Peterdi Gábor

Ma a Peterdi Gábor központi helyet foglal el a kortárs társadalomban. Befolyása az élet minden területére kiterjed, a politikától a szórakoztatásig. A technológia fejlődésével a Peterdi Gábor minden eddiginél hozzáférhetőbbé vált, és jelentős hatással van az emberek interakciójára és kommunikációjára. Ebben a cikkben tovább kutatjuk a Peterdi Gábor szerepét a modern életben, elemezve jelentőségét és következményeit a különböző kontextusokban. Ez a téma eredetétől a jelenlegi helyzetig minden olyan ember számára releváns, aki érdeklődik a minket körülvevő világ megismerése iránt.

Nem tévesztendő össze a következővel: Peterdy Gábor.
Peterdi Gábor
Született1915. szeptember 17.[1]
Pestújhely[2]
Elhunyt2001. augusztus 13. (85 évesen)[3]
Stamford
Állampolgársága
SzüleiVárnai Zseni
Peterdi Andor
Foglalkozása
  • festőművész
  • tervezőgrafikus
  • gravírozó
  • egyetemi oktató
  • tankönyvszerző
KitüntetéseiGuggenheim-ösztöndíj (1964)[5]
A Wikimédia Commons tartalmaz Peterdi Gábor témájú médiaállományokat.
Levendula rét (Lavender Meadow), 1986
Ívás III (Spawning-III), 1952

Peterdi Gábor (Pestújhely, 1915. szeptember 17. – Connecticut, Rowayton, 2001. augusztus 13.) magyar származású amerikai festő, grafikus.

Pályafutása

Első mesterei Rudnay Gyula, Katona Nándor és Bálint Rezső voltak. 1929 nyarán a Kecskeméti Művésztelepen alkotott, kis ideig Szőnyi István műtermében is tanult. Az Ernst Múzeum igazgatója egyéni kiállításra hívta, 15 évesen. Ezután ösztöndíjjal Rómában, az Accademia de Belle Artin tanult tovább, festményeiért megkapta a Prix de Rome-ot. 1932-ben Párizsba költözött, ahol Viera da Silva és Szenes Árpád ajánlásával jutott S. W. Hayter Ateliers 17 stúdiójába. Bekerült a párizsi társasági életbe, megismerkedett Chagall-lal, Miróval, Alexander Calderrel, Giacomettivel és Max Ernsttel. Kezdetben posztimpresszionista és expresszionista képeket festett, majd 1938-ban Jeanne Bucher galériájában absztrakt művekkel jelentkezett. Az 1937-es párizsi világkiállításon Jean Lurçat-val közösen elkészített faliképei díjat nyertek. 1939-ben vándorolt ki az Egyesült Államokba.[6] A második világháborúban harcolt, a normandiai partraszállás, a koncentrációs táborok borzalmas látványa sokáig kísértettek rajzainak, metszeteinek témáiként. Nyomatkészítést tanít 1948–1952 között a New York-i Brooklyn Museum Art School, 1952–1960 között a Hunter College, 1960–1987 között a Yale Egyetem tanáraként.

Printmaking: methodes old and new című könyvét képzőművészeti tankönyvként használják.

Az USA-ban kétszáz körüli egyéni kiállítása volt. Olajfestményei, akvarelljei, fekete-fehér és színes, általában nagyméretű metszetei a realizmus és az absztrakt között ingadozva dolgozzák fel a vidéki táj, a természet látványát.

Művei nyomtatásban

  • Printmaking: methodes old and new (New York, 1959, ISBN 9780025960602)
  • The Black Bull, 1939 (grafikai album)
  • Earth and Water, 1954 (grafikai album)
  • Genesis, 1967 (grafikai album)

Egyéni kiállításai

  • 1930 – Ernst Múzeum, Budapest
  • 1934 – Ernst Múzeum, Budapest
  • 1938 – Galerie Jeanne Bucher, Párizs
  • 1939 – Julien Levy Gallery, New York
  • 1948, 1950 – Laurel Gallery, New York
  • 1951 – Sculpture by Painters, Peridot Gallery, New York
  • 1953-82 – Grace Borgenicht Gallery, New York
  • 1959 – Brooklyn Museum
  • 1964 – Corcoran Gallery of Art, Washington
  • 1965 – High Museum, Atlanta (retrospektív)
  • 1966 – Gallery 1640, Montreal, Kanada
  • 1970-től napjainkig rendszeresen – Jane Haslem Gallery, Washington
  • 1989 – Fifty-five Years of Printmaking, Hiestand Gallery of Miami University
  • 1992 – Trisolini Gallery, Ohio State University
  • 1996 – Westport Arts Center, Westport – Elisabeth S. Fine Museum, San Francisco
  • 1998 – Celebrations of Life, Housatonic Museum of Art, Bridgeport
  • 2000 – Season of Light, Kimberly Greer Gallery, Northport

Jegyzetek

  1. ↑ Artists of the World Online (német nyelven). K. G. Saur Verlag, 2009 DOI:10.1515/AKL.
  2. ↑ Freebase-adatdump. Google
  3. ↑ RKDartists (holland nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ Museum of Modern Art online collection (angol nyelven). (Hozzáférés: 2019. december 4.)
  5. ↑ gabor-peterdi
  6. ↑ http://artattik.com/Gabor_Peterdi.html[halott link]

Források

További információk

  • Hungarians in America. Edited by Szy, Tibor. New York City, Hungarian University Association, Inc, 1963.
  • Magyar Album. Szerk. Incze Sándor. Elmhurst, American Hungarian Studies Foundation, 1956.
  • Gyöngy Kálmán: Magyar karikaturisták adat- és szignótára 1848-2007. Karikaturisták, animációs báb- és rajzfilmesek, illusztrátorok, portrérajzolók. Budapest, Ábra Kkt., 2008.
  • Gyimesy Kásás Ernő - Könnyű L. László: Külföldi magyar hivatásos képzőművészek. St. Louis, American Hungarian Review, 1977.
  • Kortárs Magyar Művészeti Lexikon. Főszerk. Fitz Péter. Bp., Enciklopédia Kiadó, 1999-2001.
  • Nagy Csaba: A magyar emigráns irodalom lexikona. Bp., Argumentum Kiadó-Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, 2000.
  • Magyar festők és grafikusok adattára. A kutató-, föltáró- s gyűjtőmunkát végezte Seregélyi György. Szeged, 1988. Szegedi ny.
  • Művészeti kislexikon. . Bp., Akadémiai Kiadó, 1973.
  • Művészeti lexikon. Fel. szerk. Lajta Edit. Bp., Akadémiai Kiadó, 1965-1968.
  • Magyar Nagylexikon. Főszerk. Élesztős László (1-5. k.), Berényi Gábor (6. k.), Bárány Lászlóné (8-). Bp., Akadémiai Kiadó, 1993-.
  • Amerikai magyarok arcképcsarnoka. Főszerk. Tanka László. Szerk. Balás Róbert. Bp., Médiamix Kiadó. 2003.