Ebben a cikkben a Párizsi Konzervatórium izgalmas világát fogjuk felfedezni. A Párizsi Konzervatórium olyan téma, amely emberek millióinak figyelmét ragadta meg szerte a világon, és példátlan érdeklődést váltott ki különböző közösségekben és szektorokban. Az évek során a Párizsi Konzervatórium jelentős hatást gyakorolt a társadalomra, befolyásolva az emberek interakcióját, kommunikációját és a körülöttük lévő világról alkotott képét. A Párizsi Konzervatórium megjelenése óta vita, tanulmányozás és csodálat tárgya, így lenyűgöző és folyamatosan fejlődő témává vált. Ebben a cikkben elmélyülünk a Párizsi Konzervatórium lenyűgöző világában, feltárva eredetét, hatását és mai relevanciáját.
Ehhez a szócikkhez további forrásmegjelölések, lábjegyzetek szükségesek az ellenőrizhetőség érdekében. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts a szócikk fejlesztésében további megbízható források hozzáadásával. |
Conservatoire de Paris | |
![]() | |
![]() | |
Alapítva | 1795. augusztus 3. |
Alapító | Bernard Sarrette |
Hely | Franciaország, Párizs |
Típus |
|
Tanulólétszám | 1339 (2020) |
Igazgató | Émilie Delorme |
Tagság |
|
Elhelyezkedése | |
![]() | |
![]() | |
A Conservatoire de Paris weboldala | |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Conservatoire de Paris témájú médiaállományokat. |
A Conservatoire national supérieur de musique et de danse de Paris (röviden CNSMD vagy Conservatoire de Paris) 1795-ben alapított zenei és táncművészeti főiskola.
Jogelődjét XIV. Lajos király 1669-ben rendeletileg alapította meg, eredetileg Académie royale de la musique néven. Jelenleg érvényes elnevezését 2009-ben kapta, amikor a táncművészetre való hivatkozás az intézmény elnevezésében is helyet kapott.
Az intézmény felsőfokú zene- és táncművészeti képzést nyújt. A 2022. évi értékelés szerint a hasonló intézmények között a 4. helyet foglalja el a Royal College of Music, a Bécsi Zene- és Előadóművészeti Egyetem és a New York-i Juilliard School mögött.[1]
Igazgató | Idő |
---|---|
Bernard Sarrette | 1795–1822 |
Luigi Cherubini | 1822–1842 |
Daniel Auber | 1842–1871 |
Francisco Salvador-Daniel | 1871 májusa |
Ambroise Thomas | 1871–1896 |
Théodore Dubois | 1896–1905 |
Gabriel Fauré | 1905–1920 |
Henri Rabaud | 1921–1941 |
Claude Delvincourt | 1941–1954 |
Marcel Dupré | 1954–1956 |
Raymond Loucheur | 1956–1962 |
Raymond Gallois-Montbrun | 1962–1983 |
Marc Bleuse | 1984–1986 |
Alain Louvier | 1986–1991 |
Xavier Darasse | 1991–1992 |
Marc-Olivier Dupin | 1993–2000 |
Alain Poirier | 2000–2009 |
Pascal Dumay | 2009 |
Bruno Mantovani | 2010– |