Manapság a Szövetkezet a világ különböző részein élő emberek széles köre számára nagyon fontos és érdekes téma. A Szövetkezet életünkre gyakorolt hatása tagadhatatlan, akár személyes, társadalmi, gazdasági vagy politikai szinten. Megjelenése óta a Szövetkezet-et különböző területek szakértői tanulmányozzák, elemzik és vitatják, és igyekeznek megérteni következményeit és következményeit. Ebben a cikkben különböző nézőpontokból vizsgáljuk meg a Szövetkezet jelenségét és a jelenlegi társadalomra gyakorolt hatását, hogy megvilágítsuk ezt a széles körben vitatott témát.
A polgári jogban a szövetkezet a tagok vagyoni hozzájárulásából álló tőkével alapított, a nyitott tagság és a változó tőke elvei szerint működő, a tagok gazdasági és társadalmi (kulturális, oktatási, szociális, egészségügyi) szükségleteinek kielégítésére irányuló tevékenységet végző jogi személy, amelynél a tag kötelezettsége a szövetkezettel szemben vagyoni hozzájárulásának szolgáltatására és az alapszabályban meghatározott személyes közreműködésre terjed ki.
A szövetkezetek az ipari forradalom idején jöttek létre Nagy-Britanniában, köztük a legelső az 1844-ben alapított Rochdale-i szövetkezet volt. Ez a társulati forma nélkülözte a korabeli gazdasági társaságok profitérdekeltségű elemeit, fő elve a szolidaritás, demokratikus igazgatás megteremtése volt. A Rochdale-i szövetkezet, angolul co-operative, fogyasztási típusú szervezet volt, segített a tagoknak boltot nyitni, lakáshoz jutni, vásárolni. Nem a tőkenyereség volt a lényeg – mint például a részvénytársaságoknál, hanem a közös munka megteremtése, és ezáltal a hatékonyság javítása, a tagok biztonságának és társadalmi szükségleteinek kielégítése. A profit termelés csak másodlagos szerepet játszott, ezért nem beszélhetünk a szövetkezetekkel kapcsolatban gazdasági társaságról.
1934. szeptember 4-én Londonban kongresszust tartott a Szövetkezetek Nemzetközi Szövetsége, ahol 7 alapelvet fogadtak el, ezek az úgynevezett Rochdale-i alapelvek.
Ezek az elvek határozták meg, hogy egy társulás szövetkezetnek minősül-e vagy sem. A szövetkezeteknek ezt a 7 elvet biztosítaniuk kellett működésük folyamán.
1937-ben újabb kongresszus kezdődött, ekkor Párizsban. Kötelező és fakultatív elveket hoztak létre. Kötelező elvként határoztak meg:
Fakultatív elvek:
1966-ban a bécsi kongresszuson két új elvet fogadtak el:
1995-ben Manchesterben megtartott irányadó szövetkezeti konferencián összefoglalták és újrafogalmazták az első szövetkezet megalapítása óta létrehozott alapelveket, megfogalmazták a szövetkezet definícióját.
7 alapelv:
6 szövetkezeti érték:
Szövetkezet definíciójának meghatározása: A szövetkezet olyan személyek autonóm társulása, akik önként egyesültek abból a célból, hogy közös gazdasági, társadalmi és kulturális céljaikat közös tulajdonú és demokratikusan irányított vállalkozások útján megvalósítsák.
