Ikkjú
Ebben a cikkben a Ikkjú témáját vizsgáljuk meg azzal a céllal, hogy elmélyüljünk annak fontosságában és relevanciájában a mai társadalomban. A Ikkjú olyan téma, amely széles körű érdeklődést váltott ki különböző területeken, a tudományos területtől a társadalmi és kulturális területig. Az évek során a Ikkjú tanulmányozás és vita tárgya volt, és eltérő és gazdagító véleményeket generált, amelyek lehetővé teszik számunkra, hogy jobban megértsük hatókörét és mindennapi életünkre gyakorolt hatását. A Ikkjú feltárása révén képesek leszünk elmélyülni annak több dimenziójában, és elemezhetjük a társadalmunkra gyakorolt hatásait, valamint átgondolhatjuk, milyen következményekkel jár a jövőre nézve.
| Ikkjú | |
 | |
| Ikkjú, tanítványa, Bokuszai ábrázolásában | |
| Született | 1394. február 1. Kiotó |
| Elhunyt | 1481. december 12. (87 évesen) Kjótanabe |
| Állampolgársága | Muromacsi-bakufu |
| Szülei | Gokomacu |
| Foglalkozása | |
| Tisztsége | apát |
| Halál oka | malária |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Ikkjú témájú médiaállományokat. | |
Ikkjú, névváltozat: Ikkjú Szódzsun (japánul:一休宗純, Hepburn-átírással: Ikkyū Sōjun) (Kiotó, 1394. február 9.–1481. december 21.), a rinzai szektához tartozó zen buddhista szerzetes, költő, a japán teaszertartás egyik megteremtője.
Huszonhat évesen a Biva-tavon meditálva világosodott meg egy varjú károgására. Cselekedetei megosztották kortársait: igen szerette az alkoholt, megvilágosodását követően rendszeresen látogatta a bordélyházakat, a nemi életet mintegy vallási gyakorlatként értelmezve, az újévi ünnepek alkalmával pedig pálcára szúrt koponyát hordott körbe azt kántálva: „Öregszünk, közeleg a halál.”[1] Mindennek ellenére élete végén kinevezték az 1467-től 1477-ig tartó Ónin-háború alatt lerombolt Daitokudzsi templom főapátjává, bár a posztot csak kelletlenül fogadta el. A rinzai szekta történetében egyszerre számít szentnek és eretneknek.
Források
- ↑ Gy. Horváth László. Japán kulturális lexikon. Corvina (1999). ISBN 963-13-4756-7
