Mádl Ferenc

Mádl Ferenc
A harmadik magyar köztársaság 2. köztársasági elnöke
Hivatali idő 2000. augusztus 4. – 2005. augusztus 4.
Előd	Göncz Árpád
Utód	Sólyom László
Magyarország művelődési és közoktatási minisztere
Hivatali idő 1993. február 22. – 1994. július 15.
Előd	Andrásfalvy Bertalan
Utód	Fodor Gábor
Született	1931. január 29. Bánd
Elhunyt	2011. május 29. (80 évesen) Budapest
Sírhely	Fiumei Úti Sírkert
Házastársa	Némethy Dalma
Foglalkozás	jogtudós, egyetemi tanár
Iskolái	Eötvös Loránd Tudományegyetem (–1955, jogtudomány) Strasbourgi Egyetem (1961–1963) ELTE Állam- és Jogtudományi Kar
Díjak	Katolikus Izabella-rend nagykeresztje aranylánccal (2005) Fehér Sas-rend Knight Grand Cross of the Order of St. Olav‎ Három Csillag érdemrend nagykeresztje Collar of the Order of the Cross of Terra Mariana Knight Grand Cross with Collar of the Order of Merit of the Italian Republic (2002) Grand Collar of the Order of Prince Henry Szent Mihály és Szent György rend nagykeresztje Kölcsey-emlékplakett (1994) Románia Csillaga érdemrend nagykeresztje lánccal Grand Order of King Tomislav a francia Becsületrend nagykeresztje Az Osztrák Köztársaság Nagy Csillaga Order of the White Star, Collar Class Decoration for Exceptional Merits a Magyar Érdemrend nagykeresztje a nyaklánccal és az arany sugaras csillaggal (2000) Széchenyi-díj (1999) Budapest díszpolgára (2011) Grand Cross with Collar of the Order of the White Rose of Finland (2002. augusztus 8.)
Mádl Ferenc aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Mádl Ferenc témájú médiaállományokat.

Mádl Ferenc (Bánd, 1931. január 29. – Budapest, 2011. május 29.) Széchenyi-díjas magyar jogtudós, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. A nemzetközi gazdasági és összehasonlító magánjog neves kutatója. 1990 és 1993 között tárca nélküli miniszter, 1993 és 1994 között művelődési és közoktatási miniszter. 2000-től 2005-ig a Magyar Köztársaság elnöke.

Életpályája

Bánd és Szentkirályszabadja elemi iskolája után, középiskolában, 1943–1951 között, a Veszprémi Piarista Gimnáziumban (később Állami, jelenleg Lovassy László Gimnázium) tanult. 1951-ben vették fel a Pécsi Tudományegyetemre, majd 1953-ban átkerült az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kára, ahol 1955-ben szerzett jogi diplomát. 1961 és 1963 között a Strasbourgi Egyetem Nemzetközi Összehasonlító Jogi Karán vett részt posztgraduális képzésen.

Diplomájának megszerzése után bírósági fogalmazó, majd bírósági titkár volt. 1956-ban a Magyar Tudományos Akadémia Hivatalának állam- és jogtudományi referense lett, később osztályvezetői minőségben dolgozott ott 1971-ig, majd 1980-ig a Magyar Tudományos Akadémia Állam- és Jogtudományi Intézetének főmunkatársa volt.

Akadémiai állása mellett 1971-től az Eötvös Loránd Tudományegyetem polgári jogi és nemzetközi magánjogi tanszékének oktatója volt, kezdetben docensi minőségben. 1973-ban kapta meg egyetemi tanári kinevezését. 1978-ban az egyetem Civilisztikai Tudományok Intézetének igazgatójává, emellett 1985-ben a nemzetközi magánjogi tanszék vezetőjévé nevezték ki. Számos külföldi egyetemen volt vendégprofesszor: Kaliforniai Egyetem, Berkeley (1967, 1979), Strasbourgi Egyetem (1968, 1970), McGeorge Jogi Egyetem, Sacramento (1979), Lajos–Miksa Egyetem, München (1995).

