Belovár

Belovár
Az Ávilai Szent Teréz székesegyház
Az Ávilai Szent Teréz székesegyház
Belovár címere
Belovár címere		 Belovár zászlaja
Belovár zászlaja
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeBelovár-Bilogora
Jogállásváros
PolgármesterAntun Korušec
Irányítószám43000
Körzethívószám+385 043
TestvérvárosokLista
Népesség
Teljes népesség36 316 fő (2021. aug. 31.)
Népsűrűség218 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság130 m
Terület191,9 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 53′ 56″, k. h. 16° 50′ 32″45.898888888889, 16.84222222222245.898889°N 16.842222°EKoordináták: é. sz. 45° 53′ 56″, k. h. 16° 50′ 32″45.898888888889, 16.84222222222245.898889°N 16.842222°E
Belovár weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Belovár témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Belovár (horvátul: Bjelovar, németül: Belowar) város és község Horvátországban, Belovár-Bilogora megyében. A megye közigazgatási, gazdasági és kulturális székhelye, a Belovár-Kőrösi egyházmegye püspöki székvárosa.

A község települései

Közigazgatásilag 31 település tartozik a községhez:

Belovár, Breza, Brezovac, Ciglena, Galovac, Gornje Plavnice, Gornji Tomaš, Gudovac, Klokočevac, Kokinac, Kupinovac, Letičani, Mala Ciglena, Malo Korenovo, Novi Pavljani, Novoseljani, Obrovnica, Patkovac, Prespa, Prgomelje, Prokljuvani, Puričani, Rajić, Stančići, Stare Plavnice, Stari Pavljani, Tomaš, Trojstveni Markovac, Veliko Korenovo, Zvijerci és Ždralovi.

Fekvése és éghajlata

Zágrábtól légvonalban 67, közúton 87 km-re keletre, Kaproncától 35 km-re délre a Bilo-hegység délnyugati lejtőin és fennsíkján, valamint a Lónya–Ilova medence északnyugati részén, fontos útvonalak találkozási pontjában fekszik. Itt halad át a Zágrábból Eszék irányába menő nyugat-kelet irányú főút keresztezve az észak-déli irányú, Szentgyörgyvár felől Csázma irányában haladó főutat. Már megkezdődött a Zágráb–Belovár–Verőce autópálya építése, mely gyorsabb közlekedést tesz majd lehetővé a főváros irányába. A község északi részén a Bilo-hegység hosszú, 200–250 méter magas vonulata található. Maga a város a termékeny Lónya–Ilova medence északnyugati részén, a Bjelovarska és Plavnička patakok között fekszik, magassága 120 és 160 méter között váltakozik. Éghajlata kontinentális, a telek mérsékelten hidegek, a nyarak mérsékelten melegek. Az átlagos csapadékmennyiség 900 mm évente, az átlagos relatív páratartalom 80%-os. Az évi középhőmérséklet 12 °C, a januári középhőmérséklet -0,4 °C, a júliusi 20,6 °C.

Története

Őskor és ókor

A régészeti leletek tanúsága szerint a mai város területén már ősidők óta élnek emberek. A Starčevo-, a korenovói, a sopoti, lasinjai és a vučedoli kultúra leletei mellett számos bronzkori és vaskori lelet is előkerült itt. A lelőhelyek közül is kiemelkedik a várostól délre fekvő malo korenovói, mely egyben az i. e. 4600 és i. e. 4200 között virágzott és jellegzetes szalagvonalas díszítésű kerámiáról nevezetes újkőkori korenovói kultúra névadó lelőhelye. A lelőhely Malo Korenovótól délre, a Česma folyó mentén fekvő hegyoldalban található. 1956 és 1961 között folytak itt a régészeti feltárások.

