Északi-Mariana-szigetek | |||
Commonwealth of the Northern Mariana Islands | |||
| |||
Nemzeti himnusz: Gi Talo Gi Halom Tasi | |||
Fővárosa | Saipan | ||
é. sz. 16° 42′ 18″, k. h. 145° 46′ 48″16.705, 145.7816.705000°N 145.780000°EKoordináták: é. sz. 16° 42′ 18″, k. h. 145° 46′ 48″16.705, 145.7816.705000°N 145.780000°E | |||
Államforma | az USA társult állama | ||
Vezetők | |||
Elnök | Joe Biden | ||
Kormányzó | Arnold Palacios | ||
Főhivatalnok | David Apatang | ||
Hivatalos nyelv | angol, chamorro | ||
Beszélt nyelvek | karolinai | ||
Tagság | ListaCsendes-óceáni Közösség, Csendes-óceáni Fórum (megfigyelő állam) | ||
Népesség | |||
Népszámlálás szerint | 47 329 fő (2020) | ||
Rangsorban | 219 | ||
Becsült | 53 883 fő (2010. április) | ||
Rangsorban | 219 | ||
Népsűrűség | 168 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Terület | 477 km² | ||
Időzóna |
| ||
Egyéb adatok | |||
Pénznem | USA dollár (USD) | ||
Hívószám | 1–670 | ||
Internet TLD | .mp | ||
Közlekedés iránya | jobb | ||
A Wikimédia Commons tartalmaz Északi-Mariana-szigetek témájú médiaállományokat. | |||
Az Északi-Mariana-szigetek az Egyesült Államok társult állama a Csendes-óceán nyugati felében.
A 16 vulkáni szigetből álló terület a Csendes-óceán nyugati felében, a Hawaii-szigetektől 5300 km-re fekszik. Hat szigete lakott. Legmagasabb pontja: 965 méter, Agrihan szigeten található.
A szigeteket Magellán fedezte fel 1521-ben, majd 1565-ben a spanyolok vették birtokukba. A szigetek eredeti lakosságának (a chamorróknak) legtöbbje (90-95%) kihalt vagy összeházasodott nem chamorrókkal a spanyol uralom idején. Az új telepesek, akik a Fülöp-szigetekről és a Karolina-szigetekről érkeztek, újra benépesítették a szigeteket. Ennek ellenére a chamorro népesség fokozatosan újraéledt. A chamorro, filippínó és Karolina-szigeteki nyelvi és etnikai különbségek máig alapvetően megosztják a Mariana-szigeteket.
Az 1898-as spanyol–amerikai háború után Spanyolország át kényszerült adni az Amerikai Egyesült Államoknak Guamot, a Mariana-szigetek többi részét a Karolina- és Marshall-szigetekkel együtt pedig eladta Németországnak. A tényleges uralmat azonban Japán gyakorolta a szigetek felett és 1914-ben, az első világháború során meg is szállta. Akkoriban a gazdaság fő ága a cukornád-termesztés volt, a szükséges munkaerő Okinaváról és Koreából érkezett.
A második világháborúban nagy csaták dúltak a térségben: Guam, Saipan és Tinian volt a helyszíne a harcoknak. Ezután a szigeteket az ENSZ az Egyesült Államok gyámsága alá helyezte. A japán uralom idején idetelepülteket visszatelepítették származási helyükre.
A függetlenség kérdése az 1970-es években merült fel. A teljes függetlenséget egy népszavazás elutasította. Az ország 1978. január 1-jén az USA társult állama lett.
Távlati tervként az Északi-Mariana-szigeteken felmerült a társult állam alkotmányos státuszának megváltoztatása: a terület egyesüljön Guammal és váljon amerikai szövetségi állammá, azonban népszavazásig még nem jutott el a kérdés.
Az Északi-Mariana-szigetek egy többpártrendszerű demokrácia, melyben a kormány feje a kormányzó.
A lakosság megélhetését a mezőgazdaság (cukornád, kávé, kókuszdió), a turizmus és a katonai támaszpontokhoz kötődő szolgáltatások biztosítják. Az egy főre eső GDP 2001-ben 12 500 amerikai dollár volt.
Az itteni kulináris szokásokat nagyrészt külső hatások befolyásolták. A Spanyolországból származó sós empanada a szigeteken is népszerű.
Régészeti bizonyítékok alapján a rizst már az őskorban is termesztették ezen a területen. Az orleánfa terméséből készült vörös rizs különbözteti meg a leginkább a helyi konyhát a többi csendes-óceáni konyhától.
A gyümölcsök közül a mangó, a kenyérfagyümölcs, a madársóska és a kókusz a legnépszerűbbek.
Gyakran találkozni kínai, koreai, amerikai és japán ételekkel. Helyi specialitás a kelaguen, mely citromlében főtt hal. A tinaktak nevű húsételt kókusztej hozzáadásával készítik. A repülőkutya húsából főzik a kå'du fanihi nevű ételt, azonban az állat húsa a szigeten nem elérhető, vadászatuk az állomány jelentős visszaszorulása miatt tiltottá vált.
A szigetek a világ első számú löncshús-fogyasztója Hawaii és Guam után. A löncshús még a második világháború idején terjedt el a szigeten állomásozó amerikai katonák révén.
A Csendes-óceáni Közösség tagországai | |
---|---|
Amerikai Egyesült Államok · Amerikai Szamoa · Ausztrália · Cook-szigetek · Egyesült Királyság · Északi-Mariana-szigetek · Fidzsi-szigetek · Franciaország · Francia Polinézia · Guam · Hollandia · Kiribati · Marshall-szigetek · Mikronéziai Szövetségi Államok · Nauru · Niue · Palau · Pápua Új-Guinea · Pitcairn-szigetek · Salamon-szigetek · Szamoa · Tokelau-szigetek · Tonga · Tuvalu · Új-Kaledónia · Új-Zéland · Vanuatu · Wallis és Futuna |
Ausztrália és Óceánia országai | |||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Önálló államok |
| ||||||||||
Függő területek |
| ||||||||||
1 Gyakran sorolják Délkelet-Ázsiához |
Ez a szigetekkel kapcsolatos lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |
Nemzetközi katalógusok |
---|