Fonó Albert

Napjainkban a Fonó Albert olyan nagy jelentőségű téma, amely nagy érdeklődést vált ki a társadalomban. A Fonó Albert eredete óta tanulmányozás és vita tárgya, felkeltve a szakemberek, kutatók és a következményeinek és következményeinek megértésében érdekelt emberek figyelmét. Az idő előrehaladtával a Fonó Albert folyamatosan fejlődik és alkalmazkodik a környezet változásaihoz, és mindig a nyilvánosság napirendjén marad. Ebben a cikkben a Fonó Albert-hez kapcsolódó különböző nézőpontokat és megközelítéseket fogjuk megvizsgálni, elemezve annak a mindennapi élet különböző aspektusaira gyakorolt ​​hatását.

Fonó Albert
SzületettFischer Albert
1881. július 2.[1]
Budapest
Elhunyt1972. november 21. (91 évesen)[1]
Budapest
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásafeltaláló
IskoláiMagyar Királyi József Műegyetem (–1903)
KitüntetéseiKossuth-díj (1956)
SírhelyeFarkasréti temető (6/1-1-50)[2][3]

Fonó Albert, 1909-ig Fischer[4] (Budapest, 1881. július 2.[5] – Budapest, 1972. november 21.)[6] magyar gépészmérnök, feltaláló, a műszaki tudományok doktora (1952), a Magyar Tudományos Akadémia tagja.

Életpályája

Fischer Zsigmond borkereskedő és Herz Róza elsőszülött gyermeke. A Fasori Gimnázium elvégzése után a Magyar Királyi József Műegyetemen tanult, ahol 1903-ban szerzett gépészmérnöki diplomát. Az egyetem után Németországban, Belgiumban, Svájcban, Franciaországban és Nagy-Britanniában különféle gyárakban dolgozott. 1909-ben visszatért Magyarországra és a Mechanikai Munkatárolás Villamoshajtásnál című doktori értekezése alapján megszerezte a műszaki doktorátust. 1909 és 1950 között önálló tervező és tanácsadó mérnök volt. 1950-től a Kohó és Gépipari Iroda szaktanácsadójaként dolgozott. 1954-ben az Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja lett, 1956-ban Kossuth-díjat kapott. 1968-tól a Nemzetközi Asztronautikai Akadémia levelező tagja volt. Emlékére a Magyar Asztronautikai Társaság 1980-ban megalapította a Fonó Albert-díjat.

A Farkasréti temetőben nyugszik.

Családja

Házastársa dr. Szilasi Nina (1892–1958) volt, akit Pozsonyban vett nőül.

Gyermekei Fonó Péter (1921–?) és Fonó András (1923–?).

Tudományos eredményei

  • Leginkább az energetika területén volt jártas, erre vonatkozott Mechanikai munkatárolás villamos hajtásnál című doktori disszertációja is. Élete során 20 kutatási témában 46 szabadalmat dolgozott ki. Találmányai között megtalálható az 1923-ban kidolgozott gőzkazán és az 1928-ban szerkesztett újfajta bányászati légsűrítő berendezés. 1924-ben a német Siemens vásárolta meg szabadalmát, ami szállítógépek és vasúti járművek önműködő fék- és menetszabályozójára vonatkozott. 1926-ban elsők között dolgozott ki egy szárnyashajót, amelynek kísérleteibe Kármán Tódor is bekapcsolódott.
  • A sugárhajtás egyik úttörője, a torlósugár-hajtómű egyik feltalálója. 1928-ban szabadalmaztatta a torló-sugárhajtóművet, majd a gázturbinás hajtóművet is megtervezte.

Díjai, elismerései

Jegyzetek

  1. ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF-források (francia nyelven)
  2. ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/adattar.html
  3. ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/nevmutato.html
  4. ↑ Az engedélyt tartalmazó BM rendelet száma/évszáma: 30114/1909. Forrás: MNL-OL 30793. mikrofilm 326. kép 1. karton. Névváltoztatási kimutatások 1909. év 8. oldal 29. sor
  5. ↑ Születési bejegyzése a pesti neológ izraelita hitközség születési akv. 971/1881. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2021. június 5.)
  6. ↑ Halotti bejegyzése a Budapest XII. kerületi állami halotti akv. 3295/1972. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2021. június 5.)

Források

Kapcsolódó szócikkek

További információk