Iparjogvédelem

A mai világban a Iparjogvédelem számtalan ember számára nagyon fontos és érdekes téma lett. Akár a társadalomra, akár a kultúrára gyakorolt ​​hatásáról, akár a történelemben betöltött fontosságáról van szó, a Iparjogvédelem felkeltette a tudósok, szakértők és rajongók figyelmét egyaránt. Relevanciája túlmutat a határokon és különböző területeket fed le, így mély elemzés és vita tárgyává válik. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Iparjogvédelem különböző oldalait és a jelenkori világra gyakorolt ​​hatását, elemezve történelmi jelentőségét, jelenlegi hatását és lehetséges jövőbeli következményeit.

Az iparjogvédelem a szellemi alkotások jogának a jogterülete a szerzői jog mellett. A szerzői joggal szemben zömében államilag lajstromozott jogokból áll. Gyűjtőfogalom; több oltalmi formát foglal magába.

(Az ipari tulajdon kifejezés magyarul ritkán használatos, a francia illetve az angol kifejezés hatását mutatja és elsősorban nemzetközi szerződésekben fordul elő.)

Jogi természete

Az iparjogvédelem a polgári jog egyik sajátos részterülete. Az iparjogvédelmi jogok abszolút szerkezetűek, azaz a konkrét jog jogosultja egyedül (monopolisztikusan) jogosult a jog hasznosítására, használatára és mindenki más köteles tűrni ezt. A jogsértést általában bitorlásnak nevezik (pl. védjegybitorlás). A jogosult jogának használatára másnak használati engedélyt (licencia) adhat.

Iparjogvédelmi oltalmi formák

Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!

Története

Az iparjogvédelem - a szerzői joghoz hasonlóan - királyi privilégiumokból származik (a szabadalom idegen nyelvi megfelelője, a Patent is a királyi/császári pátensre utal.) Lényegében az ipari forradalom korszakában fejlődött önálló jogterületté; a vonatkozó állami jogalkotás, törvényhozás a 19. század második felében vált általánossá. 1883-ban létrejött az iparjogvédelem máig fennálló legátfogóbb nemzetközi egyezménye, a Párizsi Uniós Egyezmény (PUE). A PUE-nek számos mellékegyezménye van. (pl. Hágai Megállapodás, Madridi Megállapodás, Madridi Jegyzőkönyv).

Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!

Területi elv

Az iparjogvédelmi jogok jellegzetessége, hogy főszabályként minden egyes államban külön-külön, általában a meghatározott hatósághoz történő bejelentés útján, lajstromozással keletkezik az iparjogvédelmi jogosultság.

Az oltalom szintjei

  • Nemzeti szint - egy állam területe
  • Két állam megállapodása - két állam területe (pl. az 1981. évi magyar- svájci eredetvédelmi megállapodás)
  • Regionális megállapodások (pl. európai uniós védjegy)
  • Nemzetközi megállapodások (pl. nemzetközi védjegy).

Lásd még