A modern világban a Mitterpacher József olyan téma, amely az elmúlt években nagy jelentőségűvé vált. Mind az üzleti, mind a személyes szférában a Mitterpacher József meghatározó tényező, amely a mindennapi élet számos aspektusát befolyásolja. A technológia fejlődésével és a társadalmi változásokkal a Mitterpacher József állandó vita témája lett, amely ellentmondó véleményeket és mély elmélkedéseket generált a társadalomra gyakorolt hatásáról. Ebben a cikkben a Mitterpacher József különböző szempontjait és elemzéseit vizsgáljuk meg azzal a céllal, hogy jobban megértsük a jelenlegi valóságunkra gyakorolt hatását.
Mitterpacher József | |
Született | Mitterbacher József 1739. február 14. Bellye |
Elhunyt | 1788. március 24. (49 évesen) Pest |
Állampolgársága | magyar |
Nemzetisége | magyar |
Foglalkozása | matematikus, bölcseleti és teológiai doktor, egyetemi tanár |
Mitternburgi Mitterpacher József, születési nevén Mitterbacher József (Bellye, 1739. február 14. – Pest, 1788. március 24.) római katolikus pap, jezsuita szerzetes, matematikus, bölcseleti és teológiai doktor, egyetemi tanár
Mitterbacher Ignác és Lentz Johanna fia, Mitterpacher Lajos öccse volt. A Mitterpacherek 1752. június 19-én kapták meg a magyar nemességet (már Ignác halála után özvegye és leszármazói). Többek között a jezsuiták pécsi iskolájában tanult.[1] 1753. október 14-én belépett a jezsuita rendbe s tanulmányai végeztével tanárként működött. 1766-ban Grazban szentelték pappá. 1768–1773-ban a bécsi Theresianum kormányzója volt.
A rend feloszlatása (1773) után a nagyszombati, majd budai, illetőleg onnan Pestre helyezett tudományegyetem bölcsészeti karán a matematika (1773–1774), majd a matematikus-, illetőleg mérnökképzés fejlesztése érdekében felállított felsőbb matematika tanszék tanára volt haláláig. 1776-1777 között a bölcsészeti kar dékánja, 1780-1781 között az egyetem rektora volt.
1785-ben részt vett a bölcsészettudományi kar keretében létrehozott Mérnöki Intézet (Institutum Geometrico-Practicum) megszervezésében és egyik legfontosabb tárgyának, a felsőbb matézisnek (matheseos sublimioris, a fizikának) és a felsőbb mennyiségtannak az előadója volt. Kéziratban maradt munkáját utóda, Pasquich János adta ki. 1784. január 18-án kelt végrendeletében 200 forintot hagyományozott a pesti egyetem bölcseleti karára, hogy kamatai szegény beteg katolikus hallgatók segélyezését szolgálják.