Anne of Geiersteinben jelent meg. A kifejezés azonban már feltűnt Sir John Oglander 1646-os röpiratában, amelynek címe, The Quarrel of the Warring Roses (szabad magyar fordításban: Háborúzó rózsák veszekedése), és David Hume filozófus is használta a két rózsa háborúja kitételt 1762-ben kiadott, Anglia történelmét ismertető könyvében. Habár a kifejezést a 15. században nem használták, maga a gondolat, hogy a polgárháborút a rózsák vetélkedésével szimbolizálják, a kor találmánya.
A polgárháborúban a fehér rózsa IV. Eduárd angol király és a York-ház egyik fő jelvénye volt, de 1485-nél korábbról nincs emlék a vörös rózsa lancasteri használatára, vagy a két rózsa vetélkedésére. Ezt követően azonban elterjedt a Tudor-ház vörös rózsájának kiterjesztése a Lancaster-ház képviselőire, és a szimbólum megjelent az irodalomban, a képzőművészetben és az építészetben. Ekkor terjedt el a két rózsát kombináló jelkép, amely a York- és a Lancaster-ház egyesülését fejezte ki a Tudor-ház révén.
A rózsák egyesülése annyira mindennapossá vált a Tudor-propagandában, hogy VIII. Henrik 1509-es koronázásakor John Skelton költő A Laud and Praise Made for Our Sovereign Lord the King című versében hízelegve arról írt, hogy a két rózsa eggyé válva kisarjad („both White and Red / In one Rose now doth grow”). A rózsák háborújának gondolata William Shakespeare VI. Henrik című drámájában is megjelenik, amikor a második felvonás negyedik színében a rivális urak, Edmund Beaufort, Somerset hercege és Plantagenet Richárd yorki herceg találkozik a templomkertben, ahol kísérőik vörös és fehér rózsák szakításával választanak közöttük. A jelenetben Richárd felszólítja minden hívét, hogy szakítson fehér rózsát „Ha véli, hogy igazság volt szavam,” mire Somerset így válaszol: „Szakítson az, ki nem hizelgő, gyáva / És az igazság pártján állni meg, /Piros rózsát e tőrül énvelem”.
A dinasztia a „York- és Lancaster-ház” megnevezést használta magára, a „Tudor” megnevezést későbbi koroktól kapták, ez utóbbi a 16. században egyáltalán nem volt használatban, sőt – walesi származásukat megalázónak tartva – a Tudorok tudatosan kerülték annak használatát. A korabeli angol nyelvű írott forrásokban mindössze egyszer fordul elő a „Tudor” név (a walesiekben gyakori volt), az is csupán egy olyan versben, amely I. Stuart Jakab trónra lépésének okán íródott – ebben az esetben a „Tudor” név a dinasztiaváltás tényét volt hivatott tudatosítani.
Tudor-ház | |
---|---|
Anglia királyai | VII. Henrik · VIII. Henrik · VI. Edward · I. Mária · I. Erzsébet |
Írország királyai | I. (VIII.) Henrik · II. (VI.) Edward · I. Mária · I. Erzsébet |
Wales hercegei | Artúr · (VIII.) Henrik · (I.) Mária · (VI.) Edward |
Gwynedd Királyság udvarmesterei | Tudur ap Goronwy ap Tudur ap Goronwy ab Ednyfed Fychan |
Richmond grófjai és hercegei | Edmund · (VII.) Henrik · Henrik (herceg) |
Királynék | Margit skót királyné · Mária francia királyné · Mária nápolyi, kasztíliai, aragón, szicíliai, valenciai, szárd és mallorcai királyné |
Egyéb uralkodók házastársai | Margit angusi grófné · Mária suffolki hercegné · Mária barcelonai grófné |
Angol királyi hercegnők | Margit · Erzsébet (1492–1495) · Mária (1496–1533) · Katalin · Mária (1516–1558) · Erzsébet (1533–1603) |
Egyéb családtagok | Owen Tudor · Jasper Tudor, Bedford hercege · Edmund angol királyi herceg |
Ez a történelmi tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |