Alekszandr Grin

Ez Alekszandr Grin orosz író lapja. A lett író szócikkét lásd itt: Aleksandrs Grīns

Alekszandr Sztyepanovics Grinyevszkij
„Olyan az arcom, mint egy gyűrött papírrubeles.” (Alekszandr Grin)
Élete
Született	1880. augusztus 23. Szlobodszkoj, Vjatkai kormányzóság
Elhunyt	1932. július 8. (51 évesen) Sztarij Krim, Krím
Sírhely	Sztarij Krim
Nemzetiség	orosz
Szülei	Sztyepan Jevszejevics Grinyevszkij Anna Sztyepanovna Lenkova
Házastársa	Vera Pavlovna Abramova Nyina Nyikolajevna (1921)
Pályafutása
Írói álneve	A.A. Malginov Alekszandr Grin
Jellemző műfaj(ok)	kisregény karcolat költészet
Irodalmi irányzat	mágikus realizmus
Fontosabb művei	Bíborvörös vitorlák Hullámfutó
A Wikimédia Commons tartalmaz Alekszandr Sztyepanovics Grinyevszkij témájú médiaállományokat.

Alekszandr Grin, (oroszul: Александр Грин), sz. Alekszandr Sztyepanovics Grinyevszkij (Szlobodszkoj, Vjatkai kormányzóság, Oroszország, 1880. augusztus 23., a régi orosz naptár szerint augusztus 11. – Sztarij Krim, Krím, 1932. július 8.) orosz író, a mágikus realizmus egyik első képviselője. Írói neve volt Alekszandr Grin.

Apja Sztyepan Jevszejevics Grinyevszkij Stefan Hryniewski (1843-1914) lengyel nemes, kistisztviselő. Anyja Anna Sztyepanovna Lenkova (1857-1895) volt. Hatan voltak testvérek. Vjatkában nőttek fel – nagyon szegényes körülmények között. Apjuk itt telepedett le szibériai száműzetése után, ugyanis a januári felkelésben való részvétele miatt a Tomszki kormányzóságba száműzték.

Alekszandr reáliskolába járt; sokat olvasott, de soha nem lett jó tanuló. Ráadásul egy, az osztályfőnökéről írott – ártatlan – verséért kicsapták. Ezután csak polgári iskolába vették fel. Már gyerekkorában a városi kórházban kellett dolgoznia.

1895-ben meglátott két fehérruhás kadétot, és ez az élmény örökre megváltoztatta életét: tengerész akart lenni. Egy év múlva, tizenhat éves korában apja 25 rubeljével a zsebében Odesszába ment, ahol hetekig kellett várakoznia, míg felvették hajósinasnak. Ezek egyike volt élete egyetlen külhoni hajóútja is: Odesszából Alexandriába. Végül is minden hajóról elbocsátották, potyautasként tért haza szülővárosába.

1898-ban megelégelve a kisvárosi semmittevést, Bakuba ment, ahol filléres bérekért dolgozott, csavargóként aludt, míg maláriás lett.

Egy év múlva hazament, de megint nem bírta otthon sokáig.

1901-ben, ezúttal apja 3 rubelével az Uralba utazott aranyat keresni – közben volt favágó, faúsztató is –; hiába. Majd megint matróz lett.

1902-ben végső elkeseredésében katonának állt, de hamar dezertált.

Lelkes forradalmár lett, a baloldali eszerek köreihez csapódott, Ezért 1903 novemberében letartóztatták, Szevasztopolban börtönbe csukták. Ott kezdett írni. Száműzték, ám hazaszökött.

Vjatkában apja szerzett neki – A.A. Malginov névre – hamis papírokat, ezen a néven (М-въ, А. А.) jelent meg első elbeszélése is Szentpétervárott, 1906-ban.

1908-ban vette fel írói álnévként a Grint.

Amikor az eszerek egy merénylet elkövetésével bízták meg, otthagyta őket. Ennek ellenére újra letartóztatták, és 1910-ben Arhangelszkbe száműzték. Ott nősült meg, első felesége Vera Pavlovna Abramova (1882-1951) volt. Grinyevszkij 1912-ben szabadult, és Szentpétervárra költözött. 1913 szeptemberében elvált feleségétől.