A térség intenzívebb fejlődése a római hódítással együtt indult meg. A rómaiak először i. e. 229-ben nyomultak be a Dráva és a Száva közötti területre. Éppen a város területén keresztezte egymást két római út, ezért ennek közelében katonai őrállomás volt. Ebből a 2. és 4. század között római település fejlődött ki. Bár erről írásos adat nem maradt fenn, de létezését megerősítik a mai Matošev téren, a Stjepan Radić téren, illetve a város tágabb határában előkerült ókori leletek. Közülük a legjelentősebb egy Iphigeneiát Tauriszban ábrázoló dombormű, melyet a 19. században az Ávilai Szent Teréz székesegyház kapuzatába falaztak be. A település a Nyugatrómai Birodalom bukása után eltűnt a föld színéről. Ezután Belovár területe egészen a 13. századig lényegében lakatlan maradt.

Belovár a középkorban

A 14. században a mai Belovár község területén már felbukkan több plébánia is, ilyenek a mai Stari Pavljani, Novoseljani, Klokočevac és Gudovac területén 1334-ben említett plébániák. Szinte ezzel egyidejűleg a 14. század közepén 1349-ben említik először Jakabszerdahely („Jakowzeredahel”) települést, mely a mai belváros közvetlen közelében, a Male és Velike Sredice utcák helyén feküdt. A Szerdahely (Sredice) név valószínűleg arra utal, hogy itt szerdai napokon hetivásárokat tartottak, tehát a jelentősebb települések közé tartozott. Névelőtagját egykori Jakab nevű birtokosáról kapta.

Belovár nevét csak 1423-ban említik először, akkor még „Beloblathye” alakban a jakabszerdahelyi uradalom részeként. A név egy a mai Belovártól délre folyó Beloblaće („Bela blata”) nevű patakkal lehet kapcsolatban. A török támadások a 15. század második felétől veszélyeztették egyre inkább a térség településeinek életét. Hatásukra a község területén a mai Gudovacon felépítették Gadóc várát, melyet 1495-ben „castrum Gwdowch” néven említenek először. A vár a közeli Szvibóccal („Zwybowcz”) együtt képezte a végvárrendszer részét. A török 1542-ben mindkét várat elfoglalta, a térség lakossága részben elmenekült, részben fogságba esett.

A török háborúk idején

A térség több mint fél évszázadra pusztasággá vált, majd a 17. század elején pravoszláv vlach határőrök kezdtek itt letelepedni. Ennek a betelepülésnek az adatai tűnnek ki egy, valószínűleg 1610-ből származó összeírásból. Eszerint „Superior Plaunitz” (a mai Plavnice Gornje) 26, „Inferior Plaunicz” (a mai Plavnice Stare) 23, „Pergamale” (a mai Prgomelje) 21, „Gudowacz” (a mai Godovac) 24, „Korenoua” (a mai Korenovo) 16 és „Bresowlany” (a mai Brezovac) 9 fővel rendelkezett. Ebben az időben kezdték kiirtani a mai város területén a nagy kiterjedésű erdőket. Ezt jelképezik a város címerében az előtérben látható fatuskók. A betelepített határőrök a mai város helyén a török támadások kivédésére előbb őrhelyet, majd várat építettek. Ez a vár legkésőbb 1626-ban már kellett hogy álljon, mert ekkor bukkan fel mai Belovar név először a korabeli forrásokban. A vár őrsége a szlavón határőrvidék részeként a kőrösi főkapitánysághoz tartozott. 1644-ben már kifejezetten a várat említik „castell Welowär” alakban. A város későbbi történelme során mint katonai erődítmény fejlődött, amiről 1660-ból származó alaprajzok tanúskodnak. Ezt a szerepet mind a határőrvidék igazgatásában, mind a törökök elleni hadviselésben betöltötte. A határőrvidék átszervezésekor Belovárt a varasdi katonai körzet katonai, majd adminisztratív központjának tettét meg, ami e városnak további fejlődésében mély nyomot hagyott.