1964-ben védte meg az állam és jogtudományok kandidátusi, 1974-ben akadémiai doktori értekezését. Akadémiai doktori disszertációjának témája: „A vállalat és a gazdasági verseny az európai gazdasági integráció jogában”. 1977-ben lett tagja az MTA Állam- és Jogtudományi Bizottságának. 1984-ben a Tudományos Minősítő Bizottság titkárává nevezték ki, amely tisztségét a TMB 1990-es megszűnéséig viselt. Közben 1987-ben megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1993-ban rendes tagjává. 1985-ben a Harvard Nemzetközi Kereskedelmi Jogi Akadémia, 1988-ban az Európai Akadémia, 1989-ben az Európai Tudományos és Művészeti Akadémia is felvette tagjai sorába. 1999-től a Szent István Akadémia tagja volt.

Az Állam és Jogtudomány, az Acta Juridica és a hamburgi Nemzetközi Összehasonlító Jogi Enciklopédia szerkesztőbizottságába is bekerült. Húsz szakkönyvet és több mint kétszáz tanulmányt publikált magyarul és idegen nyelveken. 1999. március 15-én Széchenyi-díjat kapott az európai jog, a nemzetközi magánjog és a nemzetközi kereskedelmi jog területén kifejtett, nemzetközileg elismert tudományos munkásságáért, iskolateremtő egyetemi oktatói, valamint tudományszervezői tevékenységéért.

2011. május 29-én hunyt el. 2011. június 7-én a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben (28-as parcella 0 szakasz, 1. sor, 40. sírhely) helyezték örök nyugalomra.

Közéleti pályafutása

1988-ban a magánjog egységesítését szolgáló római nemzetközi intézet kormányzótanácsának tagja, 1989-ben az államok és a külföldi beruházások washingtoni nemzetközi választottbíróságának bírája lett.

Hazai közéleti szerepe a rendszerváltás után lett, amikor az Antall-kormányban kinevezték Európa-ügyi és a tudománypolitikáért (ezáltal az MTA felügyeletéért) felelős tárca nélküli miniszterré 1990. május 23-ai hatállyal. Miniszteri tisztségét 1993. február 22-éig viselte, amikor művelődési és közoktatási miniszterré nevezték ki. Tisztségét a Boross-kormányban is megtartotta. Eközben 1990 júliusától 1994-ig a kormány mellett működő Tudománypolitikai Kollégium elnöke volt. Miniszteri munkássága alatt fontos szerepet játszott a hazai oktatásügy és tudományos kutatás új, korszerű kereteinek, valamint törvényi szabályozásának kialakításában. Emellett privatizációs miniszterként 1990 és 1991 között az Állami Vagyonügynökség (ÁVÜ) igazgatótanácsának elnöki tisztét töltötte be.

1995-ben az akkori ellenzéki pártok többsége (Fidesz, MDF, KDNP) Mádl Ferencet jelölte köztársasági elnökjelöltnek, az Országgyűlés azonban a kormányoldal (MSZP, SZDSZ) jelöltjét, Göncz Árpádot választotta újra államfőnek. Jelölése az ellenzék jelöltállító szerepét volt hivatott jelezni.

1996 és 2000 között a konzervatív Magyar Polgári Együttműködés Egyesület elnökeként tevékenykedett, emellett 1999 és 2000 között az Orbán-kormány tudományos tanácsadó testületének tagja volt.

2000-ben az akkori koalíciós megállapodás szerint az FKgP volt jogosult a kormánypártok nevében köztársasági elnököt jelölni. A párt Mádl Ferencet jelölte. Június 6-án az Országgyűlés megválasztotta Göncz Árpád utódjaként köztársasági elnökké a harmadik fordulóban. Ekkor távozott minden addigi munkahelyéről. 2005-ben bejelentette, hogy nem vállal még egy elnöki ciklust. 2005. augusztus 5-én adta át hivatalát utódjának, Sólyom Lászlónak. Visszavonulása után emeritálta és díszdoktori címet adományozott neki az ELTE.

