Ebben a cikkben elmélyülünk a Peterdi Andor izgalmas világában, amely téma a történelem során sok ember figyelmét felkeltette. A kezdetektől napjainkig a Peterdi Andor szakértők és rajongók tanulmányozásának, vitájának és érdeklődésének tárgya. Ezen a vonalon fogjuk feltárni a Peterdi Andor különböző oldalait, a társadalomra gyakorolt hatását és a körülötte kialakult különféle perspektívákat. Kétségtelen, hogy a Peterdi Andor egy olyan téma, amely senkit sem hagy közömbösen, és megérdemli a mélyreható elemzést.
Peterdi Andor | |
![]() | |
Élete | |
Született | 1881. május 28. Sopornya |
Elhunyt | 1958. március 27. (76 évesen) Budapest |
Sírhely | Fiumei úti sírkert |
Házastársa | Várnai Zseni |
Gyermekei | |
Pályafutása | |
Jellemző műfaj(ok) | vers |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Peterdi Andor témájú médiaállományokat. |
Peterdi Andor, Pollák (Sopornya, 1881. május 28. – Budapest, 1958. március 27.) költő, műfordító, újságíró.
Pollák Kálmán mészáros és Hecht Anna fia. Szülei Vágszeredre költöztek ahol gyermekéveit töltötte és három elemi iskolai osztályt végzett. 1889-ben apja elvált nejétől és Budapestre ment lakni. 1890-ben a község költségén küldték apjához, hogy ő nevelje és taníttassa; itt újrakezdte a tanulást ismét három elemi osztályban, ahol a magyar nyelvet is elsajátította.
1893-ban anyja is felkerült Pestre és mivel neki is szolgálatba kellett mennie, fiát pékinasnak adta, ahol 1894–95-ben első feléig maradt, azután szabóinasnak állt be, azonban 1896-ban ezt a mesterséget is otthagyta és gyalog ment Bécsbe. Onnét visszaküldték államköltségen Budapestre és beállt egy rőföskereskedésbe. Apja azonban 1898-ban egy mészáros barátjához adta inasnak és ott maradt 1901-ig. Felszabadulása előtt megbetegedett és egy évig betegeskedett.
1902-ben a nyarat az Alföldön töltötte és szeptemberben beiratkozott a Vígszínház színésziskolájába, amelyet 1904-ben végezett el. Pollák családi nevét Peterdire változtatta. Balassa Jenő is tanította és egyben ő volt az, aki Peterdi első verseskötetét kiadta. 1905-ben újságíró lett, 1909-ben házasságot kötött Várnai Zseni költőnővel. A Népszavába és egyéb baloldali lapokba írt cikkeket. A Petőfi Társaságnak 1916-ban lett a tagja, de nem sokkal később ki is lépett belőle. Tagja volt a lengyel–magyar kapcsolatok ápolását célul tűző Magyar Mickiewicz Társaságnak is.[1] A két világháború közötti időszakban műkereskedőként dolgozott, írásait az erdélyi Zsidó Jövő közölte. 1942-től az ellenállási mozgalomban tevékenykedett, 1945 után pedig visszavonult betegsége miatt. Lefordította Émile Verhaeren verseit (Budapest, 1917).