Tapolcsányi Lőrinc

A mai világban a Tapolcsányi Lőrinc előkelő helyet foglal el a társadalomban. Akár a populáris kultúrára gyakorolt ​​hatása, akár a tudományos életben betöltött relevanciája, akár a történelemre gyakorolt ​​hatása miatt, a Tapolcsányi Lőrinc olyan téma, amely nem marad észrevétlen. Az idők során a Tapolcsányi Lőrinc nagy vitákat váltott ki, kiterjedt kutatások tárgyát képezte, és emberek millióinak figyelmét ragadta meg szerte a világon. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Tapolcsányi Lőrinc különböző aspektusait, elemezve jelentőségét, az évek során bekövetkezett fejlődését és a mai relevanciáját. A Tapolcsányi Lőrinc eredetétől a modern társadalomra gyakorolt ​​hatásáig továbbra is állandó érdeklődés és vita téma.

Tapolcsányi Lőrinc
Született1669. július 27.
Rosindol
Elhunyt1729. szeptember 30. (60 évesen)
Nagyszombat
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásabölcseleti és teológiai doktor,
áldozópap,
egyetemi tanár

Tapolcsányi Lőrinc (Rosindol, 1669. július 27. – Nagyszombat, 1729. szeptember 30.) bölcseleti és teológiai doktor, Jézus-társasági áldozópap és egyetemi tanár.

Élete

A bölcseletet a bécsi egyetemen mint a Pázmányintézet növendéke tanulta. 1790-ben a Jézus-társaságba lépett és próbaidejét a bécsi szent Anna-féle házban töltötte. A hittudományokat a grazi egyetemen tanulta, ahol a bölcselet- és hittudomány doktorává avattatott. Grazban kezdte tanári pályáját az erkölcstan előadásával; onnan a nagyszombati egyetemre küldték és ott kilenc hónap kivételével, melyet mint a Pázmány-intézeti növendékek igazgatója Bécsben töltött, élete végéig működött. Tanította a bölcseletet, kánonjogot, hittant; az egyetemi kancellárságot három évig helyettesként (1712–1714), utóbb még hat évig viselte (1722–1727); az egyetemnek két ízben (1719–1721 és 1729) rektora volt. A kanoni jogban bő és mély tudománnyal bírt; mint az esztergomi szentszéknek tevékeny tagja a legnagyobb elismerésben részesült. Az ország prímása, Szász Keresztély Ágost herceg szövevényesebb ügyekben mindenkor tanácsával élt.

Művei

  • Duodena Conclusionum Animasticarum Quaestionibus curiosis illustrata Et Thesibus ex Universa Philosophia adnexa... 1706. Tyrnaviae
  • ACaDeMICVs Ens Naturale Per Questiones Philosophicas CoMpenDIose ControVertens... Uo. (1706) Három rész
  • Animastica. Thesibus ex Universa Philosophia proposita... Uo. 1706
  • Axiomata Christiano Politica Discursibus Ethicis e Senecae Cordubensis Philosophi operibus collectis, illustrata... Uo. 1706
  • Fax Ignatiana opere et doctrina lucens et ardens, sub S. Patriarchae sui Ignatii coelesti favore cum praecipuis aeternae veritatis axiomatis, et quotidianis sancti ejusdem Affectibus periphrasi metrica. Uo. 1717
  • Idea stenui fidei div. propugnatoris et amplificatoris S. Ignatius de Loyola. Uo. 1718
  • Az igaz hitnek és csalatkozható reguláiról való munkácska. Mellyben megmutattatik, hogy semmit sem lehet hinni, vagy a hit dolgában támadott és támadható egyenetlenségeket el igazítani: ha csak az anyaszentegyház értelmihez, és kézről-kézre adott s a régi szent atyáktól közönségesen bé vett hagyományokhoz, vagy traditiókhoz nem folyamódunk. Ki adatott pedig e könyvecske először deák nyelven edgy Jesus társaságbeli paptól; most pedig azon társaságbeli más t. paptól magyar nyelvre fordítatott. Uo. 1724 (Névtelenül)
  • Theses theologicae de peccatis, gratia et merito... ex praelectionibus suis academicis elucidatae. Uo. 1727
  • Theses theologicae de Deo uno et trino... ex praelectionibus suis academicis elucidatae... Uo. 1727
  • Centuria Casuum ex Academicis qua Decretalibus, qua Theologicis Praelectionibus... in universitate Tyrnaviensi. Viennae, 1728. Két kötet (Mely az előbb megjelent «Quinquagena»-nak Tyrnaviae, 1716, bővített kiadás)

Források

  • Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái I–XIV. Budapest: Hornyánszky. 1891–1914.  

További információk