Tudományos munkássága

Fő kutatási területei a nemzetközi gazdasági jog, az Európa-jog és a nemzetközi összehasonlító magánjog. Kutatásai során a deliktuális felelősség jogi rendjét a társadalmi fejlődés szemszögéből mutatta be. Kimunkálta a nemzetközi gazdasági kapcsolatok jogának elméletét. Megszervezte az említett diszciplínák oktatási és kutatási tanszéki feltételeit. Elősegítette az európai integráció, illetve Magyarország EU-s csatlakozásának jogi keretét és feltételeit, elsősorban a jogharmonizáció területén. Ehhez feldolgozta és bemutatta könyveiben az európai integráció jogi rendjének több intézményét.

A nemzetközi összehasonlító (komparatív) magánjog területén fejtett ki komolyabb tudománypolitikai, illetve -szervezési tevékenységet. Különböző tudományos fórumokon és társaságokon keresztül ösztönözte a kelet–nyugati jog-összehasonlítás kiterjesztését és tudományosabb alapokra történő helyezését.

Családja

Mádl Ferenc emléktáblája szülőfaluja, Bánd központjában

Mindkét nagyapja megjárta Amerikát és a kint szerzett keresményükből földet vettek. Szülei előbb néhány hold földön gazdálkodtak, majd béreltek még hozzá egészen a téeszesítésig. Édesapja földműves létére filozófiai mélységű könyveket olvasott, több hangszeren játszott. A Herendi Porcelángyárból ment végül nyugdíjba.

Hatan voltak testvérek, szűkös soruk dacára szüleik segítségével valamennyien egyetemet végeztek: két testvére jogi egyetemet, egy közgazdasági egyetemet, kettő bölcsészettudományi egyetemet végzett.

Felesége Némethy Dalma volt. Egy fia és három unokája született. Másod-unokatestvére Mádl Antal irodalomtörténész, egyetemi tanár.

Díjai, elismerései

• Akadémiai Díj (1968)
• Kölcsey-emlékplakett (1994)
• Széchenyi-díj (1999)
• Becsületrend (1999)
• Magyar Örökség díj (2000)
• A Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztje (2000)
• Szent Olaf-rend (2002)
• Románia Csillagrendje (2002)
• Jean Monnet Alapítvány Európáért Aranyérem (2002)
• Pro Universitate et Scientia (2003, Magyar Professzorok Világtanácsa)
• Kósa Pál emlékérem (2005, 56-os Szövetség)
• Jeruzsálemért Érdemrend (2006)
• Bánd község díszpolgára (2008)
• Budapest díszpolgára (2011)
• a Pécsi Tudományegyetem, a párizsi, a heidelbergi, a müncheni, a nápolyi, a varsói, a tallinni és az athéni egyetem díszdoktora

Emlékezete

Mádl Ferenc szobra Bánd központjában

• A Veszprém megyei Bándon 2016. július 31-én szobrot avattak a tiszteletére (Gácsi Barna alkotása).
• Az előbbitől néhány méterre, a község iskolaépületének falán már 2014-ben emléktáblát állítottak arra emlékezve, hogy azon a helyen kezdte meg az iskolai tanulmányait.
• Összehasonlító jogi munkásságának emléket állítva viseli nevét a Mádl Ferenc Összehasonlító Jogi Intézet.

Főbb publikációi

• A deliktuális felelősség a társadalom és a jog fejlődésének történetében; Akadémiai, Bp., 1964
• Külkereskedelmi monopólium, nemzetközi magánjog; Közgazdasági és Jogi, Bp., 1966 (angolul is)
• Juristische Fragen der Entwicklung einer wirtschaftlichen Integration in den Comecon-Ländern; Enke, Stuttgart, 1971 (Abhandlungen aus dem gesamten bürgerlichen Recht, Handelsrecht und Wirtschaftsrecht)
• Az Európai Gazdasági Közösség joga a vállalatok, beruházások, a tőkepiac, a gazdasági verseny és az állam gazdasági szerepének integrációs szabályozásában; Akadémiai, Bp., 1974
• Összehasonlító nemzetközi magánjog, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok joga. Az elméleti alapokhoz és a gyakorlathoz; Közgazdasági és Jogi, Bp., 1978
• The law of international transactions; angolra ford. Decsényi József; Akadémiai, Bp., 1982
• Bán Chrysta–Mádl Ferenc: A külgazdaság jogi alapintézményeinek fejlődése. Külkereskedelmi monopolium; ELTE Jogi Továbbképző Intézet, Bp., 1984
• A külgazdaság és a nemzetközi beruházások joga a szocialista országokban (1988)
• Király Miklós–Mádl Ferenc: A külföldi beruházások jogi védelme; ELTE, Bp., 1989
• Az európai örökség útjain. Beszédek, előadások, tanulmányok, interjúk 1990–1994; Athenaeum, Bp., 1995
• Állam és gazdaság. Forradalom a jog útján a közép- és kelet-európai országokban / State and Economy in Transformation; angolra ford. Burián László; Akadémiai, Bp., 1997
• EU Integration Process – Enlargement and Institutional Reforms (1997)
• Magyar nemzetközi magánjog és a nemzetközi gazdasági kapcsolatok joga (Vékás Lajossal, 1985–2004, 8 kiadás)
• Állam és gazdaság – Forradalom a jog útján a közép- és kelet-európai országokban (1997)
• Quo vadis Europa? A magyar államfő Európában / The Hungarian head of state in Europe; szerk. Király Miklós; ELTE ÁJTK European Center of Excellence, Bp., 2004
• Europa wächst zusammen. Ungarns Beitrag. Stuttgarter Reden zu Europa mit Ferenc Mádl, Präsident der Republik Ungarn am 5. Mai 2004 in Stuttgart; szerk. Christoph-E. Palmer; Staatsministerium Baden-Württemberg, Stuttgart, 2004 (Europaschriften des Staatsministeriums Baden-Württemberg)
• Mádl Ferenc–Vékás Lajos: Nemzetközi magánjog és nemzetközi gazdasági kapcsolatok joga; 9. átdolg. kiad.; ELTE Eötvös, Bp., 2018 (ELTE jogi kari tankönyvek)

Jegyzetek

1. ↑ Elhunyt Mádl Ferenc (magyar nyelven) (html). Magyarország.hu, 2011. május 29. . (Hozzáférés: 2011. június 2.)
2. ↑ Ma lesz Mádl Ferenc temetése HVG.hu
3. ↑ Felavatták Mádl Ferenc síremlékét (MTI 2012-06-09 15:48) Archiválva 2012. június 14-i dátummal a Wayback Machine-ben metropol.hu
4. ↑ Mádl Ferenc a nemzet egyik hőse (Híradás Orbán Viktornak Mádl Ferenc síremléke felavatásán tartott beszédéről) miniszterelnok.hu
5. ↑ Mádl Ferenc a nemzet egyik hőse (Orbán Viktor beszéde Mádl Ferenc síremlékének felavatása alkalmából) orbanviktor.hu
6. ↑ Erdő Péter bíboros beszéde Mádl Ferenc síremlékének megáldása alkalmából magyarkurir.hu
7. ↑ Mádl Ferenc interjúja a Szabad Földnek, 2001. augusztus 17. . (Hozzáférés: 2011. május 30.)
8. ↑ Royal Norwegian Order of St. Olav (angol nyelven). bookrags.co. (Hozzáférés: 2011. május 30.)
9. ↑ http://band.extra.hu/galeria/kepes_osszefoglalok/falunap_2008.07.11-13.htm#levelek
10. ↑ Mádl Ferenc szobrot kapott. Index.hu, 2016. július 31. (Hozzáférés: 2016. július 31.)

Források

• A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825–2002 II. (I–P). Főszerk. Glatz Ferenc. Budapest: MTA Társadalomkutató Központ. 2003. 818–819. o.
• MTI Ki Kicsoda 2009, Magyar Távirati Iroda Zrt., Budapest, 2008, 704. old., ISSN 1787-288X
• Adatlap a Magyar Tudományos Akadémia honlapján
• Életrajz a Köztársasági Elnöki Hivatal honlapján
• A szeretet diplomatája – Interjú Mádl Dalmával Archiválva 2014. április 7-i dátummal a Wayback Machine-ben Heti Válasz, 2005. augusztus 4.

