Ivan Andrejevics Krilov

A mai cikkben a Ivan Andrejevics Krilov-ről fogunk beszélni, egy olyan témáról, amely évek óta vita és tanulmányozás tárgya. Megjelenése óta a Ivan Andrejevics Krilov érdeklődést váltott ki a különböző közösségekben, és különböző területeken vita tárgyát képezi. Ebben a cikkben a Ivan Andrejevics Krilov legfontosabb aspektusait elemezzük, feltárva eredetét, következményeit és a jelenlegi társadalomra gyakorolt ​​hatását. Ezenkívül foglalkozni fogunk a Ivan Andrejevics Krilov körül létező különböző perspektívákkal, valamint a lehetséges megoldásokkal vagy megközelítésekkel az általa jelentett kihívások kezelésére. Reméljük, hogy ez a cikk érdekelni fogja azokat, akik jobban szeretnék megérteni a Ivan Andrejevics Krilov-et, és kiindulópontként szolgálhat a témával kapcsolatos jövőbeli elmélkedésekhez és vitákhoz.

Ivan Andrejevics Krilov
Született1769. február 2.[1][2][3][4][5]
Moszkva[1][6][2][7][8]
Elhunyt1844. november 9. (75 évesen)[1][2][6][3][4]
Szentpétervár[1][2][7][8]
ÁlneveNavi Volyrk
Állampolgárságaorosz
Foglalkozása
KitüntetéseiOrder of Saint Stanislaus, 1st class
Halál okatüdőgyulladás
SírhelyeTyihvini temető
Ivan Andrejevics Krilov aláírása
Ivan Andrejevics Krilov aláírása
A Wikiforrásban további forrásszövegek találhatók Ivan Andrejevics Krilov témában.
A Wikimédia Commons tartalmaz Ivan Andrejevics Krilov témájú médiaállományokat.

Ivan Andrejevics Krilov (Иван Андреевич Крылов) (Moszkva, 1769. február 13. – Szentpétervár, 1844. november 21.) orosz költő, író.

Élete és munkássága

Szegényebb katona családból származik. Gyermekként vállal hivatalnoki állást. Autodidakta módon tanult. Tizenhárom évesen írta első vígoperai librettóját. 1782-ben Szentpétervárra került, ahol aktívan részt vett az irodalmi színház életében és a Kofejnyica című librettót írta. 1789-ben Pocsta duhov címmel szatirikus folyóiratot indított, ami rövid időn belül megszűnt. 1792-ben Zrityel címmel újraindította. Szatirikus, flegmatikus nyelvezete nyelvezete jól illett piknikus alkatával. A korszak vezető személyeinek kifigurázása következtében hosszú évekig rendőri felügyelet alatt állt. 1804-től kezdte írni verses állatmeséit. 1810-től csaknem haláláig a Cári Közkönyvtár munkatársa lett. Életműve két szakaszra osztható, 1789-től a szatirikus írásai, majd 1804-től verses állatmeséi. A verses állatmesék műfajában talált magára, munkáit még életében, 1843-ban kilenc kötetbe rendezték. Elődje (Aiszóposz, Phaedrus, Jean de La Fontaine és az orosz Ivan Dmitrijev) tematikáján alapuló munkája szereplői új életre keltek. Kialakított stílusa utánozhatatlannak bizonyult. Az élőbeszéd, a dialógus törvényszerűségein épülnek fel meséi. Igen sok állatmeséje politikai ihletésű.

1841-ben a szentpétervári Orosz Tudományos Akadémia rendes tagja lett.[9]

Magyarul

  • Válogatott mesék; ford. Szabó Lőrinc, ill. Reich Károly; Ifjúsági, Bp., 1952

Jegyzetek

  1. ↑ a b c d Краткая литературная энциклопедия (orosz nyelven). Concise Literary Encyclopedia . The Great Russian Encyclopedia, 1962
  2. ↑ a b c d Russian Biographical Dictionary
  3. ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  4. ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ Find a Grave (angol nyelven). Find a Grave . (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. ↑ a b Brockhaus–Efron enciklopédikus szótár
  7. ↑ a b Német Nemzeti Könyvtár: Integrált katalógustár (Németország) (német nyelven). Integrált katalógustár (Németország) . (Hozzáférés: 2015. augusztus 12.)
  8. ↑ a b Большая российская энциклопедия (orosz nyelven). Nagy orosz enciklopédia . The Great Russian Encyclopedia. (Hozzáférés: 2021. október 25.)
  9. ↑ Mitglieder der Russischen Akademie der Wissenschaften seit 1724: Крылов, Иван Андреевич (orosz nyelven). Russische Akademie der Wissenschaften. (Hozzáférés: 2023. január 27.)

Források