Beszéljünk a Természetes személy-ről. Ez egy olyan téma, amely az elmúlt években sok ember figyelmét felkeltette. A Természetes személy kapcsán számos vita, tanulmány és kutatás született, amelyek megpróbálták megfejteni annak összetettségét és a társadalomra gyakorolt hatását. A Természetes személy eredetétől a mai hatásig példátlan érdeklődést váltott ki, és olyan sokrétű vita tárgyát képezi, mint a politika, a tudomány, a kultúra és a mindennapi élet. Ebben a cikkben a Természetes személy-hez kapcsolódó különböző szempontokat vizsgáljuk meg, elemezzük annak okait, következményeit és lehetséges megoldásait.
A természetes személy a jogtudományban az élő embert, a személyhez fűződő jogok természetes alanyát jelöli.
A természetes személy önállóan jogképes, azaz jogok és kötelezettségek alanyává válhat.[1]
Az édesanyja méhében fejlődő magzat, világrajövetele előtt. Jogképessége feltételes, az élve születés tényétől mint feltételtől függ. Öröklési jogi képessége is éppen ez okból kifolyólag feltételes.
Saját autonóm döntéshozatalra ideiglenesen vagy végérvényesen képtelen természetes személy. A cselekvőképtelenséget bíróság mondhatja ki, amely ezzel egyidejűleg egy törvényes képviselőt is kijelöl, aki a cselekvőképtelen személy érdekében, a nevében eljár.
Bizonyos életkort még el nem ért gyermek, aki a személyiségi jogaival korlátozottan élhet. Sok esetben szülei, gondviselői járnak el érdekében.
Az elhalt személy alapvetően nem rendelkezik személyiségi jogokkal, ugyanis azok általában az élő személyeket illetik meg. Bizonyos alapjogok azonban az elhalt személyeket is megilletik, például kegyeleti jog, orvosi titoktartáshoz fűződő jog.
A természetes személyekkel kapcsolatba hozható információk az ún. személyes adatok.