Először az 1875.évi XXXVII. tv. szabályozta szövetkezeteket, gazdasági célú személyegyesülésként definiálva azt. Károlyi Sándor gróf, a hazai szövetkezeti mozgalmak kezdeményezőjének javaslatára, az 1870-es évektől kezdődően fogyasztási- és hitelszövetkezetek alakultak, köztük az 1898-ban alapított, legnagyobb taglétszámmal rendelkező Magyar Gazdaszövetség Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezete, a Hangya, mely mezőgazdasági és ipari termékek beszerzésével és értékesítésével foglalkozott.[1] A Hangya taglétszáma 1914-ben megközelítőleg 200 000 volt. E nagy jelentőséggel bíró, erős szövetkezeti mozgalmakat 1947-ben az új szövetkezeti törvény szerint fokozatosan kezdték beterelni az állami ellenőrzés alá, a kibontakozó szocialista diktatúra a szövetkezeti mozgalmak államosítását és az erőszakos szövetkezetesítést tűzte zászlajára, eredményeként 1949-1961 között a mezőgazdasági művelés alá vont földterületek közel egésze a termelőszövetkezetek kezelésébe került. Tagjai a korábbi saját földjükön a szövetkezet javára végeztek munkát. Az erőszakos szövetkezetesítés rossz emlékeket hagyott a gazdálkodókban, akik a rendszerváltás után már nem akartak szövetkezetekben maradni, ezért tömegesen kiléptek. A rendszerváltás utáni években, majd az 1989-2002 közötti, az Orbán-Torgyán kormány idején a volt termelőszövetkezetek folyamatos , többnyire jogszabályokon keresztül érvényesülő támadásoknak voltak kitéve .[2] Ennek nyomán a mezőgazdasági termelőszövetkezetek nagy része felszámolás alá került.
Megkülönböztetés nélkül bárki csatlakozhat a szövetkezethez, csak az alapszabálynak kell megfelelnie. Létezhetnek korlátozások: természetszerűleg zárt szövetkezetek – pl. lakásszövetkezetek, vagy jogszabály előírhatja a tagok minimális számát – Magyarországon 7 tag.
A szövetkezet a tagok által irányított és ellenőrzött szervezet, a tagoknak aktív szerepük van a vezetésben, döntéshozatalban és az ellenőrzésben. Garanciális szabály: egy tag – egy szavazat, szemben például más gazdasági társaságokkal.
Az osztalék korlátozását jelenti, a szövetkezet elsődlegesen munkára alapul, nem tőkebefektetésekre, így a személyes közreműködés a döntő az osztalék kifizetésekor, szemben például a részvénytársasággal, ahol nincs is személyes munkavégzés.
Hasonló, mint a fenti alapelv, a szövetkezetnél is van vagyoni hozzájárulás, ám ez másodlagos a személyes munkavégzés mellett, ugyanakkor azonban természetesen a befizetett vagyoni összeget is figyelembe veszik az osztalék kifizetésekor.
A szövetkezetek nem szerveződnek politikai mozgalmak, vallások zászlaja alatt, nem képviselhetnek politikai nézeteket, nem csatlakozhatnak egyetlen egyházhoz sem.
A csere nem meghatározó eleme a szövetkezetnek, a szövetkezet is a modern pénzpiacok szereplője, így készpénzben ad el és készpénzben vásárol.
A tagoknak továbbképzést szervez a szövetkezet, ezek lehetnek szakmai képzések, de kulturális szolgáltatások is, például könyvtár. Lényege, hogy segítse az eredményességet és a társadalmi előmenetelt.
Legalább 7 alapító tag, részjegy jegyzésének kötelezettségével alapíthat szövetkezetet. Az alapító tagok belföldi és külföldi természetes személyek, jogi személyek, valamint jogi személyiség nélküli gazdasági társaságok lehetnek. A jogi személyek és jogi személyiség nélküli gazdasági társaság tagok együttesen nem haladhatják meg a taglétszám húsz százalékát. Természetes személyként szövetkezeti tag az lehet, aki 14. életévét betöltötte.
A szövetkezet alapítását az alapító tagok részvételével tartott alakuló közgyűlés határozza el. Az alakuló közgyűlés
Az alakuló közgyűlés a határozatait
Az alapszabály a szövetkezet szervezetének, működésének és gazdálkodásának alapokmánya. Az alapszabálynak tartalmaznia kell:
A szövetkezet legfőbb önkormányzati szerve a tagok összességéből álló közgyűlés. Hatáskörébe tartozik:
A közgyűlést szükség szerint, de évente legalább egyszer össze kell hívni (rendes közgyűlés). A közgyűlés határozatképes, ha azon a szövetkezeti tagok több mint a fele jelen van. A közgyűlés a határozatait a jelenlévő tagok egyszerű szótöbbségével hozza.
