A mai világban a Józef Mehoffer vitathatatlan jelentőségű, visszatérő témává vált. Akár a társadalomra, a politikára, akár az emberek mindennapi életére gyakorolt hatása miatt, a Józef Mehoffer ma már jelentős jelentőségre tett szert. Hatása nem korlátozódik egy adott területre, hanem a technológiától a kultúráig számos szempontot lefed. A globalizáció előrehaladtával a Józef Mehoffer a világ minden szegletében közös érdekességgé vált, vitákat, elmélkedéseket és cselekvéseket generálva, amelyek célja annak hatókörének és hatásának megértése és kezelése. Ebben a cikkben alaposan megvizsgáljuk a Józef Mehoffer hatását és a modern élet különböző aspektusaira gyakorolt hatásait.
Józef Mehoffer | |
![]() | |
Önarckép (1897) | |
Született | 1869. március 19.[1][2][3][4][5] Ropczyce[6] |
Elhunyt | Krakkó[6] |
Állampolgársága | |
Házastársa | Jadwiga Mehoffer |
Foglalkozása |
|
Tisztsége | rektor (1914–1918, Krakkói Képzőművészeti Akadémia) |
Iskolái |
|
Kitüntetései |
|
Sírhelye | Rakowicki temető |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Józef Mehoffer témájú médiaállományokat. | |
Józef Mehoffer (Ropczyce, 1869. március 19. – Wadowice, 1946. július 8.) lengyel festő, ólomüvegművész, grafikus, a Fiatal Lengyelország egyik vezető művésze, korának egyik legelismertebb lengyel képzőművésze.[11]
Ropczyce-ban született, a Krakkói Képzőművészeti Akadémián tanult Władysław Łuszczkiewicznél. Később a Bécsi Képzőművészeti Akadémián, valamint Párizsban, többek között az Académie Colarossiban folytatta a festészettel kapcsolatos tanulmányait. Ott kezdett el portrékat festeni történelmi személyekről. Később más technikákkal is dolgozott, például grafikával, üvegfestéssel, rézkarcokkal, de könyvillusztrációkat is rajzolt. Színházi díszletterveket és stilizált bútorterveket készített.
Nemzetközi elismerést kapott a svájci Fribourgban található gótikus Szent Miklós-templomban 1895 és 1936 között készült ólomüveg ablakaiért. További ólomüvegtervei közé tartozik a balicei Radziwill-kápolna (1892), az opavai Grauer-kápolna (1901), a jutrosini templom (1902), a waweli Szent Kereszt-kápolna (1904), a goluchówi sírkápolna (1906), a bécsi Orgelmeister-kápolna (1910), a wloclaweki Szűz Mária Mennybemenetele székesegyház (1935–40), a przemysli székesegyház (1940) és a Krakkó melletti debniki templom (1943). A tureki Jézus Szíve templomban az általa tervezett ólomüvegek és falfestmények láthatók. Gyakran dolgozott együtt Stanisław Wyspiańskival és Jan Matejkóval.
Wadowicében halt meg, a Rakowicki temetőben nyugszik.