Papp Károly (geológus)
Mai cikkünkben a Papp Károly (geológus)-ről és annak fontosságáról szeretnénk beszélni a mai társadalomban. A Papp Károly (geológus) olyan téma, amely az elmúlt években egyre fontosabbá vált, és világszerte vitát váltott ki. Hatása a mindennapi élet különböző aspektusaiban tükröződik, a politikától a populáris kultúráig. Ebben a cikkben alaposan megvizsgáljuk a Papp Károly (geológus)-et, és elemezzük különböző területekre gyakorolt hatását, valamint időbeli alakulását. Ezenkívül foglalkozni fogunk a Papp Károly (geológus) társadalmunkra és életünkre gyakorolt hatásaival, kiemelve annak jelentőségét és annak szükségességét, hogy teljes egészében megértsük. Ne hagyja ki ezt az elemzést, amelyről kétségtelenül sok beszélnivaló lesz!
| Papp Károly | |
 | |
| Született | 1873. november 4.[1] Tápióság[2] |
| Elhunyt | 1963. június 30. (89 évesen)[1] Tápióság[2] |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái | Budapesti Tudományegyetem (–1898) |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Papp Károly témájú médiaállományokat. | |
Papp Károly (Tápióság, 1873. november 4. – Tápióság, 1963. június 30. ) geológus, egyetemi tanár, az MTA levelező tagja (1920-1949)
Életpályája
Papp Károly 1893-tól a Budapesti Műegyetem ásvány-földtani tanszékén Lóczy Lajos tanársegédje volt. 1898 nyarán geológusként részt vett Déchy Mór kaukázusi expedíciójában. 1900-tól a Magyar Királyi Földtani Intézetben dolgozott. A Földtani Intézet geológusaként elsősorban Erdélyben végzett úttörő munkát. 1907-ben Lóczy Lajossal együtt ő volt az Erdélyi-medence földgázkincsének felfedezője (Kissármási lelőhely felfedezése). Koch Antal utódjaként 1915-ben a Budapesti Tudományegyetem földtani tanszékének professzora lett, majd 1917-ben megbízták az őslénytani tanszék vezetésével is. Az 1930/1931. tanévben a Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem bölcsészettudományi karának dékánja volt. Három évtizedes egyetemi tanári munka után, 1945-ben nyugdíjba küldték. Ezután a szülőföldjére vonult vissza. Akadémiai tagságától – számos más tudós mellett – 1949-ben a Magyar Tudományos Akadémia megfosztotta.
Társadalmi szerepvállalása
- Magyarországot több nemzetközi geológiai kongresszuson képviselte.
- 1909 – 1918 között a Magyarhoni Földtani Társulat első titkára és egyben a Földtani Közlöny szerkesztője, 1942-ben a Társulat elnöke, majd 1943-ban tiszteleti tagja volt.
Főbb művei
- Bakonyi triasz-korallok (Balaton-tudományi tanulmányok eredményei I. 1. rész: paleontológiai függelék, Bp., 1900)
- Geológiai jegyzetek a Fehér-Körös völgyéből (A Földtani Intézet jelentése, Bp., 1906)
- Miskolc környékének geológiai viszonyai (Földtani Intézet Évkönyve, Bp., 1907)
- A kissármási gázkút Kolozs megyében (Földtani Közlemények, Bp., 1910)
- A Magyar birodalom vasérc- és kőszénkészlete (Bp., 1916, németül 1921)
- Magyarország geológiai térképe (Teleki Pállal és Lóczy Lajossal együtt; Földtani Szemle, I., Bp., 1922, németül, 1932)
Kapcsolódó szócikkek
Jegyzetek
- ↑ a b http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC11587/11814.htm. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b PIM-névtér. (Hozzáférés: 2023. október 4.)