Ebben a cikkben a Henri Cordier témájával kívánunk foglalkozni, hogy átfogó és részletes képet adjunk erről a témáról, amely ma oly fontos. Az eredetétől a társadalomra gyakorolt hatásáig, az idők során bekövetkező fejlődésén keresztül törekszünk a Henri Cordier-hez kapcsolódó minden szempont elemzésére, hogy olvasóinknak teljes és naprakész perspektívát biztosítsunk. Adatokon, tanulmányokon és tanúvallomásokon keresztül igyekszünk megvilágítani a Henri Cordier-et és annak következményeit, azzal a céllal, hogy gazdagító és értékes ismereteket nyújtsunk a témában elmélyülten érdeklődőknek. Reméljük, hogy ez a cikk kiindulópontként szolgál a Henri Cordier-ről szóló kritikai és konstruktív gondolkodáshoz, vitát serkentve és a probléma megoldásának keresését.
Henri Cordier | |
![]() | |
Gustave Caillebotte festménye (1883) | |
Született | 1849. augusztus 8.![]() |
Elhunyt | 1925. március 16. (75 évesen)![]() |
Állampolgársága | francia |
Nemzetisége | francia |
Foglalkozása | nyelvész, történész, etnográfus, orientalista, sinológus |
Tisztsége |
|
Iskolái | Lycée Chaptal |
Kitüntetései | Stanislas Julien-díj (1880) |
![]() | |
Henri Cordier aláírása | |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Henri Cordier témájú médiaállományokat. | |
Henri Cordier (New Orleans, 1849. augusztus 8. – Párizs, 1925. március 16.; kínai neve pinjin hangsúlyjelekkel: Gāo Díài; magyar népszerű: Kao Ti-aj; egyszerűsített kínai: 高迪爱; hagyományos kínai: 高迪愛) francia, nyelvész, történész, etnográfus, orientalista, sinológus.
Cordier New Orleansban, az Egyesült Államokbanban született, de családja 1852-ben áttelepült Franciaországba, és Párizsban éltek. Tanulmányait 1855-ben kezdte meg a Collège Chaptalon, majd Angliában folytatta.
Húsz esztendős volt, amikor 1869-ben Sanghajba utazott, ahol egy angol banknál helyezkedett el. A következő két évben több cikket is publikált a helyi újságokban. 1872-ben a Royal Asiatic Society észak-kínai csoportjának lett a könyvtárosa. Ebben az időszakban mintegy húsz cikke jelent meg az Evening Courier, a North China Daily News, és a Journal of the North China Branch of the Royal Asiatic Societycímű lapokban.
Bár idővel a francia sinológus, Édouard Chavannes lett a mentora, Cordier élete végégig nem rendelkezett alapos kínai nyelvi tudással. Ennek ellenére munkásságával jelentős mértékben járult hozzá a 19. század végének, a 20. század elejének francia, és ezzel együtt európai sinológiai kutatások fellendítéséhez.
1876-ban kinevezték a kínai diákok európai tanulmányait biztosító kínai kormányprogram titkárává.
1881-től 1925-ig a l'École spéciale des Langues orientales professzora volt, továbbá az École Libre des Sciences Politiques-en is professzorként tevékenykedett. A francia földrajzi társaság, Société de Géographie elnöki tisztét is betöltötte.
Bibliotheca Sinica bibliográfiai gyűjteményében mintegy 70 ezer, 1921-ig, Kínával kapcsolatos tételt gyűjtött össze. Másik jelentős és elévülhetetlen érdeme, hogy a holland Gustaaf Schlegellel közösen, 1890-ben megalapították és útjára indították a sinológia kutatások máig egyik legfontosabb szaklapjának számító T’oung Pao című folyóiratot.