Belovár belvárosa

Belovár a városi fejlődés útján

A korábban jelentéktelen település Mária Terézia idejében lett igazi nagyváros, amikor a katonai határőrvidék fontos központjává vált. 1756-ban új erődítményt építettek ide, mely 1871-ig a varasdi határőrvidék szentgyörgyvári ezredének székhelye volt. A királynő rendeletére 1772-ben Belovárt mezővárosi rangra emelték, a Militar Kommunität különleges előjogaival. Mai, szabályos városszerkezete ennek a nyomait őrzi. 1761-ben a királynő rendelkezésére piarista atyák érkeztek a városba és még abban az évben megkezdték az oktatást. 1765-ben felépítették az Avilai Szent Teréz plébániatemplomot, a piarista rendházat és az iskolát. 1772-ben megalapították a belovári plébániát, melyet 1790-ig szintén a piaristák vezettek. Annak ellenére, hogy a vidéket későbbi fejlődése során az ipar jellemzi, a környéket pedig a mezőgazdaság, Belováron már korán, a 18. században fejlődni kezdett a selyemfeldolgozó ipar. 1772-ben felépült a szövőgyár.

A főtér a pavilonnal

1871-ben megszűnt a katonai közigazgatás. 1872-ben kezdte meg működését a királyi ítélőtábla. Belovár 1874-től szabad királyi város, 1886-tól a trianoni békeszerződésig Belovár-Kőrös vármegye székhelye volt. A Belovár és Kőrös közötti vasútvonal az 1890-es években készült el, mely a település fejlődését nagyban elősegítette. A város első ipari üzeme a Parolim 1894-ben, a vasútvonal megnyitásának évében kezdte meg működését. Rajta kívül abban az időben már működött Dragutin Wolf péksége, melyből a mai Koestlin kifejlődött, Hinko Franck és fiainak belovári üzeme és Josip Svoboda húsfeldolgozó üzeme. A zágrábi kereskedelmi és iparkamara 1906-ban Belováron 118 kereskedőt és 313 iparost tartott számon, mellyel a város Zágráb, Károlyváros és Varasd után a negyedik helyet foglalta el Horvátország területén. 1910-ben 7231 lakosából 5270 horvát, 839 szerb, 333 magyar, 316 cseh és 315 német volt. A fejlődést az első világháború akasztotta meg. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A közigazgatás átszervezése során Bjelovár-Kőrös megye székhelye lett. Az újabb gazdasági fejlődés az 1929-es világválságig tartott. Ebben az időszakban nyílt meg a város első uszodája és az NK Bjelovar sporttelepe. 1932-ben megnyitották a városi strandot.

A II. világháború után

A város 1941 és 1945 között a németbarát Független Horvát Államhoz tartozott. Az újabb közigazgatási átszervezésben Belovár Bilo Gora megye székhelye lett. A háborús időszakot a város nagyobb pusztítás nélkül úszta meg. Csupán a vasutat, mint a fő katonai szállítási vonalat érte bombatámadás. A háború után a szocialista Jugoszláviához tartozott. A szocialista hatóságok nyomban hozzáláttak az ipar és az infrastruktúra fejlesztéséhez. A város északi részén nagyarányú lakásépítés indult meg, mert a lakások száma nem volt elegendő a lakosság megnövekedett számához. Az 1950-es évek végén a történelmi városközpont déli részén kezdődtek nagyarányú lakásépítések. 1960-ban felépült a posta új épülete. A városképi jelentőségű épületek megőrzése mellett számos földszintes házat bontottak le és helyükön többemeletes házakat építettek. Elkészült a kórház gyermekosztályának épülete, átadták a 3-as számú elemi iskola új épületét. Ebben az időszakban alakult ki a város ipari övezete többek között a Koestlin, a Česma, a Technogradnja és az Elektrometal vállalatok telephelyeivel. Az ipar fejlődésével növekedett a lakosság is. A város északi részén újabb elemi iskola és sportcsarnok létesült. A vasútállomás közelében megépült az új buszpályaudvar. 1976 és 1982 között 12 ezer négyzetméteren 200 ággyal, új osztályokkal bővítették a kórház létesítményeit. Az új fejlesztésekkel Belovár Északnyugat-Horvátország egyik legjelentősebb városa lett.

