Erkel Sándor

Ma a Erkel Sándor-ről szeretnék beszélni veled, amely téma az elmúlt években nagy érdeklődést váltott ki. A Erkel Sándor egy olyan ötlet, amely egyre nagyobb jelentőséggel bír a mai társadalomban, és különböző területeken vitákat és reflexiókat generál. A Erkel Sándor megjelenése óta felkeltette a szakértők és a hétköznapi emberek figyelmét, végtelen véleményeket és álláspontokat generálva ezzel kapcsolatban. Ebben a cikkben a Erkel Sándor különböző szempontjait vizsgáljuk meg, és elemezzük mindennapi életünk különböző aspektusaira gyakorolt ​​hatását. Kétségtelenül a Erkel Sándor egy olyan fogalom, amely senkit sem hagy közömbösen, és fontos megérteni a következményeit, hogy részt vehessünk a körülötte zajló vitákban.

Erkel Sándor
Életrajzi adatok
Született1846. január 2.
Buda
Elhunyt1900. október 14. (54 évesen)
Békéscsaba
SírhelyFiumei úti sírkert
HázastársaTannerné Szabó Róza (1881. július 2. – , Budapest VI. kerülete)
SzüleiAdler Adél
Erkel Ferenc
Tevékenységkarmester, operaigazgató, zeneszerző
A Wikimédia Commons tartalmaz Erkel Sándor témájú médiaállományokat.
Erkel Sándor sírja Budapesten. Kerepesi temető: 28-díszsor-9. Róna József alkotása

Erkel Sándor (Buda, 1846. január 2.[1] – Békéscsaba, 1900. október 14.),[2] zeneszerző, karmester, az Operaház igazgatója volt. Erkel Ferenc fia.

Pályafutása

Erkel Ferenc negyedik fiaként kezdetben atyjánál tanul, majd Mosonyi Mihály tanította.

A zenei életben pályáját a Nemzeti Színház zenekarában kezdte ütősként (üstdob), de játszott más hangszeren is az együttesben, Erkel Ferenc Bánk bán című operájának ősbemutatóján Erkel Sándor játszotta a cimbalom szólót. Később már karvezető és korrepetitor, majd atyjának a Zeneakadémia igazgatójává történt kinevezése után a társulat vezető karmestere lett.[3] 1876-tól Richter János távozó igazgató ajánlására nevezték ki a színház operatagozata igazgatójává, mely tisztségét 1884-ig töltötte be. 1884-től 1886-ig az új a Operaház igazgatóságát is vállalta, 1886-ban lemondott az Operaház igazgatói posztjáról, de lemondása után is mind az Operaház, mind a Nemzeti Színház karmestere és örökös tagja maradt.[4]

1881. július 2-án a Terézvárosi templomban feleségül vette az 1878-ban elhunyt Tanner István özvegyét, a nemzetközi hírű koloratúrszoprán énekesnőt, özvegy Tannerné Szabó Rózát.[5]

Az Operaház vezetőjeként a Filharmónia Társaság Zenekarának is elnök-karmestere volt, így 1881. november 9-én J. Brahms budapesti fellépésén a Filharmónia Társaság Zenekarát Erkel Sándor vezényelte, a műsoron többek között J. Brahms II. zongoraversenye - a mű ősbemutatója - volt Brahms előadásában.[6]

1898-ban Meyerbeer Hugenották című operája vezénylésekor agyvérzést kapott, ezután visszavonultan élt. Halálát az agyvérzés megismétlődése okozta, békéscsabai tartózkodása alatt. Az Operaház Erkelt saját halottjának nyilvánította, ravatalát is az Operában állították fel. Holttestét október 17-én helyezték örök nyugalomra a Kerepesi temetőben.

Zeneszerzőként viszonylag kevés művet hagyott hátra, zenekari és kórusműveket (Uvertür, Dalünnep), Csobánc című operáját 1865. december 13-án mutatták be.[3]

Síremléke

Síremléke a Fiumei úti sírkertben található. Szobrászati részét Róna József, építészeti részét Márkus Géza készítette[7] 1905-ben.[8][9]

Jegyzetek

  1. ↑ Erkel Sándor Ferenc. familysearch. (Hozzáférés: 2021. november 25.) A Belvárosi plébánián keresztelték, tehát Pesten.
  2. ↑ „Erkel Sándor halálát a békéscsabai plébánia halotti anyakönyve a követke­zőképpen örökíti meg: „Békéscsaba-belváros VII. köt. 23. lap 181. sz. Erkel Sándor m. k. opera ny. ze­neigazgatója, Szabó Róza férje. Lakhelye, Budapest, Békéscsaba, Újkigyósi u. 491 sz. Vallása rk. 54 éves. Halál neme: zsugorvese. A haldoklók szentségével nem volt ellátva, mert váratlanul halt meg. Budapestre szállították 1900. okt. 15-én; Nemeskey Andor plébános szentelte be. Bejelentő orvos: dr Weisz Lajos. (Békéscsaba, Belvárosi plébánia halotti anyakönyve.).” Erkel Sándor hivatali működése az ügyiratok tükrében, IV. rész. Magyar Zene, 1976. szeptember 1. 3. szám Dokumenta. 316. oldal
  3. ↑ a b Szabolcsi Bence - Tóth Aladár: Zenei lexikon, Zeneműkiadó Vállalat, 1965. I. k. 576. o.
  4. ↑ Magyar életrajzi lexikon
  5. ↑ Fővárosi Lapok 1881. július 5. 150. szám
  6. ↑ The New York Times GOING OUT GUIDE by Richard F. Shepard, November 11, 1981.
  7. ↑ Gerle János – Kovács Attila – Makovecz Imre: A századforduló magyar építészete. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1990, ISBN 963-15-4278-5, 136. o.
  8. ↑ „Az emlékmű elkészítésével Róna József szobrászt és Márkus Géza építőművészt bízta meg a zsűri, amely ma délelőtt megtekintette a síremlék nagy agyagmintáját. Gyönyörű, magyar ruhás hegedülő leány áll a művészi alkotás márványtalapzatán. Elöl, az élőbokorral díszített párkány fölött nyitott, partitúra látható, karmesteri pálcával, ez alatt a fölírás: Erkel Sándor. Hátul stilizált lírában végződő, márványos obeliszk van. A bronzból készülő főalak arcának vonásaiban Róna József sógornőjét, Vészi Margit festőművésznőt örökítette meg.” Erkel Sándor síremléke. Budapesti Hírlap, XXV. évf. 153. sz. (1905. június 4.) 16. o. Hozzáférés: 2023. július 30. Előfizetés szükséges
  9. ↑ https://www.kozterkep.hu/14219/erkel-sandor-siremleke

Források