Henryk Wieniawski

Henryk Wieniawski
Életrajzi adatok
Született1835. július 10.
Lublin
Elhunyt1880. március 31. (44 évesen)
Moszkva
SírhelyPowązki temető
GyermekeiPoldowski
SzüleiTadeusz Wieniawski
IskoláiPárizsi Konzervatórium
Pályafutás
Műfajokkomolyzene
Hangszerhegedű
Tevékenységzeneművész, zeneszerző
A Wikimédia Commons tartalmaz Henryk Wieniawski témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Henryk Wieniawski (Lublin, 1835. július 10.Moszkva, 1880. március 31.) lengyel hegedűvirtuóz és zeneszerző.

Életrajza

Rendkívüli tehetségét hamar felfedezték: először édesanyjától, egy zongoraművésznőtől kapott zeneórákat, majd ötéves korában az első hegedűleckét. Nyolcéves korában felvették a Párizsi Konzervatóriumba, ahol Joseph Massart tanítványa volt. Bátyjával, a zongorista Joseffel zeneszerzést is tanult, majd a diploma megszerzése után együtt koncerteztek. 1847-ben jelent meg első műve, a Grand Caprice Fantastique. 15 évesen koncertkörútra indult a belga hegedűművész Henri Vieuxtemps kíséretében.

Anton Grigorjevics Rubinstejn meghívására Henryk Wieniawski Szentpétervárra utazott, ahol 1860-tól 1872-ig élt és tanított: nagy befolyással volt az orosz hegedűművészet fejlődésére, vezette az Orosz Zenetársaság zenekarát és vonósnégyesét.

1872-től 1874-ig kétéves koncertkörúton vett részt Rubinsteinnel az Amerikai Egyesült Államokban. 1875-től – Henri Vieuxtemps helyét átvéve – a Brüsszeli Zeneakadémia hegedűprofesszora lett. Közben nem mondott le nemzetközi turnéiról sem. A belgiumi tartózkodás alatt megromlott egészségi állapota miatt azonban a koncertek gyakran félbeszakadtak. 1879-ben Odesszában búcsúkoncertet adott, a következő évben, Moszkvában szívroham következtében meghalt. Síremléke a varsói Powązki temetőben található.

Wieniawski halála után számtalan kitüntetésben részesült. 1952-ben és 1957-ben Lengyelországban arcképével díszített bélyeget adtak ki; 1979-ben a 100 złoty-s bankérme az ő képmásával jelent meg. Születésének 100. évfordulóján, 1935-ben rendezték meg először a Henryk Wieniawski Nemzetközi Hegedűversenyt, ami 1952 óta ötévenként kerül megrendezésre Poznańban.

Munkássága

Henryk Wieniawski két igen nehéz hegedűversenyt komponált. Jól ismert a két etűd sorozata, amely nem hiányozhat a hegedülni tanulók repertoárjából. Az egyszerűbb "10 Etudes-Caprices"-t két hegedűre komponálta, a „L'Ecole Moderne” pedig speciális technikák fejlesztésére íródott. Az opus 16-os Scherzo-Tarantella és a 17-es számú Legenda gyakran hallható a koncertpódiumokon. Népszerű művei közé tartozik a hegedűre és zongorára komponált Mazurkák és Polonézek, amelyek igen nehéz technikai feladatok elé állítják az előadóművészt, mert balkéz pizzicatót, nagy ugrásokat, üveghangokat, kettős fogásokat tartalmaznak. A gyakran "orosz vonófogás"-nak nevezett technika, amelyet Wieniawski fejlesztett ki, (majd később tanítványai, Jascha Heifetz és Nathan Milstein tökéletesítettek) tette lehetővé e rendkívüli technikai feladatok teljesítését – ez egy merevnek tűnő vonókezelés, ami képessé tette az úgynevezett "repülő staccato" (staccato volante) lejátszására.

Művei

Publikált művei opusszámmal

Nem publikált és opusszám nélküli művei

Források