Saint-Pierre és Miquelon
A mai világban a Saint-Pierre és Miquelon olyan téma, amely nagy jelentőségűvé vált, és felkeltette a társadalom különböző szektorainak figyelmét. Megjelenése óta a Saint-Pierre és Miquelon előtte és utána is megjelöli azt a módot, ahogyan kölcsönhatásba lépünk, élünk és érzékeljük a körülöttünk lévő világot. Az idő múlásával a Saint-Pierre és Miquelon vita és vita tárgyává vált különböző területeken, ellentmondásos véleményeket generálva, és olyan cselekvéseket vált ki, amelyek hatással voltak az emberek életére. Ezért kulcsfontosságú elemezni és mélyrehatóan megérteni, hogy a Saint-Pierre és Miquelon milyen hatással volt életünkre, valamint a társadalom egészének fejlődésére. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Saint-Pierre és Miquelon néhány aspektusát és a mindennapi élet különböző aspektusaira gyakorolt hatását, hogy szélesebb és átfogóbb képet adjunk erről a létfontosságú témáról.
.svg)
Saint-Pierre és Miquelon az Atlanti-óceán északnyugati részén, Kanada délkeleti partjaitól 25 km-re fekvő, összesen nyolc szigetből álló két szigetcsoport, Franciaország egykor kiterjedt észak-amerikai gyarmatainak utolsó maradványa. Jelenleg Franciaország társult állama.
Földrajz
Kanada keleti, atlanti-óceáni partján található, Új-Fundlandtól délre, a Breton-foki-szigettől keletre. Saint-Pierre területe 26 km², Miqueloné 110 km², Langlade-é 91 km². Legmagasabb pontja: Morne de la Grande Montagne, 240 méter.
Történelem
Vannak bizonyítékok történelem előtti lakosság jelenlétére. Legismertebb közülük a beothuk indiánok jelenléte.
A szigeteket 1497-ben fedezte fel John Cabot (Giovanni Caboto). A következő évszázadban többször gazdát cserélt. 1521-ben Ilha das Onze Mil Virgens lett a szigetek neve. Kezdetben baszk halászok csak a halászati szezon idején jártak ide, de a 17. század közepétől a szigeteknek voltak állandó lakosai, akik francia alattvalók voltak.
A 17. század végén és a 18. század elején brit támadások nyomán a francia telepesek elhagyták a szigeteket, és a britek vették birtokba 50 évre (1713–1763). A franciák az 1763-as párizsi békével vették vissza a szigeteket (ekkor került Új-Franciaország brit birtokba, kivéve Saint Pierre-t és Miquelont). A francia telepesek 15 évig békében éltek. Akkor az amerikai forradalmat támogatták a franciák. Emiatt a britek megtámadták a szigeteket, deportálták a francia telepeseket. A következő 38 évben többször is változott a szigetek birtokosa. Franciaország és Nagy-Britannia kölcsönösen megtámadták a szigeteket, az ott talált lakosokat önként vagy erővel távozásra késztették. Ezek az események a francia forradalomhoz kapcsolódnak.
Franciaország végleg visszakapta a szigeteket Napóleon császár második lemondása után, 1815-ben. A következő 70 évben virágzott a halászat, a szigetlakók gazdagodtak. A 19. század végén lassan lehanyatlott a halászat, ami gazdasági és politikai változásokat okozott.
Az Amerikai Egyesült Államokban 13 évig szesztilalom volt, ami gazdasági előnyt jelentett a szigeteken. A alkoholcsempészet fontos bázisa alakult itt ki. A virágzás véget ért az alkoholtilalom végével és a helyi gazdaság depresszióba süllyedt.
A második világháború idején Gilbert de Bournat kormányzó a Vichy-kormányhoz volt hű; viszont pénzügyi tárgyalásokat kezdett amerikai illetékesekkel, hogy nyújtsanak hitelt, amelyet a francia kincstár garantál. Abban az időben Kanada mérlegelte Saint Pierre és Miquelon megszállását. Lett volna erre több indok, különösen a sziget rádiójának Vichy-párti propagandája. Állítólag a rádió segítette a Grand Bank térségében tartózkodó német tengeralattjárókat, de ez sosem bizonyosodott be. A megszállás tervét sohasem hagyta jóvá William Lyon Mackenzie King kanadai miniszterelnök és Athlone főkormányzó.
De Gaulle parancsára Émile Muselier tengernagy szervezte meg Saint Pierre és Miquelon felszabadítását a kanadai és az amerikai hatóságok tudta és hozzájárulása nélkül. 1941. december 24-én a Szabad Franciaország egy flottillája a Surcouf tengeralattjáró vezetésével ellenállás nélkül ellenőrzése alá vonta a szigeteket. De Gaulle népszavazást szervezett, amely számára kedvező eredménnyel végződött: Saint-Pierre és Miquelon Szabad Franciaország legkorábbi területei egyike lett. Az ügy súlyos bizalmatlanságot okozott De Gaulle és Roosevelt között.
A szigetcsoport 1958-tól Franciaország tengerentúli területe volt, majd 1976 júliusában tengerentúli megye lett, 1985 júniusában pedig Franciaország társult területévé nyilvánították.
Népesség
| 2013 | 6 057
|
| 2019 | 5 974
|
Nyelvek, népek, vallások
Az országban a hivatalos nyelv a francia. A népesség jelentős részét baszk és breton leszármazottak alkotják. A fő vallás a római katolikus.
Gazdaság
Fő gazdasági tevékenység a halászat. A kormányzat a bevételek növelése érdekében a turizmus fejlesztését kezdte meg, az ipar fellendítését pedig a nyersolaj feldolgozásával kívánják megoldani. A viszonylagos jólétet kizárólag az anyaország támogatásával tudják fenntartani.
Közlekedés
Az országban a közúthálózat hossza 114 km. A repülőterek száma kettő. Fő kikötő Saint-Pierre-ben van.
Sport
Lásd: Saint-Pierre és Miquelon-i labdarúgó-válogatott
Kapcsolódó szócikkek
Jegyzetek
- ↑ Populations légales 2019
- ↑ Hivatalos becslés
Források
- Midi Világatlasz (Nyír-Karta és Topográf Kiadó, 2003) ISBN 963-9516-63-5
További információk
Franciaország tengerentúli részei | |||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Lakott területek |  | ||||||||
| Tengerentúli megyék1 | |||||||||
| Tengerentúli területek |
| ||||||||
Lakatlan területek | |||||||||
1 A tengerentúli megyék egyben tengerentúli régiók is. | |||||||||
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
 Észak-Amerika | |
|---|---|
.svg) Közép-Amerika | |
 Karib-térség | |
.svg) Dél-Amerika | |
| Függő területek |
|
| |
