Székely György | |
Született | 1924. február 12. Budapest |
Elhunyt | 2016. február 28. (92 évesen) Budapest |
Állampolgársága | magyar |
Nemzetisége | magyar |
Foglalkozása |
|
Iskolái | Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem (–1946) |
Kitüntetései |
|
Sablon • Wikidata • Segítség |
Székely György (Budapest, 1924. február 12. – Budapest, 2016. február 28.) magyar történész, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. A magyar és európai város- és egyetemtörténet neves kutatója. 1955 és 1962, valamint 1976 és 1982 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem rektorhelyettese, 1956-ban rektora, 1969 és 1975 között a Bölcsészettudományi Kar dékánja. 1982 és 1987 között a Budapesti Történeti Múzeum főigazgatója.
Székely Imre mészárossegéd és Reisman Aranka fiaként született. 1942-ben érettségizett, majd beiratkozott a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem (ma: Eötvös Loránd Tudományegyetem) Jogi Karára. A vészkorszakban deportálták, még levelet tudott küldeni a professzorának, hogy a vizsgákon nem tud megjelenni. Dachauba került, és ott is maradt, amíg fel nem szabadították a tábort.
1946-ban szerzett jogi doktorátust. Diplomájának megszerzése után köztisztviselőként kezdett el dolgozni, majd 1949-ben a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének munkatársa lett. Ezalatt kezdett el oktatni az ELTE-n és dolgozott a Kelet-európai Tudományos Intézetben asszisztensként. 1953-ban kinevezték egyetemi docenssé az ELTE középkori egyetemes történet tanszékére, emiatt távozott a Történettudományi Intézetből, ekkor már osztályvezető-helyettes volt.
1953 és 1955 között a Történettudományi Kar dékánhelyettese volt, majd 1956-ban megkapta egyetemi tanári és tanszékvezetői kinevezését. 1955 és 1962 között az ELTE rektorhelyettese volt. 1969-ben az ELTE Bölcsészettudományi Karának dékánjává választották, amely tisztséget 1975-ig töltött be. 1976-ban ismét az egyetem rektorhelyettesévé választották. 1982-ben kinevezték a Budapesti Történeti Múzeum főigazgatójává, ekkor távozott rektorhelyettesi pozíciójából. A múzeum élén öt évet töltött. 1994-ben nyugdíjazták, majd három évvel később professor emeritusi címet kapott.
1952-ben védte meg a történettudományok kandidátusi, 1973-ban pedig akadémiai doktori értekezését. Az MTA Történettudományi Bizottságának, illetve a Magyar Nyelvi Bizottságnak lett tagja. 1973-ban megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1985-ben pedig rendes tagjává. Később az MTA Felügyelőbizottságának, a Magyar–Lengyel és a Magyar–Svéd Történész Vegyesbizottság, illetve a Doktori Tanács történettudományi szakbizottságának tagja volt. Ezenkívül 1958 és 1966 között a Magyar Történelmi Társulat főtitkára, illetve alelnöke volt. A Honismeret című szakfolyóirat főszerkesztője volt.
Rövid ideig részt vett a politikai életben is: a Hazafias Népfront Országos Tanácsa elnökségének tagja volt.
Kutatási területe a magyar és az európai város- és egyetemtörténet volt. Foglalkozott középkori egyetemes történelem egyes kérdéseivel és a hazai, valamint közép-európai parasztfelkelések és előreformációs mozgalmak történetével és vezetőivel. Tanulmányokat közölt a magyarok bizánci és oszmán kapcsolatairól.
Tagja volt a tíz részesnek szánt a Magyarország története könyvsorozat szerkesztőbizottságának, a könyvsorozat első részének – mely Magyarország és a magyarság 1242-ig történő időszakát dolgozta fel – a főszerkesztője, valamint az 1964-ben megjelent Magyarország története társszerkesztője is volt.
Az Eötvös Loránd Tudományegyetem rektorai 1950– | |
---|---|
| |
Az ELTE Bölcsészettudományi Karának dékánjai | |
---|---|
Medveczky Frigyes (1900–01) · Medveczky Frigyes (1901–02) · Pauer Imre (1902–03) · Ballagi Aladár (1903–04) · Lóczy Lajos (1904–05) · Pasteiner Gyula (1905–06) · Hegedűs István (1906–07) · Lánczy Gyula (1907–08) · Asbóth Oszkár (1908–09) · Szinnyei József (1909–10) · Békefi Remig (1910–11) · Beke Manó (1911–12) · Fináczy Ernő (1912–13) Mágócsy-Dietz Sándor (1913–14) · Alexander Bernát (1914–14) · Petz Gedeon (1915–16) · Kövesligethy Radó (1916–17) · Goldziher Ignác (1917–18) · Angyal Dávid (1918–19) · Angyal Dávid (1919–20) · Haraszti Gyula (1920–21) · Siegescu Ferenc (1921–23) · Siegescu József (1922–23)
· Kuzsinszky Bálint (1923–24) · Áldásy Antal (1924–25) · Arthur Battishill Yolland (1925–26) · Domanovszky Sándor (1926–27) · Méhelÿ Lajos (1927–28) · Hekler Antal (1928–29) · Mauritz Béla (1929–30) · Papp Károly (1930–31) · Heinlein István (1931–32) · Németh Gyula (1932–33) · Kornis Gyula (1933–34) · Gombocz Zoltán (1934–35) · Németh Gyula (1934–35) · Melich János (1935–36) · Rybár István (1936–37) · Császár Elemér (1937–38) · Eckhardt Sándor (1938–39) · Szentpétery Imre (1939–40) · Gerevich Tibor (1940–41) · Zambra Alajos (1941–42) · Szekfű Gyula (1942–43) · Lukinich Imre (1943–44) · Hajnal István (1944–47) · Zsirai Miklós (1947–48) · Tamás Lajos (1949–51) · Bolgár Elek (1951–52) · Bóka László (1952–53) · Bóka László (1953–55) · Kardos Tibor (1955–56) · I. Tóth Zoltán (1953–56) · Kniezsa István (1953–56) · Turóczi-Trostler József (1957–58) · Kardos László (1958–59) · Tálasi István (1959–63) · Sinkovics István (1963–66) · Elekes Lajos (1966–69) · Székely György (1969–75) · Szathmári István (1975–79) · Diószegi István (1979–82) · Pölöskei Ferenc (1982–90) · Hunyady György (1990–92) · Manherz Károly (1993–2000) · Fodor Sándor (2000–01) · Manherz Károly (2001–06) · Dezső Tamás (2006–15) · Borhy László (2015–17) · Borsodi Csaba (2017–18) · Sonkoly Gábor (2018–21) · Bartus Dávid (2021–) |
A Budapesti Történeti Múzeum és jogelődjeinek (fő)igazgatói | ||
---|---|---|
Kuzsinszky Bálint (1899–1912) · Csánky Dénes (1912–1921) · Kuzsinszky Bálint (1921–1934) · Csánky Dénes (1935) · | ||
Forrás: K. Végh Katalin: A Budapesti Történeti Múzeum az alapítástól az ezredfordulóig. Budapest: BTM. 2003. |
Nemzetközi katalógusok |
---|