Ebben a cikkben mélyebbre fogunk ásni a Stanisław Wyspiański Múzeum-et, és feltárjuk annak különböző aspektusait. A Stanisław Wyspiański Múzeum izgalmas téma, amely az évek során sok ember figyelmét felkeltette. A társadalomra gyakorolt hatásától a mindennapi életre gyakorolt hatásig a Stanisław Wyspiański Múzeum olyan téma, amely továbbra is érdeklődést és vitát vált ki. Ebben a cikkben közelebbről megvizsgáljuk a Stanisław Wyspiański Múzeum-et, és megvitatjuk a relevanciáját különböző összefüggésekben. Ezenkívül a Stanisław Wyspiański Múzeum-hez kapcsolódó legújabb kutatásokat és felfedezéseket is megvizsgáljuk, hogy megvilágítsuk ezt a lenyűgöző témát. Kétségtelenül a Stanisław Wyspiański Múzeum olyan téma, amely figyelmet és elmélkedést érdemel, és ez a cikk átfogó és teljes áttekintést kíván nyújtani róla. Készüljön fel arra, hogy belépjen a Stanisław Wyspiański Múzeum világába, és fedezze fel mindazt, amit kínál.
Stanisław Wyspiański Múzeum | |
![]() | |
A régi magtár a múzeum székhelye | |
Elhelyezkedés | Óváros Lengyelország |
Cím |
|
Alapítva | 1983. november 28. |
Elhelyezkedése | |
![]() | |
![]() | |
A Stanisław Wyspiański Múzeum weboldala | |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Stanisław Wyspiański Múzeum témájú médiaállományokat. |
A Stanisław Wyspiański Múzeum 1983. november 28-án nyílt meg a Kanonicza utca 9. szám alatti lakóházban a Krakkói Nemzeti Múzeum fiókintézményeként.
A Wyspiański Múzeum gyűjteményei között szerepelnek a krakkói Waweli székesegyház ólomüveg ablakainak tervei, amelyeket a művész 1901-ben adott át a Nemzeti Múzeumnak. 1920-ban további Wyspiański-művekkel bővítették a művészetbarát Feliks Jasieński gyűjteményéből.
Stanisław Wyspiański festőművész tizenegy évig élt ugyanabban az utcában. A múzeumot már 2002-ben be kellett zárni a Krakkói főegyházmegye tulajdoni igénye miatt. 2004 és 2012 között a múzeum a Szczepański téren, a Szołayski-házban működött.[1]
2021. december 2-tól Wyspiański munkái a régi magtárban kerülnek bemutatásra. A jelenlegi múzeum épülete a 18. században épült. Magtár, gyár, üzlet és a Lengyel Köztársaság Építészszövetségének székhelye volt. 1945 után a Nemzeti Múzeum birtokába került, és hosszú évekre műalkotások raktárává vált. A 2013–2021-es években az Európai Kulturális Központ „Európa” címmel kiállítást rendezett benne.
A gyűjtemény az egyik legnagyobb Lengyelországban: festmények, vázlatok, tervek, több mint 1100 tárgy található a múzeumban. Magánkönyvgyűjtemény, személyes emléktárgyak, kéziratok és fényképek is szerepelnek benne.