Newcastle-i metró

Newcastle-i metró
Adatok
Ország	Egyesült Királyság
Helyszín	Tyne and Wear
Típus	könnyűvasút
Átadás	1980. augusztus 11.
Hálózat hossza	77,5 km
Vonalak száma	2
Állomások/megállók száma	60
Elődje	Tyneside Electrics
Általában használt jármű	Tyne and Wear Metrocar
Nyomtávolság	1435 mm
Áramellátás	harmadik sín
Feszültség	1500 V DC
Éves forgalom	33 100 000 (üzleti év, 2019)[1]
Üzemeltető
Üzemeltető	Tyne and Wear Passenger Transport Executive (2017. április 1. – )
Tulajdonos	Tyne and Wear Passenger Transport Executive
Elhelyezkedése
Newcastle-i metró Pozíció az Egyesült Királyság térképén
é. sz. 55° 00′ 00″, ny. h. 1° 37′ 12″55, -1.6255.000000°N 1.620000°WKoordináták: é. sz. 55° 00′ 00″, ny. h. 1° 37′ 12″55, -1.6255.000000°N 1.620000°W
A Newcastle-i metró weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Newcastle-i metró témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

A Newcastle-i metró, hivatalos nevén Tyne and Wear Metro Anglia Newcastle upon Tyne városában és környékén található metróhálózat/light rail, amely Newcastle-ön kívül Gateshead-et, North és South Tyneside-ot, valamint Sunderland-et szolgálja ki. Mindössze két vonalból áll, melyen 60 állomás található. A hálózat teljes hossza 77,5 km. Ezt tartják az Egyesült Királyság első modern light rail hálózatának.

A vágányok 1435 mm-es nyomtávolságúak, az áramellátás felsővezetékről történik, a feszültség 1500 V egyenáram. Éves utasforgalma 33 100 000^[1] fő (2019).

A forgalom 1980 augusztus 11-én indult el.

A hálózat a korábbi Tyneside Electrics gyorsvasúti rendszer külvárosi infrastruktúráját használja. Ezek többnyire 1834 és 1882 között készültek, és a Tyne folyó északi oldalán található szakasz 1904-ben, a déli oldalon lévő South Shields-i vonal 1938-ban a North Eastern Railway által, 600 V-os harmadik sínnel lettek villamosítva.

A British Rail időszakában, az 1960-as években a hálózat áramtalanításáról döntöttek, az utasszám csökkenése és az elhasználódott elektromos infrastruktúra és a gördülőállomány megújításának költségei miatt. 1963 és 1967 között dízelüzeművé alakították a hálózatot, amely nagy minőségi visszaesés volt a lecsökkent sebesség miatt.

A rossz minőségű helyi közlekedést a régió gazdaságát hátráltató egyik fő tényezőként tartották számon. 1971-ben megjelent a Tyneside Passenger Transport Authority (ma Nexus) tanulmánya a közlekedési rendszer javításának lehetőségeiről. Ez a tanulmány a súlyosan leromlott korábbi Tyneside Electrics hálózat újjáélesztését javasolta elektromos gyorsszállítási rendszerré alakítva, amely új földalatti szakaszt tartalmazna Newcastle és Gateshead forgalmas központi területeinek jobb kiszolgálása érdekében, mivel a régi vasúthálózat nem szolgálta ki megfelelően a területeket. Ezt az új rendszert egy integrált közlekedési hálózat központi jelentőségű részeként tervezték meg, ahol a buszjáratok kiegészítő, rá- és elhordó közlekedési eszközökként funkcionálnak, elszállítva az utasokat a kisebb forgalmú területekről az állomásokhoz. A jelenlegi könnyűmetrót 1974-ben kezdték építeni. Az építés során számos új híd és alagút is épült, amelyek meglévő, de átalakított hagyományos vasútvonalakhoz kapcsolódtak.

• Kelly, Peter. A line for all Geordies. EMAP National Publications, 48–51. o. (1981. december 1.). OCLC 49957965 
• Brown, Murray. Metro miracle is complete. EMAP National Publications, 23–25. o. (1984. június 1.). OCLC 49957965 
• Etherington, Robin. New liveries for Tyne & Wear Metro. EMAP National Publications, 10. o. (1989. április 6.). OCLC 49953699 
• Haigh, Phil. Geordie's canny Metro heads for Wearside. EMAP Apex Publications, 30–34. o. (1997. december 3.). OCLC 49953699 

• Hivatalos oldal (angol, brit angol)
• Commissioning the Sunderland Direct extension in 2002
• Identifont – Calvert
• Nexus website Archiválva 2004. április 13-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Tyne and Wear Metro network map Archiválva 2020. november 12-i dátummal a Wayback Machine-ben