További információk

• Im Dienste der Auslandsgermanistik. Festschrift für Professor Dr. Dr.h.c. Antal Mádl zum 70. Geburtstag; szerk. Szász Ferenc, Kurdi Imre; ELTE, Bp., 1999 (Budapester Beiträge zur Germanistik)
• Mádl Ferenc köszöntése. 80; Magyar Polgári Együttműködés Egyesület, Bp., 2011
• "Fabula de te narratur". Ünnepi előadások Mádl Ferenc 80. születésnapjára; szerk. Király Miklós; ELTE ÁJK, Bp., 2011 (Bibliotheca iuridica Libri amicorum)
• Ius privatum, ius commune Europae. Liber amicorum. Studia Ferenc Mádl dedicata. Az ELTE Nemzetközi Magánjogi és Polgári Jogi Tanszékének munkatársai köszöntik a tudóst és a barátot; ELTE ÁJK, Bp., 2001 (Bibliotheca iuridica Libri amicorum)
•  Limits to sustainability. Sustainability, values, responsibility. The Global Round Table, June 2011. Dedicated to the memory of professor Ferenc Mádl; Konrad-Adenauer-Stiftung, Bp., 2011

Magyarország államfői
‡ = ideiglenes államfő
Kormányzóelnök (királyság, 1849)	Kossuth Lajos
Királyi helytartó (királyság, 1918)	József főherceg
Elnök (népköztársaság, 1918–1919)	Károlyi Mihály
Forradalmi Kormányzótanács elnöke (tanácsköztársaság, 1919)	Garbai Sándor
Kormányzó (királyság, 1919–1944)	József főherceg Horthy Miklós
Nemzetvezető (királyság, 1944–1945)	Szálasi Ferenc
Elnök (köztársaság, 1945–1949)	Tildy Zoltán Szakasits Árpád
Elnöki Tanács elnöke (népköztársaság, 1949–1989)	Szakasits Árpád Rónai Sándor Dobi István Losonczi Pál Németh Károly Straub F. Brunó
Elnök (köztársaság, 1989–)	Szűrös Mátyás‡ Göncz Árpád Mádl Ferenc Sólyom László Schmitt Pál Kövér László‡ Áder János Novák Katalin Kövér László‡ Sulyok Tamás
A Magyar Királyság uralkodóit (1918-ig) lásd: Magyarország uralkodóinak listája

