Benkő Samu

Megjelenés áthelyezés az oldalsávba elrejtés
Benkő Samu
Horváth László felvétele
Horváth László felvétele
Született1928. február 25.
Lőrincfalva
Elhunyt2021. december 21. (93 évesen)
Budapest
Állampolgársága
HázastársaB. Nagy Margit
GyermekeiBenkő Elek
Foglalkozása
  • művelődéstörténész
  • történész
IskoláiBolyai Tudományegyetem (–1949)
Kitüntetései
SírhelyeHázsongárdi temető
A Wikimédia Commons tartalmaz Benkő Samu témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Benkő Samu (Lőrincfalva, 1928. február 25.Budapest, 2021. december 21.) Széchenyi-díjas erdélyi magyar művelődéstörténész, a Bolyai-kutatás kiemelkedő alakja, az MTA külső tagja. Bátyja Benkő Loránd (1921–2011) nyelvész, akadémikus, felesége B. Nagy Margit művészettörténész, fia Benkő Elek régész.

Élete és tevékenysége

Református lelkészcsaládban született. A középiskolát a marosvásárhelyi, majd a kolozsvári református kollégiumban végezte. 1946-ban, a második világháború utáni első romániai választások során a Magyar Népi Szövetségben dolgozott Balogh Edgár mellett. A Bolyai Tudományegyetem filozófia karán tanári oklevelet szerzett, ezt követően rövid ideig Fazekasvarsándon tanított. 1949–1952 között tanársegéd volt Gaál Gábor mellett a kolozsvári egyetemen. 1952-ben kizárták a pártból és elbocsátották az egyetemről, 1953-tól a Román Akadémia kolozsvári Történeti Intézetében lett kutató. 1957-58-ban a Korunk szerkesztőjeként dolgozott. 1975-től 1988-as nyugdíjba vonulásáig a Román Akadémia kolozsvári könyvtárának volt tudományos főmunkatársa. Felesége B. Nagy Margit művészettörténész.

Az erdélyi művelődéstörténet 18-19. századának kutatója. Fontos szerepet játszott Bolyai János kéziratos hagyatékának feldolgozásában. Több tanulmánya Kemény Zsigmondhoz kapcsolódik, akinek közreadta a naplóját, amelyet Árvay József fedezett fel a sepsiszentgyörgyi levéltárban. Munkatársa volt az 1964-ben megjelent Istoria României (Románia történelme) III. kötetének (1964), egyik szerkesztője a Revoluția de la 1848–1849 din Transilvania (I. 1977; II. 1979) című sorozatnak. Sajtó alá rendezte Szenczi Molnár Albert naplóját, II. Rákóczi Ferenc és Bolyai János vallomásait. Egyik szerkesztője volt a Kriterion Könyvkiadó Téka sorozatának.

1990 óta a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja. Romániában és Magyarországon egyaránt több díjat és kitüntetést kapott: a Román Írószövetség díja (1971 és 1984), Nicolae Bălcescu-díj (1980), a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (1994), Nagy Imre-emlékplakett (1994), Déry Tibor-jutalom (1994), Széchenyi-díj (1997, a magyar művelődéstörténet és értelmiségtörténet tanulságait példaként felmutató munkásságáért), Kemény Zsigmond-díj (1997), a Magyar Művészeti Akadémia aranyérme (1999), Bethlen Gábor-díj (2000), Hazám-díj (2008). A romániai rendszerváltás után 1990-ben újraindult Erdélyi Múzeum-Egyesületben alelnöki (1990–1994), majd elnöki (1994–2002) tisztséget viselt.

2022. január 15-én temették a kolozsvári Házsongárdi temetőbe.

Művei

Irodalom

Díjai, elismerései

Csomafáy Ferenc felvétele

Jegyzetek

  1. Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2019. december 31.)
  2. EME gyászjelentése, https://www.eme.ro/ro/hir/-/tartalom/elhunyt-benko-samu-akademikus-az-eme-egykori-elnoke-344532
  3. Háromszék (magyar nyelven). (Hozzáférés: 2021. december 23.)
  4. Gyászjelentés, Szabadság, 2022. január 13.
  5. Bethlen Gábor-díjasok. Bethlen Gábor Alapítvány. (Hozzáférés: 2014. november 18.)

Források

További információk

Kapcsolódó szócikkek