Jules Massenet

Jules Massenet
Életrajzi adatok
Született	1842. május 12.  Franciaország Montaud
Származás	francia
Elhunyt	1912. augusztus 13. (70 évesen)  Franciaország Párizs
Sírhely	cemetery in Égreville
Házastársa	Ninon de Gressy (1866 – nem ismert, 1912)
Gyermekei	Juliette Massenet
Szülei	Alexis Massenet
Iskolái	Párizsi Konzervatórium Lycée Saint-Louis
Pályafutás
Műfajok	opera, klasszikus zene
Hangszer	zongora
Díjak	Római Díj (1863) a francia Becsületrend főtisztje (1900. október 14.) resident at the Villa Medici (1864) Belga Lipót-rend
Tevékenység	zeneszerző
[[Fájl: Massenet Jules signature 1876.jpg Jules Massenet, signature.png |150px|Jules Massenet aláírása]]
Jules Massenet aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Jules Massenet témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Jules (Émile Frédéric) Massenet (Montaud, 1842. május 12. – Párizs, 1912. augusztus 13.) francia zeneszerző. Leginkább operáiról híres, melyek nagyon ismertek voltak a 19. század végén és a 20. század elején, de később feledésbe merültek, és csak az 1980-as évek óta kerülnek elő ismét. Kivételt képeznek ez alól a Manon és a Werther, amelyek száz éve folyamatosan műsoron vannak.

Massenet Montaud-ban született, egy félreeső falucskában, amely napjainkban Saint-Étienne város része. Tizenegy éves korában a családjával Párizsba költözött, hogy a párizsi Consevatoire tanulója lehessen. 1862-ben megnyerte a Római-díjat, és három évet Rómában is töltött. Az első operája – egyfelvonásos darab – bemutatására 1867-ben került sor az Opéra Comique-ben, de Csajkovszkij és Gounod elismerését a drámai Mária Magdolna című oratóriumával vívta ki.

A francia–porosz háborúban katonaként szolgált, így ez idő alatt nem komponált, de a háború 1871-es befejezése után visszatért eredeti hivatásához. 1878-tól a párizsi zenekonzervatórium zeneszerzés-professzora volt, tanítványai között találjuk Gustave Charpentier-t, Reynaldo Hahnt és Charles Koechlint. A legnagyobb sikert az 1884-ben komponált Manon, az 1892-es Werther és az 1894-ben megírt Thaïs hozta meg számára. Későbbi említésre méltó operája még a Don Quichotte, amelyet Monte-Carlóban, 1910-ben adtak elő a legendás orosz basszista, Fjodor Saljapin címszereplésével.

Massenet Wagner leitmotiv technikáját használta, egy kis gall könnyedséggel megtoldva, amelynek eredménye a néhány kritikus által édeskésnek tartott stílus. A száraz és szigorú Vincent d’Indy például így nyilatkozott róla: „un érotisme discret et quasi-réligieux”, míg az újságíró Léon Daudet ki nem állhatta Massenet viselkedését, ami szerinte olyan, mint „a lantmadár lángoló érzékisége vagy a tollait szétnyitó páva”. Mindazonáltal Massenet életében a világ egyik legsikeresebb és legnépszerűbb zeneszerzője volt, és legremekebb zenéi mai napig tartó vitalitást és bájt hordoznak. Tökéletes muzsikus, man-of-the-theatre és teljesen egyedi, kreatív művész, akinek a zenéje senkiével össze nem téveszthető.

Operái mellett komponált szvitkoncerteket, balettzenéket, oratóriumokat és kantátákat, valamint hozzávetőlegesen kétszáz dalt is. Néhány művének énekhang nélküli változata széles körű népszerűségnek örvend és gyakran játsszák őket, ilyen például a Méditation réligieuse a Thaïs című operából, amely zenekarral kísért hegedűszóló, de ilyen az Aragonaise a Le Cid operájából és az Élégie zongoraszóló. Az utóbbi két művet zongoratanulók is gyakran játsszák.

• Les deux boursiers (elveszett) – 1859
• Esmerelda (elveszett) – 1865
• Noureddin (elveszett) – 1865
• Valéria (elveszett) – 1865
• La grand'tante (A nagynéni) – 1867
• La coupe du roi de Thulé (elveszett) – 1867
• Le Florentin (elveszett) – 1868
• Manfred (befejezetlen) – 1869
• Méduse (befejezetlen) – 1870
• Don César de Bazan – 1872
• L'adorable bel'-Boul' (elveszett) – 1874
• Les templiers (elveszett) – 1875
• Bérangère et Anatole (a szerző visszavonta) – 1876
• Le roi de Lahore (Lahore királya) – 1877
• Robert de France (elveszett) – 1880
• Hérodiade – 1881
• Les Girondins (elveszett) – 1881
• Montalte (elveszett) – 1883
• Manon – 1884
• Le Cid (Cid) – 1885
• Esclarmonde – 1889
• A mágus – 1891
• Werther – 1892
• Thaïs – 1894
• Le portrait de Manon (Manon portréja) – 1894
• La Navarraise (A navarrai lány) – 1894
• Sappho – 1897
• Cendrillon (Hamupipőke) – 1899
• Grisélidis – 1901
• Le jongleur de Notre-Dame (Miasszonyunk bohóca) – 1902
• Chérubin – 1905
• Ariane – 1906
• Thérèse – 1907
• Bacchus – 1909
• Don Quichotte (Don Quijote) – 1910
• Róma – 1912
• PanurgePanurge – 1913
• Kleopátra – 1914
• Amadis – 1922

• David Rizzio – 1863
• Marie-Magdeleine – 1873
• Ève – 1875
• Narcisse – 1877
• La Vierge – 1880
• Biblis – 1886
• La Terre Promise – 1900

• Le Carillon – 1892
• Cigale – 1904
• Espada – 1908
• L'histoire de Manon – 1974

• Première suite d'orchestre – 1867
• Scènes hongroises – 1870
• Scènes pittoresques – 1874
• Scènes dramatiques – 1875
• Scènes napolitaines – 1876
• Scènes de féerie – 1881
• Scènes alsaciennes – 1882
• Fantaisie pour violoncelle et orchestre – 1897
• Concerto pour piano et orchestre – 1903

• Poëme d'Avril (Armand Silvestre) – 1868
• Poëme pastoral (Florian és Armand Silvestre) – 1872
• Chansons des bois d'Amaranthe (M. Legrand) – 1901

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Jules Massenet című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

• Schmidl, Stefan: Jules Massenet. Sein Leben, sein Werk, seine Zeit. Mainz, 2012. Schott Musik. ISBN 9783254083104

• www.jules-massenet.com

Partitúrák és zongorkivonatok az Indiana University Bloomington Libraries oldalán:

• Werther
• Manon
• Don Quichotte