A szövetkezet ügyvezetését és képviseletét az alapszabályban meghatározott létszámú, de legalább háromtagú igazgatóság végzi. Az igazgatóság elnökét és tagjait a közgyűlés legfeljebb öt évre választja. Az igazgatóság hatáskörébe tartozik a döntés mindazokban az ügyekben, amelyeket törvény vagy az alapszabály nem utal a közgyűlés vagy a felügyelő bizottság hatáskörébe.
A szövetkezet vezető tisztségviselői: az igazgatóság elnöke és tagjai, illetőleg az ügyvezető elnök. Vezető tisztségviselőnek csak nagykorú természetes személy választható. Nem lehet vezető tisztségviselő:
Megszűnik a vezető tisztségviselő megbízatása
A közgyűlés az alapszabályban meghatározott létszámú, de legalább háromtagú felügyelő bizottságot hoz létre, amelynek tagjait a közgyűlés az alapszabály rendelkezése szerint határozott vagy határozatlan időre választja.
A felügyelő bizottság
A szövetkezeti tagsági jogviszony a szövetkezet alapításakor keletkezik. A tag alapvető joga:
A tag alapvető kötelessége, hogy
A szövetkezet alapszabálya határozza meg a tagok vagyoni hozzájárulásának azt a legkisebb mértékét, amelynek teljesítése minden tag számára kötelező. A vagyoni hozzájárulás pénzbeli vagy nem pénzbeli lehet. A tagnak vagyoni hozzájárulásként az alapszabályban meghatározott számú és névértékű részjegyet kell jegyeznie. Alapításkor és belépéskor egy részjegy jegyzése kötelező. A részjegyek névértéke csak azonos összegű lehet. A részjegy másra nem ruházható át, bírósági végrehajtás alá nem vonható. A részjegy a szövetkezet adózott eredményéből részesedésre jogosít.
A tagok személyes közreműködésének módozatait az alapszabály a szövetkezet sajátosságainak megfelelően határozza meg. A személyes közreműködés történhet termeléssel, termékek feldolgozásával, értékesítésre előkészítéssel, értékesítéssel, fogyasztással vagy egyéb tevékenységgel.
A szövetkezet és a tag gazdasági együttműködését az alapszabály a szövetkezet céljaihoz igazodóan részletesen meghatározza. Az együttműködés megvalósulhat:
A szövetkezeti szolidaritás elvének megfelelően a szövetkezet alapszabályában meg kell határozni a természetes személy tagok, valamint hozzátartozóik számára biztosítandó juttatások és támogatások formáit. A juttatások és támogatások lehetnek:
A szövetkezetek társadalmi feladataiból következően több fajta szövetkezet működhet.
Néhány a gyakorlatban ma is működő szövetkezeti típus:
Szociális szövetkezet: jogalapja a szövetkezetekről a 2006. évi X. törvény (Sztv.), valamint a szociális szövetkezetekről szóló 141/2006. (VI. 29.) Kormányrendelet.
Lakásfenntartó szövetkezet: a település gazdasági, foglalkoztatási helyzetét javítja, ha az önkormányzati, vagy egyéb ingatlanok fenntartását látja el.
Nyugdíjas szövetkezet: egyszerűbb esetben tíz nyugdíjas hozhatja létre. Biztosítási költségeket nem kell fizetni, csupán személyi jövedelemadót fizetnek.
Diák (iskola) szövetkezet: diák és a szövetkezet között ún. tagi megállapodás jön létre, melyre már nem a munkaviszony, hanem a szövetkezeti törvény speciális szabályai, illetve – amennyiben valamely kérdést az nem rendez – a Polgári törvénykönyv (Ptk.) megbízási szerződésre vonatkozó szabályai vonatkoznak.