Aistleitner József | |
Magyarország – 20. század – | |
Élete | |
Született | 1883. május 2. Sopron |
Elhunyt | 1960. szeptember 9. (77 évesen) Budapest |
Iskolái | Eötvös Loránd Tudományegyetem (–1913) |
Pályafutása | |
Iskola/Irányzat | katolikus teológia |
Fontosabb művei | Loyolai Szent Ignácz |
Aistleitner József (Sopron, 1883. május 2. – Budapest, 1960. szeptember 9.) római katolikus pap, teológus, filológus, orientalista, pápai prelátus, egyetemi tanár.
Győri egyházmegyei papnövendék volt 1900-tól, és 1905-ben szentelték pappá. Teológiai tanulmányait Bécsben folytatta, ahol hittudományi doktorrá avatták 1907-ben. 1908-ban lett a győri nagyszeminárium prefektusa, majd 1909-től a Győri Királyi Katolikus Tanítóképző Intézetben tanított (ma Apáczai Csere János Tanítóképző Főiskola). 1913-ban szerzett a budapesti egyetemen történelem–földrajz szakos középiskolai tanári oklevelet. 1924-ben a Kisfaludy Irodalmi Kör tagja lett. 1925 és 1950 között a budapesti egyetem hittudományi karán a keleti nyelvek professzora volt.
Sémi filológiával, az ugariti sémi szövegek nyelvi és kultúrtörténeti kérdéseivel foglalkozott. Ugariti szótárt és nyelvtant készített; s ő fordította le németre az Ugaritban talált szövegeket. 1950-ben nyugdíjazták. Rendes tagja volt a Szent István Akadémiának.
A Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem rektorai 1922–1950 | ||
---|---|---|
| ||
Az Eötvös Loránd Tudományegyetem rektorai • 1635–1783 • 1784–1872 • 1873–1922 • 1922–1950 • 1950– |
Nemzetközi katalógusok |
---|