Ebben a cikkben a Tost Gyula témával foglalkozunk, amely napjainkban nagyon fontos kérdés, amely különböző területeken mély vitát váltott ki. A Tost Gyula hosszú időn keresztül érdeklődés és tanulmányok forrása volt a társadalomra gyakorolt többszörös következményei és visszahatásai miatt. Ebben az értelemben kulcsfontosságú, hogy a Tost Gyula-et különböző nézőpontokból elemezzük és reflektáljuk, hogy megértsük valódi terjedelmét és lehetséges következményeit. A következő néhány sorban a Tost Gyula különböző aspektusait fogjuk feltárni, és megpróbálunk átfogó és átfogó képet nyújtani erről az összetett és lenyűgöző témáról.
Tost Gyula | |
Magyarország vallás- és közoktatásügyi minisztere | |
Hivatali idő 1906. március 6. – április 8. | |
Előd | Lukács György |
Utód | Apponyi Albert |
Született | 1846. november 16. Bányavölgy |
Elhunyt | 1929. október 24. (82 évesen) Budapest |
Párt | Szabadelvű Párt |
Foglalkozás | politikus |
Bányavölgyi Tost Gyula (Bányavölgy, 1846. november 16. – Budapest, 1929. október 24.) országgyűlési képviselő, vallás-és közoktatásügyi miniszter. 1890. december 31-én testvérével, Károllyal együtt megkapta a magyar nemesi címet.[1]
Miután a jogot elvégezte, 1871-ben kincstári ügyész lett. 1872 és 1878 között országgyűlési képviselő, majd 1887-től a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium osztálytanácsosa volt. 1892-ben miniszteri tanácsossá és királyi közalapítványi igazgatóvá nevezték ki. 1906. március 6-ától 1906. április 8-áig vallás- és közoktatásügyi miniszter. Végül a ceglédi kerület gazdászati közalapítvány főtisztje.
Tost József (1745–?) császári kertész, kertépítőként a schönnbrunni kastély parkját tervezte, 4 fia volt, Antal, Károly és Vencel József nádor szolgálatába állt, míg Tost Albert császári kertészként nyert alkalmazást a bécsi udvarnál, ahol édesapja munkáját folytathatta.