Ez a cikk a Gunya témával foglalkozik, amely az utóbbi időben nagy érdeklődést és vitákat váltott ki. A Gunya egy olyan téma, amely felkeltette a szakértők, akadémikusok és a nagyközönség figyelmét, mivel relevanciája és hatása a mindennapi élet különböző területeire. Részletes elemzéssel feltárják a Gunya-hez kapcsolódó következményeket, kihívásokat és lehetséges megoldásokat, azzal a céllal, hogy teljes és kiegyensúlyozott perspektívát kínáljanak a témában. Emellett a Gunya körül felmerült különböző nézőpontok és viták is bemutatásra kerülnek, annak érdekében, hogy az olvasó széleskörű és gazdagító képet kapjon erről a témáról.
Gunya (Gunja) | |
![]() | |
Közigazgatás | |
Ország | ![]() |
Megye | Vukovár-Szerém |
Község | Gunya |
Jogállás | község |
Polgármester | Hrvoje Lucić |
Irányítószám | 32260 |
Körzethívószám | +385 032 |
Népesség | |
Teljes népesség | 2600 fő (2021. aug. 31.)[1] |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 81 m |
Időzóna | CET, UTC+1 |
Elhelyezkedése | |
![]() | |
![]() | |
Gunya weboldala | |
![]() | |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Gunya témájú médiaállományokat. | |
Gunya (horvátul: Gunja) falu és község Horvátországban Vukovár-Szerém megyében.
Vukovártól légvonalban 53, közúton 63 km-re délre, a Nyugat-Szerémségben, az ún. Cvelferija területén, a Száva bal partján fekszik. A Cvelferija legnagyobb települése.
A Száva melléke a történelem folyamán mindig termékeny terület volt, mely vonzotta az embereket. Az élet ugyanakkor veszélyeket is rejtett magában a folyó gyakori árvizei miatt. Gyunya határában a Mašanj nevű erdő területén téglagyártáshoz agyagbányát nyitottak. Az agyag kitermelése során a középkori településmaradványok mellett egy több mint 3000 éves, késő bronzkori, a Vatya-kultúra népéhez tartozó település maradványai is előkerültek. A ferencesek 1300 és 1325 között ezen a helyen, mely ma a Mašanj-erdő területére esik, a pécsi püspökség engedélyével udvarházat és vizivárat, majd 1373 és 1376 között XI. Gergely pápa engedélyével kolostort építettek. A várat és a kolostort 1378-ban Bartholomaeus Pisanus ferences atya „De conformitate vitae Beati Francisci ad vitam Domini Jesu“ című írásában Alsán néven említi először.
Gunya település mai nevén 1428-ban „Gwnya” néven szerepel először az Alsáni család birtokai között. [2] 1464-ben Országh Mihály nádornak a Dombói Pál királyi lovászmester és Dombói László királyi kamarás közötti egyezséget megerősítő oklevelében „Gunya” alakban találjuk. [3] A ferencesek a Šumanovci nevű helyen Szűz Mária tiszteletére fatemplomot is építettek, melyet a török 1526-ban felégetett.
A török 1536-ban szállta meg a vidéket és 1691-ig volt török uralom alatt. A 18. század elején Boszniából érkezett katolikus sokácok települtek ide be. 1769-ben megalapították racsinovcei plébániát. A katonai határőrvidék megszervezésekor Mária Terézia rendelete alapján 1745-ben elhatárolták a katonai közigazgatás alá vont területeket. A falu a Péterváradi határőrezred katonai igazgatása alá került. Lakói a katonai igazgatás teljes megszüntetéséig határőrök voltak, akik 16 és 60 életévük között kötelezve voltak a császári hadseregben a katonai szolgálatra. Részt vettek a Habsburg Birodalom szinte valamennyi háborújában. 1808-ban átkerült a Bródi határőrezred újonnan alakított 12. Drenóci századához. Azóta nevezik az egykori 12. század területét Cvelferijának .[4] A katonai közigazgatást 1873-ban megszüntették, majd területét 1881-ben Szerém vármegyéhez csatolták.
Az első katonai felmérés térképén „Gunya” néven található. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Gunya” néven szerepel. [5]Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Gunya” néven 160 házzal, 795 katolikus és 12 ortodox vallású lakossal találjuk. [6] 1848-ban a falu közepén Szent Jakab apostol tiszteletére templomot építettek. A 19. század végén német, magyar, ruszin és szlovák családok vándoroltak be, de jöttek likai és dalmáciai szerb és horvát családok is. 1886-ban a település bekapcsolódott a vasúti hálózatba és fontos vasúti csomóponttá vált.
A településnek 1857-ben 771, 1910-ben 1415 lakosa volt. Szerém vármegye Zsupanyai járásához tartozott. Az 1910-es népszámlálás adatai szerint lakosságának 70%-a horvát, 9%-a német, 9%-a magyar, 4%-a szerb, 2-2%-a ruszin és szlovák anyanyelvű volt. A település az első világháború után az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1941 és 1945 a Független Horvát Államhoz tartozott, majd a szocialista Jugoszlávia fennhatósága alá került. 1991-től a független Horvátország része. 1991-ben lakosságának 56%-a horvát, 29%-a muzulmán, 6%-a szerb, 4%-a jugoszláv nemzetiségű volt. A horvát függetlenségi háború idején a falu állandó szerb fenyegetettségben élt, több ház és az iskola is súlyos károkat szenvedett a szerb tüzérség ágyúzása során. A falunak 2011-ben 3732 lakosa volt. 2014. május 17-én a Száva nagy áradásakor Gunyát is elöntötte az ár, melynek következtében a lakosságot ki kellett menekíteni. A házakban súlyos károk keletkeztek.
