Lackó Miklós
A mai világban a Lackó Miklós olyan témává vált, amely rendkívül fontos és érdeklődést mutat az emberek számára szerte a világon. A technológia fejlődésével és a globalizációval a Lackó Miklós egyre nagyobb jelentőséggel bír az emberek mindennapi életében, és többek között olyan területekre is hatással van, mint az oktatás, a munka, a politika, az egészségügy. Éppen ezért kulcsfontosságú megérteni és részletesen elemezni, hogy a Lackó Miklós hogyan változtatja és formálja a világot, amelyben élünk, valamint ennek a jövőbeni lehetséges következményeit és következményeit. Ebben a cikkben alaposan megvizsgáljuk a Lackó Miklós mai hatását és relevanciáját, valamint azt, hogy milyen kihívásokat és lehetőségeket jelent a modern társadalom számára.
| Lackó Miklós | |
| Született | 1921. augusztus 15.[1][2] Budapest |
| Elhunyt | 2010. szeptember 13. (89 évesen)[2] Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása |
|
Lackó Miklós (Budapest, 1921. augusztus 15. – Budapest, 2010. szeptember 13.) történész.
Élete
1939-ben a budapesti Zrínyi Miklós Reálgimnáziumban érettségizett. Származása miatt nem tanulhatott tovább, szíjgyártó és bőröndös tanonc, majd 1939-1942 között szakmunkás volt. 1942-1944 között munkaszolgálatos. 1948-ban a Pázmány Péter Tudományegyetemen történelem középiskolai szakos tanári oklevelet szerzett. 1961-től a történelemtudományok kandidátusa, 1978-tól doktora.
1940–1945 között a Magyarországi Szociáldemokrata Párt VII. kerületi ifjúsági csoportjának tagja, majd 1945-ben belépett a Magyar Kommunista Pártba. 1948-1955 között a Magyar Dolgozók Pártja KV pártiskolán a történelem és a munkásmozgalom-történet tanára. 1954-1955-ben hat hónapos központi agitációs-propaganda iskola vezetője volt. 1955-től a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének tudományos munkatársa, 1962-től tudományos főmunkatársa, 1978-tól tudományos tanácsadója, 1985-től nyugdíjas tudományos tanácsadója. 1957-1971 között a Legújabbkor-történeti Osztály csoportvezetője, 1971-1985 között osztály-, majd főosztályvezetője. 1972-1974 között a JATE BTK előadó tanára. 1952-1955 között az MTA–TMB-n Czóbel Ernő aspiránsa.
1957-1962 között az MTA TTI MSZMP alapszervezeti párttitkára.
Új- és legújabbkori magyar politika-, művelődés- és társadalomtörténettel foglalkozott. Jelentősek a magyarországi népi mozgalom kialakulásával, az Új Szellemi Front ideológiájával, valamint Lukács György és Révai József munkásságával foglalkozó munkái.
Egyetemi évei alatt, 1946-1948 között az Ifjúság (MADISZ-hetilap), majd a Magvető (EPOSZ-lap) szerkesztője. 1958-1963 között a Történelmi Szemle szerkesztője, 1972-ig felelős szerkesztője.
Elismerései
- 1955 – Munka Érdemrend
- 1971 – Munka Érdemrend – ezüst
- 1962 – Akadémiai Díj
- 1965 – Akadémiai Díj (megosztott)
- 1966 – Akadémiai Díj (megosztott)
- 1979 – Akadémiai Díj
- 2003 – Eötvös József-koszorú
Művei
- 1986 Nemzeti kérdés, nemzettudat a két világháború között.
- Kulturális megújulás és népművészet
- 1984 A két világháború közötti Magyarországról. Budapest. (Szerk.)
- 1990 Trianon és a magyar kultúra.
- 1994 A tudománytól a tömegkultúráig. Művelődéstörténeti tanulmányok 1890–1945. Budapest. (Szerk.)
- 2001 Filozófia és kultúra: írások a modern magyar művelődéstörténet köréből. Budapest. (Szerk.)
Források
- ↑ Francia Nemzeti Könyvtár: BnF-források (francia nyelven)
- ↑ a b PIM-névtér. (Hozzáférés: 2025. január 22.)