Henri Coandă

Henri Coandă
Coandă 1967-ben
Coandă 1967-ben
Életrajzi adatok
Született1886. június 7.
román Román Királyság, Bukarest
Elhunyt1972. november 25. (86 évesen)
Román 1965–1989 Román Szocialista Köztársaság, Bukarest
Ismeretes mint
Nemzetiségromán román
SzüleiConstantin Coandă
Iskolái
Iskolái
Egyéb diplomájamérnök
Pályafutása
Kutatási területrepüléskutató
Jelentős munkáiCoandă-1910, Coandă-hatás
A Wikimédia Commons tartalmaz Henri Coandă témájú médiaállományokat.

Henri Marie Coandă (1886. június 7. – 1972. november 25.) román mérnök, feltaláló, aerodinamikai úttörő, és a kísérleti repülőgép, a Coandă-1910 megépítője volt. A világ első sugármeghajtású gépének megtervezőjének tartják, ami egy megosztó állítás, sokan vitatják, de akadnak akik kiállnak mellette. Sok eszközt talált fel, tervezett egy „repülő csészealj”-at, és felfedezte a Coandă-hatást.

Élete

Fiatalkora

Coandă Bukarestben született, egy nagy család második gyermekeként. Apja Constantin Coandă tábornok volt, matematikaprofesszor a híd- és útépítői iskolában. Édesanyja, Aida Danet, a Bretagne-ból származó francia fizikus, Gustave Danet lánya volt. Később felidézte, gyermekként mennyire lenyűgözte a szél csodája.

Coandă a Petrache Poenaru bukaresti általános iskolába járt, majd 1896-ban elkezdte középiskolás tanulmányait a Sf. Sava líceumon. 3 év után, apja, aki katonai pályát szeretett volna neki, beíratta a jászvásári katonai iskolába, ahol 1903-ban végzett főtörzsőrmester ranggal. Tanulmányait ezután a bukaresti tüzér- harctéri, és tengerészmérnöki iskolában folytatta. Tüzértársaival együtt 1904-ben beiratkozott a Berlinben található, charlottenburgi műszaki főiskolára.

Coandă tüzértisztként végzett, de jobban érdekelte a repülés műszaki oldala. 1905-ben épített egy rakétarepülőgépet a Román Hadsereg számára. Ezután tovább tanult a belga Liège-ben, a Montefiore Intézetben. Itt ismerte meg Gianni Capronit. 1908-ban Coandă visszatért Romániába, hogy tisztként szolgáljon a Második Tüzérezredben. Feltalálói szellemisége nem fért össze a katonai fegyelemmel, és engedélyt kért a hadseregből való távozásra. Kihasználta megújult szabadságát, hogy tegyen egy hosszú autóutat Iszfahánba, Teheránba, és Tibetbe.

Repülési kutatásai Franciaországban

1909-ben Párizsba ment, ahol beiratkozott a frissen megalapított École Nationale Superieure d’Ingenieurs en Construction Aéronautique-ba (napjainkban: Institut supérieur de l’aéronautique et de l’espace, rövidebb nevén: ISAE-SUPAERO). 1 évvel később repülőgépipari mérnökként végzett.

A Coandă-1910 A Coandă-1910 repülőgép a kompresszorral

1910-ben, Gianni Caproni műhelyében megtervezte és megépítette a Coandă-1910 néven ismert repülőgépet, amit még abban az évben kiállíttatott Párizsban, egy bemutatón. A gép egy négyhengeres szelepmotort használt egy forgódugattyús kompresszor működtetéséhez, amelynek célja az volt, hogy meghajtsa a járművet egy elülső szívó és egy hátsó levegő-kiáramoltató együttes alkalmazásával, légcsavar használata nélkül.

A korabeli források állítása szerint Coandă találmánya repülésképtelen volt. Évekkel később, mikor feltalálták a sugármeghajtást, Coandă elkezdte hangoztatni, hogy a repülőgépe sugármeghajtású volt, és igazából repült is. Charles Gibbs-Smith szerint: „Ötlet se volt arra sosem, hogyan helyezzen bele üzemanyagot; a gép sohasem repült, sohasem ment tönkre kísérleten, és eladták Monsieur Weyman számára.” Gibbs-Smith folytatta: „Az állítás, hogy összetört (ami sosem történt meg) Coandă-t arra késztette, hogy elkezdjen egy másik, második repülőgépet, de elfogyott a pénze. Egy éven belül, 1911 októberében kiállított egy vadonatúj, légcsavar-hajtotta gépet a Reims Concours Militaire-en...” Más repüléstörténészek elfogadták Coandă történetét az 1910-es gépével kapcsolatban.

Coandă munkatársa a Huyck Corporation-nél, G. Harry Stine, egy rakétatudós, szerző, és az amerikai modellrakéták atyja ezt írta A reményteljes jövő ( The Hopeful Future) című művében: „Számos sugármeghajtású repülőgép létezett már korábban. A Coandă-1910 és az 1938 Caproni Campini N.1, amit Németországban gyártottak le.” Rolf Sonnemann és Klaus Krug a drezdai technológiai egyetemről megemlítették 1987-es Technik und Technikwissenschaften in der Geschichte (Technológia és Műszaki tudományok a történelemben) című könyvükben hogy a Coandă-1910 volt a világ első sugármeghajtású gépe.