Magyarország oktatásügyi miniszterei
Nevelésügyi miniszterek, vallás- és közoktatási miniszterek	Eötvös József (1848) Batthyány Lajos (1848) Szász Károly (1848–1849) Horváth Mihály (1849)
Vallás- és közoktatásügyi miniszterek	Eötvös József (1867–1871) Szlávy József (1871) Pauler Tivadar (1871–1872) Trefort Ágoston (1872–1888) Baross Gábor (1888) Csáky Albin (1888–1894) Eötvös Loránd (1894–1895) Wlassics Gyula (1895–1903) Berzeviczy Albert (1903–1905) Lukács György (1905–1906) Tost Gyula (1906) Apponyi Albert (1906–1910) Székely Ferenc (1910) Zichy János (1910–1913) Jankovich Béla (1913–1917) Apponyi Albert (1917–1918) Zichy János (1918) Lovászy Márton (1918) Juhász Nagy Sándor (1918–1919)
Vallásügyi miniszter	Vass János (1919)
Közoktatásügyi miniszter	Kunfi Zsigmond (1919)
A Magyar Tanácsköztársaság közoktatásügyi népbiztosai	Lukács György (1919) Pogány József (1919)
Vallás- és közoktatásügyi miniszterek	Teleki Pál (1919) Garbai Sándor (1919) Imre Sándor (1919) Huszár Károly (1919) Haller István (1919–1920) Vass József (1920–1922) Klebelsberg Kuno (1922–1931) Ernszt Sándor (1931) Karafiáth Jenő (1931–1932) Hóman Bálint (1932–1938) Teleki Pál (1938–1939) Hóman Bálint (1939–1942) Szinyei Merse Jenő (1942–1944) Antal István (1944) Rakovszky Iván (1944) Rajniss Ferenc (1944–1945) Szálasi Ferenc (1945) Teleki Géza (1944–1945) Keresztury Dezső (1945–1947) Ortutay Gyula (1947–1949)
Népművelési, vallás- és (köz)oktatásügyi miniszter	Ortutay Gyula (1949–1950)
Népművelési miniszterek	Révai József (1950–1951) Darvas József (1950–1951)
Közoktatási miniszter	Darvas József (1951–1953)
Felsőoktatási miniszter	Erdey-Grúz Tibor (1952–1953)
Oktatásügyi miniszterek	Erdey-Grúz Tibor (1952–1953) Darvas József (1953–1956) Kónya Albert (1956) Lukács György (1956)
Oktatás- és művelődésügyi miniszter	Kónya Albert (1956–1957)
Művelődésügyi miniszterek	Kállai Gyula (1957–1958) Benke Valéria (1958–1961) Ilku Pál (1961–1973) Nagy Miklós (1973–1974) Polinszky Károly (1974–1980) Orbán László (1974–1976) Pozsgay Imre (1976–1982) Köpeczi Béla (1982–1988) Czibere Tibor (1988–1989) Glatz Ferenc (1989–1990)
Oktatási és kulturális miniszterek	Andrásfalvy Bertalan (1990–1993) Mádl Ferenc (1993–1994) Fodor Gábor (1994–1995) Magyar Bálint (1996–1998) Pokorni Zoltán (1998–2001)
Nemzeti kulturális örökség miniszterei	Hámori József (1998–1999) Rockenbauer Zoltán (2000–2002) Görgey Gábor (2002–2003) Hiller István (2003–2005) Bozóki András (2005–2006)
Oktatási miniszterek	Pálinkás József (2001–2002) Magyar Bálint (2002–2006)
Oktatási és kulturális miniszter	Hiller István (2006–2010)
Nemzeti erőforrás minisztere	Réthelyi Miklós (2010–2012)
Emberi erőforrások miniszterei	Balog Zoltán (2012–2018) Kásler Miklós (2018–2022)
Belügyminiszter	Pintér Sándor (2022–)

Magyarország tárca nélküli miniszterei 1920-tól
első Teleki-kormány	1920: Bleyer Jakab (nemzetiségi kisebbségek) 1920–1921: Vass József (közélelmezésügyi)
Simonyi-Semadam-kormány	1920: Bleyer Jakab (nemzetiségi kisebbségek) Nagyatádi Szabó István (közélelmezésügyi) Sokorópátkai Szabó István (kisgazdaügyi)
Károlyi Gyula-kormány	1931: Mayer János (kisgazda miniszter)
Imrédy-kormány	1938: Hóman Bálint 1938–1939: Jaross Andor (felvidéki)
második Teleki-kormány	1939–1940: Jaross Andor (felvidéki) 1940–1941: Laky Dezső (közellátásügyi)
Bárdossy-kormány	1941: Laky Dezső (közellátásügyi) 1941–1942: Győrffy-Bengyel Sándor (közellátásügyi)
Kállay-kormány	1942: Győrffy-Bengyel Sándor (közellátásügyi) Lossonczy István (közellátásügyi) 1942–1944: Antal István (nemzetvédelmi-propaganda) Reményi-Schneller Lajos (közellátásügyi) Szász Lajos (közellátásügyi)
Sztójay-kormány	1944: Jurcsek Béla (közellátásügyi) Rátz Jenő (a miniszterelnök helyettesítésével megbízott)
Lakatos-kormány	1944: Jurcsek Béla (közellátásügyi)
Szálasi-kormány	1944–1945: Hellebronth Vilmos (a termelés folyamatos vezetésével megbízott) Kassai-Schallmayer Ferenc (nemzetvédelmi és propaganda) Kovarcz Emil (a nemzet totális mozgósításával és harcba állításával megbízott) 1945: Henney Árpád (a nemzetvezető munkatörzsének országos munkarendvezetője és a személye körüli)
Németh-kormány	1989–1990: Baráth Etele (Közlekedési, Hírközlési és Építésügyi Minisztérium)
Antall-kormány	1990: Boross Péter (Miniszterelnöki Hivatal) 1990–1991: Gerbovits Jenő (kárpótlásért) Kiss Gyula (a politikai foglyok szervezeteivel foglalkozó) 1990–1992: Botos Katalin (bankügyekért felelős) Gálszécsy András (a polgári titkosszolgálatokat felügyelő) Horváth Balázs (a határon túli magyar ügyekben felelős) 1990–1993: Mádl Ferenc (az MTA és a tudománypolitika felügyeletéért felelős) Pungor Ernő (az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottságot vezető) 1991–1993: Nagy Ferenc József (kárpótlásért) 1992–1993: Füzessy Tibor (a polgári titkosszolgálatokat felügyelő) Horváth Balázs (az Országgyűléssel való kapcsolattartás és sportfelelős) Szabó Tamás (privatizációért)
Horn-kormány	1995–1996: Suchman Tamás (Privatizációért felelős) 1995–1998: Nikolits István (a polgári titkosszolgálatokat felügyelő) 1996–1998: Csiha Judit (Privatizációért felelős)
első Orbán-kormány	1998–2000: Kövér László (a polgári titkosszolgálatokat felügyelő) 2000–2002: Demeter Ervin (a polgári titkosszolgálatokat felügyelő) 1998–2002: Boros Imre (a PHARE-program koordinációjáért felelős)
Medgyessy-kormány	2002–2004: Baráth Etele (Nemzeti Fejlesztési Terv és EU-Támogatások Hivatal) 2003–2004: Juhász Endre (Európai integrációs ügyekért felelős) Lévai Katalin (esélyegyenlőségért felelős)
első Gyurcsány-kormány	2004: Göncz Kinga (esélyegyenlőségért felelős) 2004–2006: Baráth Etele (Nemzeti Fejlesztési Terv és EU-Támogatások Hivatal) Kolber István (regionális fejlesztésért és felzárkóztatásért felelős)
második Gyurcsány-kormány	2007–2008: Draskovics Tibor (Kormányzati koordinációért felelős) 2007–2009: Szilvásy György (a polgári titkosszolgálatokat felügyelő) Molnár Károly (kutatás-fejlesztésért felelős) 2009: Ficsor Ádám (a polgári titkosszolgálatokat felügyelő)
második Orbán-kormány	2010–2014: Semjén Zsolt (nemzetpolitikáért felelős) 2011–2012: Fellegi Tamás (egyes nemzetközi pénzügyi szervezetekkel való kapcsolattartásért felelős) 2012–2013 Varga Mihály (egyes nemzetközi pénzügyi szervezetekkel való kapcsolattartásért felelős)
harmadik Orbán-kormány	2014–2018: Semjén Zsolt (nemzetpolitikáért felelős) 2017–2018: Süli János (az új paksi atomerőműért felelős) 2017–2018: Kósa Lajos (a megyei jogú városok fejlesztéséért felelős)
negyedik Orbán-kormány	2018–2022: Semjén Zsolt (nemzetpolitikáért, egyházügyekért és nemzetiségekért felelős) 2018–2022: Süli János (az új paksi atomerőműért felelős) 2018–2022: Mager Andrea (nemzeti vagyon kezeléséért felelős) 2020–2021: Novák Katalin (családokért felelős)
ötödik Orbán-kormány	2022–: Semjén Zsolt (nemzetpolitikáért, nemzetiségpolitikáért, egyházpolitikáért és egyházdiplomáciáért felelős) 2022: Nagy Márton (gazdaságfejlesztésért felelős) 2022–2023: Navracsics Tibor (területfejlesztésért és az uniós források felhasználásáért felelős)
Magyarország tárca nélküli miniszterei • 1848–1919 • 1920-tól

Nemzetközi katalógusok	WorldCat: E39PBJdrJKM8FVhD6TMr6BpF8C VIAF: 56670526 OSZK: 000000004422 NEKTÁR: 67393 PIM: PIM64490 MTMT: 10000853 LCCN: n83019973 ISNI: 0000 0001 0903 9129 GND: 14234754X SUDOC: 031587399 NKCS: jx20050721013 BNF: cb12277288q BIBSYS: 90272967