Grinyevszkijt 1920-ban behívták a Vörös Hadseregbe, ahol tífuszt kapott. Súlyos állapotban bocsátották el. A szocializmus elveit elfogadta volna, de csak békés átmenettel. A vérengzéseket és általában az erőszakot elutasította.

A húszas évektől ezért egy általa kitalált álomvilágba menekült, melyet történeteiben következesen megörökített. Ez a világ lett később a rajongók által elnevezett Grinland.

1921-ben újra nősült, felesége Nyina Nyikolajevna (1894-1970) lett. 1924-ben a Krímbe, Feodosziába, majd 1930-ban Sztarij Krimbe költöztek. Az orosz értelmiség több tagja mellett Grinyevszkij is megfordult Makszimilian Volosin házában.

Grinyevszkij gyomor- és tüdőrákban szenvedett. Utolsó könyvének tiszteletpéldányát még kezébe vehette, de már nem tudta elolvasni annak címét sem. Úgy halt meg, ahogy megírta Visszatérés c. novellája alakját.

Grin műveiben sok a mágikus, meseszerű elem, álom és valóság laza kapcsolódása, titokzatos szerelmek. Ez ellentétben állt a szovjet kultúrpolitika főáramával, ezért több művét sokáig nem is adták ki. Pausztovszkij volt, aki kiállt mellette, ezután történt csak némi enyhülés Grin műveinek elbírálásában.

Másik fő témája, a tengeri hajósok sorsa, a misztikus elemekkel legtisztábban Hullámfutó c. regényében ötvöződik, melyből két magyar kiadás is megjelent, illetve két filmváltozat is készült. Benne a vízenjáró tündér: Frasy Grant, akiről hajókat neveztek el szerte a világon. A Csillogó világ repülni tudó embere avagy A vadon szíve elveszett paradicsomának megtalálása a mindent elérni tudó szellem bizonyítéka.

Patkányfogó c. negatív utópiájában az elnyomók C.S. Lewis diktatúrájához (A rettentő erő), illetve Ende „szürke uraihoz” (Momo) hasonlíthatók. Orwelli hangulat, közvetlenebb tapasztalatokkal.

• 1921 Алые паруса; Bíborvörös vitorlák
• 1923 Блистающий мир
• 1924 Король мух
• 1925 Золотая цепь
• 1925 Сокровище африканских гор
• 1928 Бегущая по волнам; Hullámfutó
• 1930 Дорога никуда. Önéletrajz

• 1929 Джесси и Моргиана

• 1936 Недотрога (befejezetlen)
• 1970 Таинственный круг

• Bíborvörös vitorlák. Elbeszélések; ford., utószó Brodszky Erzsébet; Európa, Bp., 1959
• Hullámfutó. Regény; ford. Brodszky Erzsébet; Európa, Bp., 1961
• Száz mérföld a folyón. Novellák; ford. Brodszky Erzsébet; Európa, Bp., 1967
• Fandango / Hincs kalandjai / Jessy és Morghiana; ford. Rab Zsuzsa, Brodszky Erzsébet; Európa, Bp., 1970

• 1961. Алые паруса (Bíborvörös vitorlák). Szovjet film, r.: Alekszandr Ptusko
• 1967. Бегущая по волнам (Hullámfutó). Szovjet-bolgár film, r.: Pavel Ljubimov
• 2007. Бегущая по волнам (Hullámfutó). Orosz film, r.: Valerij Pendrakovszkij^[1]

• Pausztovszkij Fekete-tenger c. regényében Grin alakját örökítette meg.

• 1960. Sztarij Krim
• 1970. Alekszandr Grin Irodalmi és Emlékmúzeum, Feodószia^[2]
• 1980. Alekszandr Grin Múzeum, Kirov^[3]

• ALEXANDER GRIN-típusú szovjet gyártású hajók közlekedtek a Balatonon és a Dunán is.

• Világirodalmi lexikon 3. kötet (Bp., 1986)

• »Grinlandia« (orosz)