Beke György (író)

Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Beke György (író) lenyűgöző világát és mindazt, amit kínál. A társadalomra gyakorolt ​​hatásától a tudományos területre gyakorolt ​​hatásáig a Beke György (író) olyan téma, amely sok ember figyelmét felkeltette szerte a világon. Ezeken az oldalakon elemezzük annak időbeli alakulását és relevanciáját a jelenlegi kontextusban. Nem számít, hogy Ön szakértő a területen, vagy csak kíváncsi, hogy többet megtudjon róla, ez a cikk teljes és gazdagító betekintést nyújt a Beke György (író)-be. Készüljön fel, hogy elmerüljön a felfedezés és a tudás utazásában!

Ez a szócikk az íróról szól. Hasonló címmel lásd még: Beke György (egyértelműsítő lap).
Beke György
Szőcs István és Beke György (Kabán József felvétele)
Szőcs István és Beke György
(Kabán József felvétele)
Élete
Született1927. augusztus 3.
Uzon
Elhunyt2007. január 20. (79 évesen)
Budapest
GyermekeiBeke Mihály András
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok)riport, regény

Beke György, álnevei: Faragó György, Bárdócz Gergely (Uzon, 1927. augusztus 3. – Budapest, 2007. január 20.) József Attila-díjas erdélyi magyar író, újságíró, műfordító.

Életútja

Középiskoláit a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégiumban, a magyar nyelv és irodalom szakot a kolozsvári egyetemen végezte. 1947-ben a sepsiszentgyörgyi Népi Egység szerkesztőségében dolgozott, 1948-tól a Romániai Magyar Szó, illetve Előre belső munkatársa 1974-ig. Tagja volt a Művelődés szerkesztőbizottságának, számos bel- és külföldi folyóirat munkatársa, szerkesztője. 1974–1987 között Kolozsvárott A Hét főmunkatársa volt. Miután áttelepült Magyarországra, 1990 májusától az Erdélyi Szövetség elnökségi tagja, 1990–1993 között elnöke volt. 1992-től beválasztották az Írószövetség választmányának tagjai közé. 1994-től a Magyar Életet szerkesztette. 1995–2000 között a Nyelvünk és Kultúránk felelős szerkesztői teendőit látta el. 1989-től Budapesten élt, az áttelepülése utáni években többek között az Élet és Irodalomban publikált.

Munkássága

Első írását az Ifjú Erdély közölte 1943-ban. Legszorgalmasabb terepjáró írónk, aki a valóság sokoldalú riporteri feltárása mellett élményanyagának regényes feldolgozására is törekedett. Riporthőseinek belső rajza az évek során fokozatosan mélyült (Tizenöt esztendő, 1959; Diótörés, 1964; Az utolsó Bethlen, 1968), a széppróza felé közelítve dokumentáló jellegű írásait. Kisregényeiben (Hullámgyűrű, 1965; Vándorvillám, 1967; 2. javított kiadás 1973), valamint Bűnben társtalanul (1969) című regényében visszatérnek a "riportos" élethelyzetek. Sajátos, szépirodalmi rangra emelt műfajához, az emberi és közösségi sorsproblémákat hordozó szociográfiai riporthoz újra meg újra visszatér, s közfeladatként jelöli ki a honi elmélyedést (Magunk keresése, 1972). Utat tör a moldvai csángók újra felfedezése felé, tájakat emel köztudatba (Feketeügy, 1974), Erdély mai társadalomrajza kerekedik ki népszerűvé vált és közvéleményt formáló riportkönyveiből, melyekben egy-egy megyét mutat fel egészében (Szilágysági hepehupa, 1975; Nyomjelző rokonság, Fehér megyéről, 1978; Búvópatakok, Beszterce-Naszód megyéről, 1980).

Számos recenzióban, interjúban vállalta a román-magyar irodalmi kapcsolatok népszerűsítését. Szerkesztette és új levéltári anyaggal kiegészítve kiadta Koós Ferenc Életem és emlékeim című múlt századi naplóját (1971), interjúi 56 íróval a magyar-román kapcsolatokról könyv alakban is megjelentek (Tolmács nélkül, románul is, 1972). Összeállított és magyarra fordított egy román aforizmagyűjteményt: "A kő bölcsessége a keménység" (1976, bővítve II. kiadás Kagylók tengerzúgással cím alatt, 1971). Klasszikus és kortárs román szerzők számos művét lefordította, így Jean Bart Europolisz című regényét, mely négy magyar kiadást ért meg (1962-75), Zaharia Stancu Sirató (1970) és Petre Sălcudeanu Csonkahét (1974) című regényét, Emil Gîrleanu novelláit (Az első fájdalom, 1974), Dinicu Golescu 1824-26-os utazásainak leírását (Téka 1977) s Ion Brad Kapu zárul, kapu tárul című regényét (1979). Német és román riporterekkel közösen szerepelt a Verheissene Zukunft című gyűjteményben (1974).

