Oboa

Ebben a cikkben a Oboa lenyűgöző világát fedezzük fel. A Oboa eredetétől a mai társadalomra gyakorolt ​​hatásáig érdeklődés és vita forrása volt. A történelem során a Oboa döntő szerepet játszott különböző területeken, és a kultúrától a gazdaságig mindenre hatással volt. Mélyreható elemzésen keresztül megvizsgáljuk a Oboa számos oldalát és relevanciáját a mai világban. Különböző dimenzióinak feltárásával igyekszünk jobban megérteni jelentőségét és mindennapi életünkben betöltött szerepét. Hasonlóképpen elemezni fogjuk annak időbeli alakulását és a jövőbeni lehetséges hatását.

Oboa
Más nyelveken
angol: oboe
francia: hautbois
német: Oboe
olasz: oboe
Besorolás
aerofon → fúvós → kettős nádnyelves
fafúvós
Sachs–Hornbostel-féle osztályozás422.112-71
Csőhossz70 cm
Hangolásc'
Rokon hangszerekoboa d’amore, angolkürt, fagott, pommer
Hangminta
Hangszerjátékosoboás, oboista
Hangterjedelem
A Wikimédia Commons tartalmaz Oboa témájú médiaállományokat.

Az oboa (francia hautbois = 'erős/magas hangú fa') a nádnyelves hangszerek családjába tartozik, kettős nádnyelves fúvókával megszólaltatott fúvós hangszer. Kónikus, tehát kúpos furatú, fából készült, billentyűzettel ellátott teste van.

Leírása

A nád

Nádsíp
Nádsíp

Az oboa fúvókája egy fémcsövecskére cérnával felkötözött két, egymással szembefordított nádlapocskából áll. A két nádat úgy szorítják egymáshoz, hogy felső nyílásuk lapított lencseformájú legyen. Csőszerű másik vége parafából készült toldalékkal illeszkedik a hangszer felső részének furatába. Megszólaltatásához a megnedvesített, beáztatott nádfúvókát a zenész szorosan megfeszített, kissé befelé fordított, széthúzott ajkai közé veszi, és levegőt présel át rajta. A kettős nádsíp nyelvsípként működik, vagyis a hangszer csőrezonanciája olyan módon hat vissza a nádakra, hogy azok a zenész ajkaival együtt az adott rezgési módusznak megfelelően folyamatos rezgésbe jönnek, periodikus nyomásingadozást, hangot keltve. A hangképzéshez nagyon kevés levegő, de nagy légnyomás kell, ezért az oboajáték hosszú távon igen fárasztó.

A test

Az oboa leggyakrabban grenadilfából készül és 3 részre szedhető, ezek neve felső rész, középső rész és korpusz. Habár a nádsípja miatt akusztikailag egyik végén zárt csőnek tekinthető, kónikus furatának köszönhetően a klarinéttől eltérően nem kvintelő hangszer, légoszlopának rezonanciái a teljes felhangsort tartalmazzák. Ennek köszönheti lágy, de mégis átható, jellegzetes hangszínét is. Sokan vélik úgy, hogy az oboa hangja áll az összes hangszer közül a legközelebb az emberi hanghoz. A legtöbb fafúvós hangszerhez hasonlóan a különböző hangmagasságok előállítására hanglyukak szolgálnak, amelyek a rezonáló légoszlop hosszúságát szabályozzák a hangszertestben. Ezeket ezüstözött billentyűk takarják, a tiszta játékot a sok ún. hangolólyuk segíti, melyek a billentyűkhöz kapcsolt áttételes mechanikával nyitódnak-csukódnak. A hangolás a nád pozicionálásával történik, a cső meghosszabbításával (nád kihúzása) mélyebb frekvenciát, rövidítésével (betolás) magasabbat érhetünk el. Az oboa c-hangolású.

Története

Barokk oboa

Az oboa ókori előfutára a görög aulosz, amelynek kettős nádnyelves fúvókája lehetett, de az oboával ellentétben testének furata hengeres volt. A középkori Európában az arabok zurna nevű kettős nádfúvókás hangszere hatására alakult ki a schalmei, majd később a pommer, mely az oboa közvetlen elődje lett.

A barokk korban (17. század) találkozunk először a diszkantpommerből kifejlődött oboával, melynek ekkor még csak 2 billentyűje volt, és a hangterjedelme c’-től esz’’’-ig terjedt. A barokk oboán még nem volt cisz’ és oktávbillentyű sem, a magasabb hangokat átfújással lehetett képezni. Ezt a hangszer megváltozott fúvásmódja tette lehetővé, a nádfúvókának a zenész már csak a legvégét szorította ajkai közé, nem vette teljes egészében szájüregébe mint azelőtt, így jobban ellenőrzése alatt tarthatta a hang létrejöttét. A barokk oboát az Hotteterre család tagjai fejlesztették ki, Jean-Baptiste Lully használta először zenekarban 1664-ben.

A klasszikus korban az oboának már 8 billentyűje volt, többek között egy oktávbillentyű is, ami jelentősen megkönnyítette a magas hangok képzését. Hangterjedelme c’-től f’’’-ig terjedt.

Végül napjainkban az oboa már több mint 20 billentyűs, bonyolult mechanikával rendelkezik, és hangterjedelme majdnem 3 oktávra bővült: b-től a’’’-ig.

A hangszercsalád

Az oboa hangszercsalád tagjai az a-hangolású oboa d’amore (g-e’’’), az f-hangolású angolkürt (e-b’’), a heckelphon nevű baritonoboa (H-f’’). Gyakran ide sorolják még a szarruszofont, mely fémből készül, és ujjazata a szaxofonéra hasonlít, valamint a fagottot és a kontrafagottot is.

Szerepe a zenekarban

Az oboa az egyik legfontosabb hangszer a zenekarban. Könnyű hozzá hangolni, mivel hangja felhangokban gazdag. Ezért a legtöbb zenekarban az oboa adja az a alaphangot.

Hangszerkészítők és gyártók

17-18. század

Napjainkban

Fontosabb művek oboára

Oboa szóló

Oboa zongora- vagy csembalókísérettel

Oboaversenyek

Kamarazene oboával

Források

További információk

  • zene Zeneportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap