Léo Delibes

Léo Delibes
Életrajzi adatok
Született1836. február 21.
Franciaország Saint-Germain-du-Val
Származásfrancia
Elhunyt1891. január 16.
(54 évesen)
Franciaország Párizs
SírhelyMontmartre-i temető
SzüleiClémence Batiste
Philibert Delibes
IskoláiPárizsi Konzervatórium
Pályafutás
Műfajokopera, operett, balett
Hangszerzongora
Díjaka francia Becsületrend tisztje
Tevékenységzeneszerző
IPI-névazonosító00007838672
Léo Delibes aláírása
Léo Delibes aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Léo Delibes témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Clément Philibert Léo Delibes (Saint-Germain-du-Val, 1836. február 21. – Párizs, 1891. január 16.) francia zeneszerző, elsősorban balettjeiről és operáiról ismert.

Élete

Delibes Saint-Germain-du-Valban (Sarthe) született, apja nagyon korán meghalt, a fiú még csak kétéves volt. Édesanyja és nagybátyja tanította zenére. Tizenkét éves korában beiratkozott a párizsi Conservatoire-ba, ahol Adolphe Adam, a Giselle zeneszerzőjének tanítványa lett. A konzervatóriumban két év múlva már első díjat nyert egy pályázaton, 17 éves korában pedig a párizsi Saint-Pierre-de-Chaillot templom orgonistája lett. Ezzel szinte egy időben állást kapott a Théâtre Lyrique-ben, ahol zongorakísérői és segédkarmesteri feladatokat látott el. Delibes zeneszerzői tevékenységével is igazodott a színház profiljához: egy sor – szám szerint tizennégy – operettet írt 14 éves ott-tartózkodása alatt (Két garasnyi szén, Két öreg testőr stb.).

1864-ben a párizsi Opéra karigazgatója lett, ami a „komolyabb” színpadi műfajok felé fordította figyelmét. Balettet írt La source (A forrás) címmel, amelynek 1866-os bemutatója fényes sikert hozott a komponista számára. A darabot ugyan Louis Minkusszal közösen írta, Delibes teljesítménye, könnyed, franciás, táncot segítő zenéje azonban háttérbe szorította kollégája munkáját. Következő balettje Párizsban egyértelműen a színpadi zene első számú mesterévé és Európa-szerte ismert zeneszerzővé tette: az 1870-es Coppélia E. T. A. Hoffmann történetén alapul, és előadásainak sorozatát csak a porosz támadások szakították meg.

Delibes 1871-ben kilépett a színháztól, hogy több ideje legyen a komponálásra, ennek ellenére ritkábban jelentkezett új darabbal. Megírt egy vígoperát Le Roi l’a dit (A király mondta) címmel (1873), ami nem volt ugyan sikertelen, de nem tudta megismételni a balett fogadtatását (hasonlóan a Jean de Nivelle-hez). 1881-ben kinevezték a párizsi Conservatoire zeneszerzés-professzorává. 1876-ban új, mitológiai témát feldolgozó balettel jelentkezett, a Sylviával, és ismét világraszóló sikert aratott. Operái közül az 1883-ban bemutatott, Indiában játszódó, egzotikus témájú Lakmé lett a legsikeresebb: az Opéra Comique-ban bemutatott dalmű igen lelkes fogadtatásban részesült. A szoprán énekesek azóta is szeretik és szívesen énekelnek a darabban, a híres „Csengettyűária” válogatáslemezeken is gyakran helyet kap. Utolsó, Kassya című operáját már nem fejezte be; a munkát Jules Massenet vállalta magára, és csak 1893-ban, két évvel Delibes halála után mutatták be.

Léó Delibes Budapesten is többször megfordult: 1878-ban a Nemzeti Színházban vezényelte a Jean de Nivelle bemutatóját, 1885-ben az Operaházban a Coppéliát. Magyar ihletésű darabjai is vannak: zongoradarab Magyar románc címmel, a Coppéliában pedig csárdásmotívumot is felhasznált. Az 1879-es szegedi nagy árvíz károsultjai javára – többedmagával – jövedelmező ünnepélyt rendezett Párizsban.

Művei

A Sylvia pizzicatójának kottarészlete

Balettek

Operák

Operettek

Egyéb

Meghallgatható részletek

Divertissiment (pizzicato a Sylviából) En avril (gyermekkórusra)

Jegyzetek

  1. ↑ Párizs zenei ízlése ebben az időszakban egyre inkább a könnyebb műfajok felé tolódott el, az operett és a zenés vígjátékok hódítottak.
  2. ↑ A La source című balettet külföldön Naila, a forrás tündére címen játszották.
  3. ↑ Párizs ostrománál meghalt Giuseppina Bozzacchi, az ünnepelt olasz balerina, aki Swanilda szerepét táncolta.

Források

További információk

Kapcsolódó szócikkek

Nemzetközi katalógusok