Napjainkra a Kovács Vince nagy jelentőségű témává vált a mai társadalomban. A technológia fejlődésével és a gyors globalizációval a Kovács Vince egyre relevánsabb témává vált a különböző területeken. Akár társadalmi, politikai, gazdasági vagy környezeti szférában, a Kovács Vince olyan fordulópontot jelent, amely előtte és utána is megjelölt a társadalom fejlődésének módját. Ebben a cikkben a Kovács Vince-hez kapcsolódó különböző szempontokat fogjuk megvizsgálni, az emberek mindennapi életére gyakorolt hatásától a globális környezetre gyakorolt hatásáig.
Kovács Vince (Galgamácsa, 1886. augusztus 9. – Vác, 1974. március 15.) római katolikus püspök, váci segédpüspök, apostoli kormányzó.[3]
A középiskolát a Váci Piarista Gimnáziumban végezte. Teológiai tanulmányokat folytatott Budapesten és Bécsben, teológiai doktorátust szerzett. 1910. november 16-án szentelték pappá. 1910-től Ceglédbercelen, 1912-től Kállón, 1913-tól Úriban, 1914-től Mindszenten volt káplán, majd Majsa–Jakabszálláson tanyai missziós lelkész. 1916-tól 1919-ig, az első világháborúban tábori lelkészként szolgált. Ezt követően Újhartyán, 1920-tól Szabadszállás–Jakabszállás missziós lelkészként, 1921-től pedig Hódmezővásárhely káplánként voltak állomáshelyei.
1922-től Kecskeméten zárdalelkész volt, majd 1927-től 1933-ig kiskunhalasi, ezt követően Vác–alsóvárosi plébános és kanonok. 1934. januártól 1936. decemberig a váci Katolikus jövő havilap főszerkesztője volt.[4][3]
1940-ben XII. Piusz pápa zarai címzetes püspökké és Váci segédpüspökké nevezte ki. Püspöki jelmondata: Dominus dabit virtutem. 1942-ben káptalani helynök, 1953-tól – Pétery József püspök hejcei száműzetése miatt – 1959-ig általános püspöki helynökként, 1959-től apostoli kormányzóként irányította az egyházmegyét.
1969. január 21-én mondott le az egyházmegye kormányzásáról és vonult nyugalomba.[4][3]