Egyéb munkái: Akasztott ember kötele (elbeszélés, 1949); Gólyaláb (történelmi elbeszélés, 1966); Csángó krónika (a Fodor Sándorral és Mikó Imrével közös Orbán Balázs nyomdokain című kötetben, 1969); Szerelemcsütörtök (karcolatok, 1970); Bővizű patakok mentén (Farkas Árpáddal, Fodor Sándorral, Kovács Györggyel, riportkönyv, 1972); Pál vitéz (Deák Ferenccel, képregény a törökverő Kinizsiről az ifjúság számára, 1972); Csőposta (riportkönyv Vajdahunyadról, Kenéz Ferenccel és Marosi Barnával, 1974); Éjszakai biciklisták (regény, Kolozsvár, 1975, rádiójátékra alkalmazta Furkó Zoltán, Budapest, 1980); Veress Sándor tolla és körzője (Benkő Samu előszavával, Testamentum 1976); Emberarcok (riportkönyv, Cseke Péterrel és Marosi Barnával, 1976); Istók Péter három napja (regény, 1977); Vizek törvénye (riportok, Kolozsvár, 1977); Vállald önmagad (publicisztika, Balogh Edgár előszavával, 1978); Meghívó nélkül (Riportkönyv Erdélyből, Budapest, 1979); Fölöttük a havasok. Családi krónika (Kolozsvár, 1980).

Művei időrendben

  • Akasztott ember kötele (elbeszélés, 1949)
  • Tizenöt esztendő. Martonfalvi tudósítás; Irodalmi és Művészeti Kiadó, Bukarest, 1959
  • Kollektivista falu a fejlődés útján. Kiskend, Magyar Autonóm Tartomány; Politikai Kiadó, Bukarest, 1960
  • Diótörés (riportok, 1963)
  • Hullámgyűrű (kisregény, 1965)
  • Gólyaláb (történelmi elbeszélés, 1966)
  • Vándorvillám (kisregény, 1967)
  • Az utolsó Bethlen (riportok, 1968)
  • Orbán Balázs nyomdokain (riportok, Fodor Sándorral, Mikó Imrével, 1969)
  • Bűnben társtalanul (regény, 1969)
  • Szerelemcsütörtök (karcolatok, 1970)
  • Kagylók tengerzúgással. Beke György antológiája; Kriterion, Bukarest, 1971
  • Magunk keresése (riportok, esszék, 1972)
  • Tolmács nélkül. Interjú 56 íróval a magyar-román irodalmi kapcsolatokról / Fără înterpret; Kriterion, Bukarest, 1972
  • Pál vitéz. Képregény; szöveg Beke György, rajz Deák Ferenc; Creangă, Bukarest, 1972
  • Csőposta. Beke György, Kenéz Ferenc, Marosi Barna riportkönyve Vajdahunyadról; Kriterion, Bukarest, 1973
  • Feketeügy (riportok, 1974)
  • Éjszakai biciklisták (regény, 1975)
  • Szilágysági hepe-hupa (riportok, 1975)
  • Veress Sándor tolla és körzője (életrajz, 1976. Testamentum)
  • Emberarcok. Beke György, Cseke Péter, Marosi Barna riportkönyve; Kriterion, Bukarest, 1976
  • Istók Péter három napja (regény, 1977)
  • Vizek törvénye (riportok, 1977)
  • Vállald önmagad (publicisztika, 1978)
  • Nyomjelző rokonság. Barangolások nagyapámmal Fehér megyében; Kriterion, Bukarest, 1979
  • Meghívó nélkül. Riportkönyv Erdélyből; Magvető, Budapest, 1979
  • Búvópatakok. Barangolások Beszterce-Naszód megyében; Kriterion, Bukarest, 1980
  • Fölöttük a havasok. Családi krónika; Dacia, Kolozsvár-Napoca, 1980
  • A Haynal-ház kapuja. Krónika; Albatrosz, Bukarest, 1981
  • Boltívek teherbírása. Barangolások Máramaros és Szatmár megyében. Riportkönyv; Kriterion, Bukarest, 1983
  • Máktörő. Karcolatok, hangulatok; Dacia–Szépirodalmi, Kolozsvár-Napoca–Budapest, 1983
  • "Itt egymásra találnak az emberek". Barangolások Bihar megyében; Kriterion–Szépirodalmi, Bukarest–Budapest, 1984
  • Arccal az életnek (regény, 1987)
  • Csángó passió. Barangolások moldvai csángó-magyarok között; sajtó alá rend. Ara-Kovács Attila; Európa, Budapest, 1988
  • Régi erdélyi skólák. Barangolások térben és időben; Tankönyvkiadó, Budapest, 1989
  • Magyar gondok Erdélyben. Egyéni feljegyzések közös fájdalmakról; Magvető, Budapest, 1990
  • Világos árnyékában (regény, 1991)
  • A lándzsa hegye. Egy befejezhetetlen per naplója (1993)
  • Egyetlen út: az önrendelkezés (interjúk, 1993)
  • Atlantisz harangoz. A magyarság sorsa Erdélyben, 1918–1992; Szenci Molnár Társaság, Budapest, 1993
  • Népek nagy romlása román uralom alatt. A román népet is beleértve; Szenci Molnár Társaság, Budapest, 1994
  • Hadi utak Erdélyben. Barangolások magyar katonák nyomában (1994)
  • A nyitrai gróf feláldozása (1995)
  • Peremvidékek magyarsága. Horvátország, Szlovénia, Ausztria, Moldva; Szenci Molnár Társaság, Budapest, 1995
  • Magyar áfium (tanulmányok, 1995)
  • Iskolák szabadságharca (tanulmányok, 1996)
  • Barangolások Erdélyben I–III. (írói szociográfia, Szigetlakók, 1996, Boltívek teherbírása, 1998, Az Értől a Kölesérig, 2000)
  • Védekező anyanyelv (interjúk, portrék, tanulmányok, 1997)
  • Egy elcsitíthatatlan magyar republikánus. Nagy György életregénye (1998)
  • Kossuth-emigráció Bukarestben. Magyar emlékírók a régi Romániában; Közdok, Budapest, 1998
  • Vércseppek az író asztalán. Aforizma antológia román írók műveiből; Közdok, Budapest, 1999
  • Csángók gyóntatója (elbeszélések, rajzok, 1999)
  • Magyar áfium. Trianon fogságában; 2. bőv. kiad.; Püski, Budapest, 1999
  • Négy nap dörgött az ágyú. Barangolások honvédségünk szülőhelyein (1999)
  • Kisebbik Torontál Archiválva 2015. szeptember 24-i dátummal a Wayback Machine-ben (Tanulmány, 2001)
  • Csángó történet; Babits, Szekszárd, 2002 (Korjellemző magyar próza)
  • Gyulafehérvár árnyékában; Státus, Csíkszereda, 2002
  • Megrokkant élet. Kisebbségi utazások; Kapu Könyvek–Magyar a Magyarért Alapítvány, Budapest, 2002
  • Makacs realizmus. Tanulmányok, interjúk, portrék 1-2.; Közdok, Budapest, 2003
  • Advent a kaszárnyában. Novellák, karcolatok; Pallas-Akadémia, Csíkszereda, 2003
  • Makacs realizmus. Tanulmányok, interjúk, portrék, 1-2.; Közdok, Budapest, 2003
  • Föld és lélek. Székely riportok; vál., szerk. Beke Mihály András; Székelyföld Alapítvány, Csíkszereda, 2018 (Székely könyvtár)

