Schütz Antal

Schütz Antal
Magyarország
20. század
1935 körül
1935 körül
Élete
Született1880. október 26.
Torontáltószeg
Elhunyt1953. április 20. (72 évesen)
Budapest
Iskolái
Pályafutása
Iskola/Irányzatkatolikus teológia
Fontosabb művei• A bölcselet elemei
• Dogmatika – A katholikus hitigazságok rendszere
• (szerk.) Szentek élete az év minden napjára I–IV.
Kitüntetései
A Wikimédia Commons tartalmaz Schütz Antal témájú médiaállományokat.

Schütz Antal (Kistószeg, németül Mastort, Torontál megye, 1880. október 26.Budapest, 1953. április 20.) római katolikus pap, piarista szerzetes, a 20. század egyik legjelesebb magyar teológusa.

Élete

Sváb kézműves-paraszti családban született. Tanulmányait Szegeden, a polgári iskolában, majd két osztály elvégzése után a szegedi piarista gimnáziumban végezte szolgadiákként. Ugyanitt tanult két öccse is, akikből orvos, illetve gimnáziumi igazgató lett. Érettségi után, 1899-ben belépett a piarista rendbe.

A Pázmány Péter Tudományegyetemen tanult teológiát, majd 1904. július 2-án pappá szentelték. Ezután két évig a szegedi piarista gimnáziumban hittant, latint és magyar irodalmat, majd 1906-tól 1916-ig a budapesti piarista gimnáziumban hittant, valamint a Kalazantinum hittudományi főiskolán fundamentálist, dogmatikát és néhány éven keresztül szentírástudományt is tanított. Emellett meghatározó hittankönyveket írt a középiskola négy felső osztálya számára és folyamatosan művelte magát, tanulmányozta a teológia mellett a nemzetközi filozófiai, pedagógiai és pszichológiai-karakterológiai irodalmat. Két doktorátussal is rendelkezett, az egyiket a pesti egyetemen szerezte teológiából (Kezdet és vég a világfolyamatban, 1907), a másikat Würzburgban (Külpe Laboratórium) pszichológiából (Kiemelkedő szótársítások, 1917).

1916-ban a Pázmány Péter Tudományegyetemen a Hittudományi Kar dogmatika-professzora lett, egészen 1944-ig. Két ízben a kari dékán, egy ízben az egyetemi rektor tisztét is betöltötte. Professzorsága eredményei voltak latin és magyar nyelvű dogmatikai tankönyvei. Emellett 1908 óta titkára, 1930-tól 1947-ig elnöke volt az Aquinói Szent Tamás Társaságnak. 1927-ben ő mondta a gyászbeszédet Prohászka Ottokár székesfehérvári temetésén, majd 1928-1929 között ő rendezte sajtó alá Prohászka össze műveit. 1930-tól kezdve 6 éven át nyilvános világnézeti előadás-sorozatokat (publicum) tartott az egyetemi katolikus ifjúsági egyesületek számára, amelyek nyomtatásban is megjelentek. Munkássága elismeréseként 1925-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1938-ban pedig rendes tagjává választották. 1930-ban Corvin-koszorúval, majd 1942-ben Corvin-lánccal tüntették ki.

1941 februárjában agyvérzés és bal oldali bénulás érte. Szeptembertől már taníthatott és 1944-ig – ha nem is a nála megszokott mértékben – folytathatta régi tevékenységét. Betegsége idején írta meg az Életem című önéletrajzát (1942). 1944 novemberében Mosonmagyaróvárra, majd 1945 elején a tiroli Umhausenbe menekült. Októbertől Grazban élt unokatestvérénél és csak 1946 márciusában tért haza. Ismét tanított a Kalazantinumban, többek között pedagógiát, eközben azonban további kisebb, 1948-tól pedig már nagyobb agyérgörcsök is felléptek nála. Élete utolsó 21 hónapját betegágyhoz kötve töltötte, teljes leépültségben. 1953. április 20-án halt meg Budapesten, a Váci utcai piarista rendházban. Temetése 1953. április 23-án volt a Farkasréti temetőben, de ott sírját 1980-ban fölszámolták, és hamvait a Kerepesi temető újabb piarista sírboltjába (511/A-512/A) szállították.

Kultúrrajza

Schütz a második világháború előtti műveiben rendszeresen törekedett arra, hogy ne csak a katolikus egyház tanításának rendszerezett kifejtését adja meg, hanem arra is, hogy megrajzolja kora Magyarországának és világának kulturális képét. Sok kortársánál korábban látta meg a modern kultúra néhány olyan jellegzetességét, melyet ma már közhelynek tekintenek, akkor azonban éleslátásról tett bizonyságot. Az alábbi válogatott idézetek mindegyike A vallás című 1938-ban megjelent művéből valók.

Globalizáció

„A Ma emberarcának körvonalait szolgáltatja az a tény, hogy a történelmi Ma tere az egész Föld. Amióta folyamatban van ezen a bolygón az a valami, amit történelemnek lehet nevezni, azóta kb. két emberöltője most esik meg először, hogy ennek a történésnek színehelye az egész Föld, és alanya az egész emberiség. Ma már az embermozgató nagy kérdések ügyében nincsenek „elszigetelt” jelenségek; a régi partikularizmust fölváltotta az univerzalizmus; a territoriális emberszemlélet helyébe lépett a planetáris.”

Valláspiac

„Így aztán az, ami voltaképpen a legmeghittebb lelkiség és a legbensőbb lelkiismeret ügye, a döntő vallási elhatározás, úgyszólván a világpiaci kínálat vásári kavarodásába sodródik, és majdnem minden vallásilag szorongó ember abba a helyzetbe jut, mint azok az afrikai törzsfők, akiknek egyéni elhatározásától van függővé téve, hogy törzsüket a kereszténységbe (és ott is melyikbe) vagy az iszlámba vigyék-e.”

Művei

Önálló művei

Másokkal közösen írt művei

Általa szerkesztett művek

Fordításai

Kéziratban maradt művei

Jegyzetek

  1. A Katolikus Lexikon alapján

Irodalom