Fukazava Sicsiró
| Fukazava Sicsiró | |
 | |
| Élete | |
| Született | 1914. január 29. Iszava |
| Elhunyt | 1987. augusztus 18. (73 évesen) Szaitama prefektúra, Japán |
| Pályafutása | |
| Jellemző műfaj(ok) | próza |
| Kitüntetései | Tanizaki Prize (1981) |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Fukazava Sicsiró témájú médiaállományokat. | |
Fukazava Sicsiró (深沢 七郎; Hepburn: Shichirō Fukazawa; Iszava, 1914. január 29. – 1987. augusztus 18.), a magyar könyvtári/könyvkiadói gyakorlatban Fukazawa Hichiró, Fukazava Hicsiróː japán író.
Élete és művei
A mai Fuefuki városban (a régi Iszavában), Jamanasi prefektúra hegyvidékén született, volt földművelő, klasszikus gitáros egy sztriptízklubban, és már 42 éves is elmúlt, amikor első és máig legismertebb művét, a Zarándokének (Narajama-busi kó, 1956) című kisregényt benyújtotta a Csúó Kóron folyóirat pályázatára, és első díjat nyert vele. (Az egyik zsűritag Misima Jukio volt.) A mű az ősi obaszute („öregasszony-kirakás”) legenda mai továbbélését jelenítette meg. „A kegyetlen népszokásról szóló írás egész Japánt megrázta (akárcsak két filmváltozata közül az egyik az egész világot: az Imamura Sóhei-féle Narajama balladája 1983-ban cannes-i nagydíjat kapott).” 1960-ban közzétett szatirikus elbeszélése, a „Nyári álmom története” (Fúrjú jumemonogatari), amelyben egy álombeli forradalom során Akihito herceget és Micsiko hercegnét lemészárolja a nép, annyira felháborította a japán szélsőjobboldalt, hogy egy merénylő betört a kiadója házába, meggyilkolta a szobalányt, és megsebesítette a ház asszonyát. A Csúó Kóron folyóirat bocsánatkérést tett közzé, amiért megsértették a császári család méltóságát. (Az író pedig hosszú évekig bujkálásra kényszerült.) Fukazava folklorisztikus ihletésű, jobbára értelmiségellenes egyéb írásai a szegények életét ábrázolják nagy beleéléssel. Ismertebb műve még a Hömpölygő Fuefuki (Fuefukigava) című háborúellenes kisregénye, amely a hírhedt polgárháborús daimjó, Takeda Singen 16. századi parasztjai és katonái között játszódik.
Művei magyarul
- Zarándokének. Novellák; vál. Hani Kjóko, ford. Holti Mária, Szenczei László, utószó Tőkei Ferenc, Európa, Bp., 1965 (Modern könyvtár) ISBN 963072832X
- Kósui bölcsődal; vál. Hani Kjóko, ford. Sz. Holti Mária; Európa, Bp., 1968
- Zarándokének. Elbeszélések; vál. Hani Kjóko, szerk. Kalmár Éva, ford. Hani Kjoko, Sz. Holti Mária, Szenczei László; 3. bőv. kiad.; Európa, Bp., 1982 (Európa zsebkönyvek)
Érdekesség
A Zarándokénekből filmet akart készíteni Kósa Ferenc, magyar filmrendező, de ez nem valósult meg. Aztán megcsinálta más, Imamura Sóhei.
Jeles András (szintén magyar filmrendező) pedig színpadra állított belőle egy saját adaptációt 2012-ben (Weöres Sándor Színház).
Jegyzetek
- ↑ „Elmaradottabb, ínséges vidékeken volt állítólag szokás, hogy a fiúgyermek kirakja magatehetetlen anyját a hegyre meghalni (»egy éhes szájjal kevesebb«), amire többnyire a felesége buzdította.” (Gy. Horváth: Japán kulturális lexikon)
- ↑ Gy. Horváth: Japán kulturális lexikon.
- ↑ A magyar kiadások rejtélyes okból a Fukazava, illetve Fukadzava Hicsiró névformát használták.
Források
- Japan: An Illustrated Encyclopedia I–II. Ed. Alan Campbell, David S. Noble. Tokyo: Kodansha. 1993. ISBN 4-06-931098-3
- Gy. Horváth László: Japán kulturális lexikon, Corvina, 1999, ISBN 9631347567
További információk
| Nemzetközi katalógusok |
|---|