Ebben a cikkben részletesen megvizsgáljuk a Mingréliai Fejedelemség fogalmát és relevanciáját a különböző összefüggésekben. Alapvető fontosságú, hogy megértsük a Mingréliai Fejedelemség jelentőségét jelenlegi társadalmunkban, valamint a mindennapi élet különböző aspektusaira gyakorolt hatását. Az elemzés során feltárjuk a Mingréliai Fejedelemség következményeit és alkalmazásait különböző területeken, a kultúrától és a történelemtől a tudományig és a technológiáig. Hasonlóképpen megvizsgáljuk a Mingréliai Fejedelemség hatását a kortárs társadalomra és annak időbeli alakulását. Ennek a cikknek az a célja, hogy átfogó és naprakész képet adjon a Mingréliai Fejedelemség-ről, hogy mélyebben megértse annak fontosságát és társadalmi hozzájárulását.
Mingréliai Fejedelemség | |||
1442 – 1803. december 4. | |||
| |||
![]() | |||
Fővárosa | Zugdidi | ||
Államvallás | grúz ortodox egyház | ||
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Mingréliai Fejedelemség témájú médiaállományokat. |
A Mingréliai Fejedelemség történelmi állam volt a Kaukázusban, amely a Grúz Királyság vazallusaként jött létre, grúzul: სამეგრელოს (ოდიშის) სამთავრო, törökül: Megrelya Prensliği, oroszul: Мегрельское княжество, illetve egyszerűen Mingrélia, amely állam 1184-től 1867-ig létezett előbb az Oszmán Birodalom, majd az Orosz Birodalom függő államaként de facto függetlenségben. A mai Guria Grúzia közigazgatási régiója.
A Mingréliai Fejedelemség területe nagyjából a mai grúz közigazgatási régiójának számító Mingrélia kierjedésével egyezik meg.
A grúziai Mingréliai Fejedelemség uralkodócsaládjának, a Dadiani-háznak a tagjai uralkodtak az országban.
IV. Leót (Levani) 1691-ben trónfosztották, aki az Oszmán Birodalomba menekült, és Konstantinápolyban halt meg 1694-ben vagy utána. A felesége a Bagrationi-házból származó (ifjabb) Tinatini (1678–1725) hercegné, V. Bagratnak, Imereti királyának a lánya és (idősebb) Bagrationi Tinatini mingréliai fejedelemnének, IX. Leó mostohaanyjának az unokahúga volt, aki Nino nővér néven ortodox apáca lett, és Oroszországba menekült, ahol VI. Vahtang grúz királyhoz, II. Tamar grúz királynő apjához csatlakozott a száműzetésben, és Moszkvában halt meg 1725. augusztus 21-én vagy akörül.
V. Leónak a gyermekei azonban egy kivétellel az ágyasaitól születtek, mint ahogy IV. Leó is házasságon kívül született gyermek volt. A nyolc fia közül heten különböző országokban, Oroszországban, Lengyelországban, Moldvában, illetve az Oszmán Birodalomban telepedtek le, míg a már valószínűleg az apja halála után 1695-ben született Naum Giorgi Dadiani (1695–1758) nevű fia később Magyarországra került a bátyjával, Konstantini Dadiani herceggel együtt, amikor is 1715. májusa előtt a Pozsony vármegyei Szentgyörgyön telepedett le, ahol Georgius Dadián néven vették jegyzékbe 1715 májusában és augusztusában. Magyarosított neve Dadányi Naum György lett.[1]
Lavrentyij Berija