Manapság a István téma mindenki ajkán. A társadalomra gyakorolt hatásától a különféle következményekig a István világszerte felkeltette az emberek széles körének figyelmét. Akár a politikában, akár a gazdaságban, a technológiában vagy bármely más területen gyakorolt befolyásáról beszélünk, a István elemzésre és vitára méltó témának bizonyult. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a István néhány legrelevánsabb oldalát, és azt, hogy jelenléte mit jelent a jövőre nézve. A István kétségtelenül olyan téma, amely az elkövetkező években továbbra is érdeklődést és vitát vált ki, és kulcsfontosságú, hogy megértsük jelentőségét a jelenlegi környezetben.
Az István[1] férfinév a görögSztephanosz névből származik, illetve ennek latin Stephanus, német Stephan, szláv Stefán, magyar Istefán változatából. Jelentése: koszorú.[2] Női párja: Stefánia.
Rokon nevek
Csépán:[1] az István szláv eredetű régi magyar alakváltozata.[3]
A 16. századtól kezdve igen népszerű név, Debrecenben például a 18. században a református férfiak 61%-a István, János vagy Mihály névre hallgatott.[4] Gyakoriságára bizonyíték az alábbi anekdota:
„Az egyszeri szegedi ember kérdezte valakitől, találja ki, hogy hívják. – János – felelte az illető. – Följebb. – Akkor József. – Még följebb! – Hát akkor kend István! – Na lássa kend, mi löhetnék más.”[4]
1967-ben a 3., az 1980-as években a 6. leggyakoribb férfinév volt,[4] a 2000-es években a 21-31. leggyakoribb férfinév, a Csépán a 90-es években szórványos név, a 2000-es években nem szerepel a 100 leggyakoribb férfinév között.[2][5][6]
A teljes népességre vonatkozóan az István 1998-ban, 2001-ben[7] és 2002-ben[8] a leggyakoribb férfinév, azóta a László mögött a második.[9]
Az István névből, azaz inkább a beceneveiből sok családnév keletkezett, néhány ma már nehezen ismerhető fel: Estók, Istváncsa, Istványos, Pityi, Pityóka, Istók, Istvánfi, Istváni, Pesta.[4]
A Csépán névvel is előfordulnak vezetéknevek:Csép, Csépa, Csépán, Csépe, Csépes, Csépfi, Csépke, Csépő, Csepők.[4]
Népnyelvben
istvánol vagy istványoz az, aki István napon mulatozással ünnepel. Ez a szokás az istvánozás, amin a köszöntőt istványozóéneknek is nevezik.[4]
igyekezetpista a neve az ország egyes részein annak az embernek, aki iparkodik, igyekszik.[4]