George Călinescu

Ez a cikk a George Călinescu témával foglalkozik, amely ma nagyon fontos és érdekes téma. A George Călinescu olyan téma, amely vitákat és vitákat váltott ki különböző területeken, felkeltve a szakértők, a tudósok és általában az emberek érdeklődését. A történelem során a George Călinescu meghatározó szerepet játszott a társadalomban, és jelentősége a mai világban is megmarad. Ebben az értelemben elengedhetetlen a George Călinescu ismeretének és megértésének elmélyítése, annak következményeinek, kihívásainak és lehetőségeinek elemzése. Ezzel a cikkel igyekszünk egy teljes és leleplező víziót kínálni a George Călinescu-ről, gazdagítva ezzel a nagyon releváns téma vitáját és megértését.

George Călinescu
SzületettGheorghe Vișan[1]
1899. június 19.[2][3]
Bukarest
Elhunyt1965. március 12. (65 évesen)[4][5][3]
Otopeni
Állampolgárságaromán
Foglalkozása
Iskolái
  • Bukaresti Egyetem Bölcsészettudományi Kar
  • Gheorghe Lazăr Főgimnázium
  • Cantemir Vodă National College
SírhelyeBellu temető
A Wikimédia Commons tartalmaz George Călinescu témájú médiaállományokat.

George Călinescu (Bukarest, 1899. június 19. – Otopeni, 1965. március 12.) román kritikus, irodalomtörténész, író és újságíró, 1948-tól a Román Akadémia tagja.[6]

Pályafutása

1919-től 1923-ig filológiai és paleográfiai tanulmányokat folytatott a Bukaresti Egyetemen. Elsőéves korától kezdve jelentek meg írásai különböző irodalmi folyóiratokban. A kari könyvtár és az Állami Levéltár munkatársaként dolgozott. 1928-tól 1928-ig a római Román Iskolában volt állami ösztöndíjas; kutatásainak eredményeit két olasz nyelvű tanulmányban publikálta.

1928-tól 1935-ig bukaresti és temesvári líceumokban tanított filozófiát, illetve olasz nyelvet. Ezzel párhuzamosan továbbra is több irodalmi folyóiratban publikált, vagy működött közre kiadóként, szerkesztőként. 1936-ban a Jászvásári Egyetemen doktorált, majd az ottani Esztétika és Irodalomkritika Tanszéken kezdte meg oktatói működését; 1942-től egyetemi tanárként. 1945-ben Bukarestbe került, a Bukaresti Egyetem Bölcsészettudományi Karán a Modern Román Irodalom Tanszék vezetőjének. 1949-ben lett az Irodalomtörténeti és Néprajzi Intézet vezetője, mely tisztséget élete végéig megtartott. 1946-ban beválasztották a Nagy Nemzetgyűlésbe, melynek szintén élete végéig tagja maradt. Fő művének az 1941-ben megjelent, monumentális román irodalomtörténetet tartják.[7]

Művei

Irodalomtörténeti munkák:

  • Viaţa lui Mihai Eminescu (1932) – magyarul: Mihai Eminescu élete (ford. Mikó Imre; Irodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1966)
  • Opera lui Mihai Eminescu (öt kötetben, 1934-1936)
  • Viaţa lui Ion Creangă (1938) – magyarul: Ion Creangă
  • Istoria literaturii române de la origini până în prezent (1941)
  • Nicolae Filimon (1959)
  • Gr. M. Alexandrescu

Regények:

Esztétikai tanulmányok:

  • Principii de estetică (1939)
  • Estetica basmului (1965)
  • Istoria literară ca ştiinţă inefabilă şi sinteză epică (1946-1947)

Színdarabok:

  • Şun sau Calea neturburată. Mit mongol (1943
  • Teatru (gyűjteményes kötet, 1965)

Verseskötetek:

  • Poezii (1937)
  • Lauda lucrurilor (1963)[7]
  • Magyarul: A dolgok dicsérete. Versek Deák Tamás fordításában (Kriterion Könyvkiadó, Budapest, 1974)

Jegyzetek

  1. ↑ https://www.radioromaniacultural.ro/documentar-george-calinescu-personalitate-enciclopedica-a-culturii-si-literaturii-romane/
  2. ↑ Internet Movie Database (angol nyelven). Internet Movie Database . (Hozzáférés: 2019. június 25.)
  3. ↑ a b The Fine Art Archive. (Hozzáférés: 2021. április 1.)
  4. ↑ Francia Nemzeti Könyvtár: BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  5. ↑ Brockhaus (német nyelven). Brockhaus
  6. ↑ MEMBRII ACADEMIEI ROMÂNE din 1866 până în prezent (román nyelven). Román Akadémia. (Hozzáférés: 2021. január 21.)
  7. ↑ a b DOCUMENTAR: George Călinescu, personalitate marcantă a culturii române (román nyelven). Agerpres, 2015. március 11. . (Hozzáférés: 2021. január 21.)