Irodalom

  • Veress Dániel: Meggondolkoztató kísérlet. Utunk 1970/31.
  • Kozma Dezső: Műfajok határán. Korunk 1970/9.
  • Szőcs István: Fetisektől legendákig. Utunk 1972/47.
  • Mikó Imre: Nemzetiségi összhangzattan. Utunk 1973/12.
  • Bajor Andor: A hűség vallomásai. Utunk 1974/41.
  • Bata Imre: Beke György könyveiről. Kritika. Budapest 1976/1.
  • Herédi Gusztáv: Az ingázás regénye. Korunk 1976/9.
  • Pomogáts Béla: A valóság nyomában. Beke György arcképéhez. Forrás. Kecskemét 1977/1.
  • Ruffy Péter: Egy mai Julianus barát. Magyar Nemzet, Budapest, 1977. augusztus 28.
  • Bernád Ágoston: Három nap egy élet. A Hét 1978/12.
  • Marosi Péter: Valóságirodalom és anyagszerűség. Utunk 1978/40; újraközölve Világ végén virradat. 1980. 105-11.
  • Balogh Edgár: Kalauz és erkölcsi kódex. A Hét 1979/6.
  • Vekerdi László: Nyelv és lélek ereje. Jelenkor, Pécs 1979/3.
  • Kroó András: Riportkönyv Erdélyből. Népszabadság, Budapest, 1979. szeptember 12.
  • Imreh István: Családi krónika és nemzetiségtörténet. Utunk 1980/12.
  • Izsák József: Intés az őrzőkhöz. Igaz Szó 1980/12.

Díjak, elismerések

Források

Kapcsolódó szócikkek