1912-es Bristol Coanda egyfedelű repülőgép

1911 és 1914 között műszaki managerként dolgozott a Bristol repülőgépvállalatnál az Egyesült Királyságban, ahol számos gépet tervezett, későbbi nevükön Bristol-Coanda egyfedelű repülőgépeket. 1912-ben az egyik ilyen találmánya díjat nyert az azonos évi brit katonai repülőgépversenyen.

1915-ben visszatért Franciaországba, ahol az első világháború alatt Delaunay-Bellevillenek dolgozott Saint-Denis-ben, megtervezett, és megépített három különböző légcsavaros repülőgépet, köztük a Coandă-1916-ot, aminek a két légcsavarja a gép faránál volt.

A háborúk közti években folytatta utazásait és kutatásait. 1934-ben megkapta a Coandă-hatás francia szabadalmát. Az 1930-as években tervezte meg lemez formájú járművét, amit Aerodina Lenticulara-nak, magyarul „repülő csészalj”-nak nevezett el. A gép elviekben magas nyomású gázokat áramoltatott volna egy kör alakú nyíláson. 1936-ban Coandă szabadalmat kért erre a találmányára is. Gyakorlati teljes változata a gépnek sosem épült meg.

A második világháború idején

Coandă a második világháború éveiben a németek által megszállt Franciaországban élt, ahol a náciknak dolgozott, segített az 1910-es repülőgépéből a turbopropellert egy hóálló légcsavarrá átfejleszteni.

Későbbi évei és halála

A Coandă-hatással kapcsolatos kutatások a háború utáni időszakban érdekeltté, és számos vizsgálat alapjává váltak.

Az idős Coandă 1969-ben, a Ceaușescu-korszak korai éveiben hazatért szülőhazájába, Romániába, ahol igazgatói széket kapott az INCREST-nél, és két évvel később Elie Carafoli professzorral újjászervezte a Bukaresti Politechnikai Egyetem repülésmérnöki tanszékét, kiválasztva ezzel azt a műszaki mérnökök tanszékéből.

Coandă 1972. november 25-én hunyt el, 86 esztendős korában. Végső nyugalomra a Bellu temetőben helyezték, Bukaresten.

Elismerések és díjak

Idézet

„Ezek a mai repülőgépek nem többek papír gyermekjátékok tökéletesített változatainál. Véleményem szerint egy teljesen más repülési mechanizmust kellene kikutatnunk, ami más repülő elveken alapszik. Úgy gondolom, hogy a jövő repülőgépei függőlegesen fognak fel és leszállni, repülni viszont hagyományos módon fognak. Ezeknek a jövőbeli repülő szerkezeteknek nem fog kelleni mozgó alkatrész. Az ötlet a ciklonok hatalmas erejéből jött.”

Kapcsolódó szócikkek

Jegyzetek

  1. ↑ a b c Flight 1973
  2. ↑ a b c Flight, 1960. október 14., 619. o. 
  3. ↑ a b Winter, Frank H. (1980). „Ducted Fan or the World's First Jet Plane? The Coanda claim re-examined”. The Aeronautical journal 84, 408. o, Kiadó: Royal Aeronautical Society.  
  4. ↑ Coanda effect. (2013). Columbia Electronic Encyclopedia, 6th Edition, 1.
  5. ↑ (2002) „Antonescu’s Eagles againt Stalin’s Falcons: The Romanian Air Force, 1920–1941”. The Journal of Military History 66 (4), 1085. o. DOI:10.2307/3093265. (Hozzáférés: 2013. augusztus 24.)  
  6. ↑ Aircraft (1910)Volume 1 page 367.
  7. ↑ Houart, Victor. L'Histoire de l'aviation recontée à mon fils (francia nyelven). Párizs: Casablanca: Société chérisienne de publications et d'éditions (1957)  Quoted in F. H. Winter (1980)
  8. ↑ (2010) „Homage to Henri Coanda”. INCAS Bulletin 2 (4), 17–18. o. (Hozzáférés: 2013. augusztus 29.)  
  9. ↑ Technik und Technikwissenschaften in der Geschichte, Proceedings of the ICOHTEC-Symposium, International Cooperation in History of Technology Committee. Deutscher Verlag der Wissenschaften Berlin, 37. o. (1987) 
  10. ↑ a b (1946. augusztus 15.) „Augmented Flow”. Flight 50, 174. o.  
  11. ↑ Catillon, Marcel. Mémorial aéronautique: qui était qui? (francia nyelven). Nouvelles Editions Latines, 49–50. o. (1997). ISBN 2723305295 
  12. ↑ Stine, G. Harry (1967. március 1.). „The Prowling Mind of Henri Coanda”. Flying 80, 64–66. o, Kiadó: Ziff-Davis.  
Nemzetközi katalógusok