A honvédő háború hőseinek emlékműve

A délszláv háború idején

A délszláv háború előzményeként 1990 áprilisában több párt részvételével szabad választásokat tartottak, melyből itt is a HDZ, a Horvát Demokrata Közösség került ki győztesen. 1991. június 25-én kikiáltották a független Horvátországot. Az új horvát elnök Franjo Tuđman 1991. szeptember 12-én bojkottot hirdetett a JNA összes horvátországi laktanyája ellen. Eredménytelen tárgyalások sora után, melyek arra irányultak, hogy a katonaság békésen távozzon a város területéről szeptember 29-én hajnalban a rendőrség és a nemzeti gárda erői megtámadták a város nyugati részén, Vojnovićon levő laktanyát, melyben a JNA egyik páncélos alakulata állomásozott. A harcok, melyek során mindkét fél veszteségeket szenvedett 19 óráig tartottak. Végül miután több tucat objektumot felgyújtottak a jugoszláv katonaság megadta magát. A horvát erők 78 db T-75-ös harckocsit és 80 db egyéb páncélozott járművet zsákmányoltak. A város melletti erdőben lőszerraktár volt, melyet a horvát egységek bevonulása közben robbantott fel annak parancsnoka. Egyedül itt 11 horvát harcos esett áldozatul. Bár polgári áldozat nem esett, a város épületei a harcokban súlyos károkat szenvedtek. Megsérült többek között a főtér több épülete, a Szentháromság pravoszláv templom és a katolikus plébániatemplom, a kórház, a rendőrség és a posta épülete is. Összesen 25 középület, 437 lakóépület és 169 gazdasági épület rongálódott meg. A győzelem emlékére 1997-ben a városi tanács szeptember 29-ét a Belovár napjává nyilvánította.

A püspökség alapítása

2009. december 5-én XVI. Benedek pápa Belovár székhellyel megalapította a belovár-kőrösi püspökséget. Első püspökévé Vjekoslav Huzjakot jelölte ki, akit 2010. március 20-án iktattak be hivatalába. A szertartás főcelebránsa Josip Bozanić zágrábi bíboros érsek volt. Ezzel az Ávilai Szent Teréz plébániatemplom székesegyház rangjára emelkedett. 2011-ben a városnak 27 024, a községnek összesen 40 276 lakosa volt.

Lakossága

Lakosság változása
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
2.787 3.469 4.671 5.609 7.873 9.266 9.994 10.252 12.867 13.569 15.761 21.540 25.203 26.926 27.783 27.024
Kiállított MÁVAG - MÁV 375,912 gőzmozdony a belovári vasútállomáson

Gazdaság

Belovár városa Horvátország jelentős iparközpontjai közé sorolható, fejlett élelmiszer és fafeldolgozó iparával. A község az egész Horvátország fejlődésének fontos tényezője, mivel egy fontos nemzetközi útvonal mentén fekszik, mely Zágrábon keresztül összeköti Közép- és Kelet-Európát az észak-adriai közlekedési pontokkal. A városban a ma létező iparágak közt a legfejlettebb az élelmiszer, fa- és fémfeldolgozó ipar.

Nevezetességei

A főtér délnyugati oldala a székesegyházzal A városi múzeum épülete A Szentháromság templom A városháza épülete A városi gimnázium épülete Szökőkút a belvárosban

Kultúra

Kultúrház, korábban zsinagóga A Terezijana bejárata Felvonulás a cseh kulturális napokon

Turizmus

Média

Újság

Rádió

Televízió

Oktatás

Középiskolák

Főiskolák

A Belovári Egyetemi Központot 1960-ban alapították. Az oktatás az év október 23-án indult meg 102 hallgatóval. Az intézmény önálló gazdálkodással részben a zágrábi, részben a rijekai Közgazdasági Egyetem szakmai irányítása alatt működik.

A 4-es számú elemi iskola épülete A középiskolai központ

Sportélete

A Kereskedelmi szakközépiskola épülete Labdarúgó mérkőzés az NK Bjelovar pályáján Az RK Bjelovar mérkőzése

Híres emberek

Testvértelepülések

Jegyzetek

  1. ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
  2. ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857-2001
  3. ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
  4. ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-2579.
  5. ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-2447.
  6. ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-2849.
  7. ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: RZG-0599-1974.
  8. ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-2921.
  9. ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-2922.
  10. ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-2923.

Források

További információk

Belovár-Bilogora megye közigazgatása
Községek
Városok
Községek
Községközpontok és falvak
Városok
Községek
Nemzetközi katalógusok