Lakosság változása[7][8] | |||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
771 | 810 | 850 | 1.128 | 1.267 | 1.415 | 1.414 | 1.703 | 1.995 | 2.455 | 3.830 | 4.873 | 5.090 | 5.176 | 5.033 | 3.732 |
Pontosan nem ismert, hogy ki volt az első muzulmán és mikor volt, amikor Gunyára költözött. A muszlimok amellett, hogy mezőgazdasági termelők voltak, a téglagyártásban erdei munkásokként vagy bérlőként a Spačva erdeiben is dolgoztak. A helyi plébániahivatal emlékkönyve szerint 1921-ben Gunyán, a "vallás" megjegyzés alatt egy muszlimot említettek, az első úgynevezett összeházasodás pedig 1933-ban történt. A muszlimok tömeges érkezése Gunyára és Szlavóniába a második világháború idején ment végbe, amikor a mai Horvátország és a mai Bosznia-Hercegovina nagy része a Független Horvát Állam része volt. Ekkor Bosznia keleti részről sok, a háború elől menekülő muszlim talált menedéket Gunyán és másutt, Szlavónia területén. A migráció 1942-től a háború utánig, 1946-ig tartott.
A gunyai mecset az első és legrégebbi mecset Horvátországban. Hivatalosan 1969. szeptember 28-án nyitották meg. Az épület egy olyan földterületre épült, amelyet muszlim házaspárok adományoztak erre a célra. Az első imám a mecsetben Hasan Suljkanović volt, 1981 óta Idriz Bešić a mecset imámja. 1999-ig a mecset klasszikus tetővel volt borítva, majd a "Rabite" Iszlám Liga, Gunya község és a helyi muszlimok segítségével felújították és kupolával borították. Az építészeti terveket a zágrábi Faruk Muzurović építész készítette.
A mecset mellett 1960 óta egy különálló muszlim temető található Gunyán, amelyben több száz menekültet temettek el a Bosznia-Hercegovinában elkövetett szerb agresszió során. 1995-ben megkezdődött egy iszlám központ építése is Gunyán a mecset közelében. Amellett, hogy Horvátország legrégebbi mecsetje itt van, a volt Jugoszlávia általános iskolái közül Gunya az első olyan hely, ahol az iszlám vallási oktatást bevezették. Iszlám vallási oktatásban a 2007/08-as tanévben 202 tanuló vett részt.
A helyi gazdaság alapja ma hagyományosan a mezőgazdaság és az állattartás. Gunya község összesen 3106 hektárral rendelkezik, melyből a mezőgazdasági földterület összesen 1883 hektár (60,6%). A terméketlen földterület 539 hektárt (17,4%) foglal el. Az önkormányzat gazdaságának struktúrájában különféle tevékenységek vannak jelen. Jelentős helyet foglal el a bútorgyártás mintegy 120 alkalmazottal. A faluban számos kisebb gazdaság működik. A legfőbb szolgáltatási tevékenységek a vendéglátás, a kereskedelem, a könyvelés és egyéb kézműves tevékenység formájában jelentkezik.
Az első iskolák a Cvelferija területén a 18. század utolsó negyedében létesültek. A Gunya és a környező falvak akkoriban a katonai határőrvidék részei voltak. A katonai hatóságok 1764-ben adtak parancsot iskola létesítésére minden egyes helyen, ahol katonai parancsnokság működött. A Drenóci határőrszázad első iskoláját Racsinovcén alapították 1779-ben, majd ezt a drenóci iskola követte 1780-ban. A drenóci iskola első adataiban már megjelennek Gunya tanulói is, szám szerint hatan. A század többi falujában, agy Gunyán is csak jóval később, 1830-ban létesült az első iskola. Az iskola első tanítója Stjepan Markovic volt. Sok faluban nem volt iskolaépület, ezért az órákat az őrtornyokban, nagy éppen a ravatalozóban tartották. Ez volt a helyzet Gunyán is 1843-ban. Az 1855/56-os tanévben Gunyára 15 elsős és 24 második osztályos gyermek járt. 1857-ben új iskolát építettek egy tanteremmel és egy három szobás tanítói lakással, amelyet 1910-ben bővítettek. A következő húsz évben a tanulók számának állandó növekedése miatt egy új iskola felépítése vált szükségessé, amelyet 1880-ban építettek. A 20. század elejének, az első világháború előtti és a két világháború közötti időszakáról nincs megőrzött dokumentáció. A háborúk idején az iskolaépületeket kórházakként és a menekültek elszállásolásához használták. A 20. század második felében tanreformot hajtottak végre, amely kötelező nyolcosztályos oktatást írt elő. Az 1946/47-es tanévben az iskola öt osztályos iskolává bővült 177 tanulóval. Az 1955/56-os tanévben már 248 tanuló járt ide hét osztályba osztva. 1960-ban a vasútállomás közelében létrehozták a „Stanica” iskolát, a régi iskolár pedig előbb „Selo” iskolának nevezték, majd felvette a Radić testvérek nevét. A honvédő háború idején sok gyermek kényszerült elhagyni lakóhelyén, ugyanakkor az iskolában kialakított ideiglenes szálláson mintegy húszezer menekült ment át. A megmaradt tanulóknak magánházakban tartották az oktatást. Az Antun és Stjepan Radić Általános Iskola legújabb története során minden bizonnyal a legjelentősebb az 1999/2000-es tanév. Ebben az évben alakították ki az iskola központi épületét. Az régi épületet átalakították, felújították és kibővítették. Az iskolában ezt követően 667 tanuló vett részt az oktatásban. 2013-ban az iskola elnyerte a Horvát Rádió és Televízió legszebb kontinentális horvát iskolakert díját, melyet ünnepélyes keretek között adtak át. [11]