Ez a cikk a George Călinescu témával foglalkozik, amely ma nagyon fontos és érdekes téma. A George Călinescu olyan téma, amely vitákat és vitákat váltott ki különböző területeken, felkeltve a szakértők, a tudósok és általában az emberek érdeklődését. A történelem során a George Călinescu meghatározó szerepet játszott a társadalomban, és jelentősége a mai világban is megmarad. Ebben az értelemben elengedhetetlen a George Călinescu ismeretének és megértésének elmélyítése, annak következményeinek, kihívásainak és lehetőségeinek elemzése. Ezzel a cikkel igyekszünk egy teljes és leleplező víziót kínálni a George Călinescu-ről, gazdagítva ezzel a nagyon releváns téma vitáját és megértését.
George Călinescu | |
![]() | |
Született | Gheorghe Vișan[1] 1899. június 19.[2][3] Bukarest |
Elhunyt | 1965. március 12. (65 évesen)[4][5][3] Otopeni |
Állampolgársága | román |
Foglalkozása |
|
Iskolái |
|
Sírhelye | Bellu temető |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz George Călinescu témájú médiaállományokat. | |
George Călinescu (Bukarest, 1899. június 19. – Otopeni, 1965. március 12.) román kritikus, irodalomtörténész, író és újságíró, 1948-tól a Román Akadémia tagja.[6]
1919-től 1923-ig filológiai és paleográfiai tanulmányokat folytatott a Bukaresti Egyetemen. Elsőéves korától kezdve jelentek meg írásai különböző irodalmi folyóiratokban. A kari könyvtár és az Állami Levéltár munkatársaként dolgozott. 1928-tól 1928-ig a római Román Iskolában volt állami ösztöndíjas; kutatásainak eredményeit két olasz nyelvű tanulmányban publikálta.
1928-tól 1935-ig bukaresti és temesvári líceumokban tanított filozófiát, illetve olasz nyelvet. Ezzel párhuzamosan továbbra is több irodalmi folyóiratban publikált, vagy működött közre kiadóként, szerkesztőként. 1936-ban a Jászvásári Egyetemen doktorált, majd az ottani Esztétika és Irodalomkritika Tanszéken kezdte meg oktatói működését; 1942-től egyetemi tanárként. 1945-ben Bukarestbe került, a Bukaresti Egyetem Bölcsészettudományi Karán a Modern Román Irodalom Tanszék vezetőjének. 1949-ben lett az Irodalomtörténeti és Néprajzi Intézet vezetője, mely tisztséget élete végéig megtartott. 1946-ban beválasztották a Nagy Nemzetgyűlésbe, melynek szintén élete végéig tagja maradt. Fő művének az 1941-ben megjelent, monumentális román irodalomtörténetet tartják.[7]
Irodalomtörténeti munkák:
Regények:
Esztétikai tanulmányok:
Színdarabok:
Verseskötetek: