_Üdvözlünk minden olvasót, ma a Komlóssy Emma-ről fogunk beszélni. Ez ma nagyon széles és releváns téma, amely a _aspect1-től a _aspect2-ig terjedő szempontok széles skáláját fedi le. Komlóssy Emma egy nagyon befolyásos alak a _tema1 mezőnyben, és öröksége rányomta bélyegét a _tema2-re. A történelem során a Komlóssy Emma viták és csodálatok tárgya volt, vitákat és elmélkedéseket generált, amelyek túlmutatnak az időn. Ezért fontos, hogy elmélyedjünk eredetében, hatásában és jelentésében, hogy jobban megértsük jelentőségét a _tema3-ban és a _tema4-ben. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Komlóssy Emma különböző árnyalatait, és azt, hogy miként jelölt meg előtte és utána a _tema5-ben. Maradjon velünk a következő sorokért, hogy többet tudjon meg erről az izgalmas témáról._
Komlóssy Emma | |
![]() | |
Kossak József felvétele | |
Született | 1877. július 8.[1] Vác |
Elhunyt | 1944. december (67 évesen) Budapest |
Állampolgársága | magyar |
Foglalkozása | színész |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Komlóssy Emma témájú médiaállományokat. | |
Komlóssy Emma, eredeti neve Krausz (Vác,[2][3] 1877. július 8.[4] – Budapest, 1944. december) színésznő, népdal- és operetténekesnő. A Komlósi, később Komlóssy nevet valószínűleg nem hivatalosan vette fel, csak művésznévként használta.
Krausz Herman cipész és Pfeifer Száli leánya. Tanulmányai befejezése után Bölönyi József, a kolozsvári színház intendánsa szerződtette, 1899-ben a Gésák című operett Juliette szerepében mutatkozott be. 1901-től Debrecenben játszott, szerepelt Kassán is. Porzsolt Kálmán hívta Budapestre a Népszínházba (1903–1907), ahol először 1903. szeptemberben Huszka Jenő Bob hercegében lépett fel. A Pesti Napló korabeli kritikusa szerint: „Szép megjelenés, igazi primadonna-temperamentum, elegendő énektudás és a megszokottnál gazdagabb, csengőbb és erősebb hang” jellemezte. 1908-ban a Grand Kabaréban (Budapest, József krt 70.) lépett fel, 1909. augusztusban a Király Színház szerződtette. Ezután játszott a Budai Színkörben, a Városligeti Színkörben (1910), a Népoperában (1913), a Vígszínházban (1914) és 1915–1918 között a Népopera művésze volt. 1921–1923 között a budapesti Emke kabaréban lépett fel. Később egyre ritkábban volt látható, önálló estjein magyar nóták előadásával aratott sikert. 1944-ben a budapesti gettóban halt éhen.