Oláh György (kémikus)

Ez a szócikk a kémikusról szól. Hasonló címmel lásd még: Oláh György (egyértelműsítő lap).

Oláh György
2009-ben, az MTA-n
Életrajzi adatok
Született	1927. május 22. Budapest
Elhunyt	2017. március 8. (89 évesen) Beverly Hills
Sírhely	Fiumei úti sírkert
Születési neve	Oláh András György
Ismeretes mint	kémikus egyetemi oktató
Nemzetiség	magyar
Állampolgárság	amerikai
Iskolái	Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem
Iskolái
Felsőoktatási intézmény	Budapesti Műszaki Egyetem
Pályafutása
Munkahelyek
Case Western Reserve University	tanár
University of Southern California	tanár
Szakmai kitüntetések
Nobel-díj (1994) Priestley-érem (2005)
A Wikimédia Commons tartalmaz Oláh György témájú médiaállományokat.

Oláh György (Budapest, 1927. május 22. – Beverly Hills, 2017. március 8.^[1]) Magyar Corvin-lánccal kitüntetett Széchenyi-nagydíjas magyar származású amerikai vegyészprofesszor, aki 1994-ben kémiai Nobel-díjat kapott „a karbokation kémiához való hozzájárulásáért”. A globális felmelegedés problémájára is megoldást kínáló, nagy érdeklődést kiváltó direkt metanolos tüzelőanyag-cella kidolgozója.

Dr. Oláh (Offenberger) Gyula ügyvéd és Krasznai Magdolna (1903–1950) gyermekeként született.^[3] Középiskolai tanulmányait a budapesti Piarista Gimnáziumban végezte. (Azok közé tartozott, akiket a német megszállás idején Sztehlo Gábor evangélikus lelkész, a későbbi Gaudiopolis alapítója bújtatott.)^[4] Ezután a Budapesti Műszaki Egyetemen tanult kémiát, ahol 1949-ben doktorált. A következő években az egyetemen tanított. A szerves kémia érdekelte különösen, és a szerves kémia legrangosabb magyarországi professzorának, Zemplén Gézának kutatási asszisztense lett. Az 50-es években publikálni kezdett, már első tanulmányai nemzetközi érdeklődést váltottak ki. 1954–1956 között a szerves kémia tanszék vezetője és az MTA újonnan létrehozott Központi Kémiai Kutatóintézetének társigazgatója volt Schay Géza mellett.

Az 1956-os forradalom után családjával együtt elhagyta Magyarországot. Előbb Londonban éltek, majd Kanadába költöztek. Itt Oláh a Dow Chemicalnél dolgozott 1964–65-ben. 1965-ben az Amerikai Egyesült Államokban, Clevelandben kapott munkát, a Case Western Reserve Universityn. 1971-től amerikai állampolgár lett. 1977-től Kalifornia államban élt, ahol a Dél-kaliforniai Egyetemen (USC) tanított. Még abban az évben kinevezték az egyetem Szénhidrogénkutató Intézetének tudományos igazgatójává. 1991-től a Los Angeles-i Loker Szénhidrogénkutató Intézet (Loker Hydrocarbon Research Institute) igazgatója volt.

A Magyar Tudományos Akadémia 1990-ben tiszteleti tagjává választotta. Oláh György folyamatosan tartotta a kapcsolatot a magyarországi kutatókkal.

Kutatásainak legjelentősebb eredményét a karbokationok kutatásával érte el. A Svéd Királyi Tudományos Akadémia 1994. október 12-én kihirdette, hogy az ezen területen végzett munkájáért a kémiai Nobel-díjjal jutalmazta, mely díjat Oláh György december 10-én vett át.

2010-től az Emberi Méltóság Tanácsának tiszteletbeli elnöke.^[5]

2017. szeptember 19-én végakarata szerint Budapesten a Fiumei úti sírkertben helyezték örök nyugalomra. Temetésén részt vett Orbán Viktor miniszterelnök és Lovász László, az MTA elnöke. A katolikus szertartást Jelenits István celebrálta.^[6][7]

Bár már évekkel korábban feltételezték, hogy a karbokationok sok szerves kémiai reakció köztes termékei, rövid élettartamuk, bomlékonyságuk miatt nem tudták őket kimutatni. Szupersavak (a 100%-os kénsavnál is erősebb savak) segítségével Oláh György alacsony hőmérsékleten előállította a karbokationokat, és tanulmányozta szerkezetüket, tulajdonságaikat. Elsősorban az 1962-ben bejelentett felfedezésének köszönhető, hogy sikerült megcáfolni a szén 4 vegyértékűségéről alkotott régi elképzelést, és új üzemanyagokat, a korábbinál nagyobb oktánszámú benzinfajtákat állíthattak elő. Kutatásai vezettek az ólmozatlan benzin előállításának egy igen gazdaságos eljárásához is, ugyanakkor új utakat nyitottak a szupersavak által katalizált karbokationok, valamint a szén cseppfolyósításának eljárása felé.

Az Oláh György vezetésével kifejlesztett direkt metanolos tüzelőanyag-cella az utóbbi időben az egész világon az érdeklődés fókuszába került. A találmány a hagyományos energiahordozók (nyersolaj, kőszén, földgáz) előteremtési költségeinek és a globális felmelegedésnek a növekvő problémáját oldhatja meg. Az energiacella ugyanis metanollal működik, mindkét irányban:

• szén-dioxidból és vízből árammal metanolt állít elő.
• metanolból áramot, széndioxidot és vizet termel.

(anód-oldali levegő-áramban a vízpára dúsul, katód-oldali metanol-cirkulációban a metanol-mennyiség csökken és széndioxid keletkezik). A direkt metanolos tüzelőanyag-cella közvetlenül alakítja át a metanolt (vagy más folyékony szerves tüzelőanyagot) elektromos árammá egy úgynevezett polimer elektrolit membrán segítségével adott.

• Kémiai Nobel-díj (1994)
• Corvin-lánc (2001)
• Bolyai János alkotói díj (2002)
• Priestley-érem (a Priestley-érem az American Chemical Society (Amerikai Kémiai Társaság), 2005)
• A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal (2006)
• Budapest díszpolgára (2006)
• Széchenyi-nagydíj (2011)

• Beszélgetés Oláh György Nobel-díjas vegyésszel (magyar nyelven). Origo, 2005. július 7. (Hozzáférés: 2009. november 12.)

• Önéletrajz – Fizikai Szemle 1995/27
• Interjú – Népszabadság 2006. január 18.
• Miért Izland, s mi vajon miért nem? – interjú 2009. október 14.
• Nem lehet sose az átlagot általánosítani. Szarvas István interjúja. 2013. december 14.. Hetedhéthatár Magazin
• Életem és a mágikus kémia. Egy Nobel-díjas önéletrajzi gondolatai; ford. Zsengellér Annamária, Pálinkás János; Better–Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 2002

• A marslakók (tudósok)